Jelenleg az olaj és így az üzemanyagok viszonylagos olcsóságának alapvetően két oka van. Az egyik, hogy nem túl rózsásak a világgazdaság növekedési kilátásai, ami kihat az olaj keresletére. A másik, hogy az Egyesült Államok olajkitermelése folyamatosan nő, ami annak ellenére nyomás alatt tartja a nyersanyag árfolyamát, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és szövetségesei saját termelésük korlátozásával kétségbeesetten próbálják szinten tartani.
Az utóbbi tényező mögötti hajtóerő azonban gyengülőben van. Mi is sokszor írtunk róla, hogy az USA kitermelése szinte kizárólag azért nő, mert az új, hidraulikus repesztéses technológiával azok a készletek is gazdaságosan kitermelhetővé váltak, amelyeknél erre az olajipar korábbi bő száz évében esély sem volt.
Ennek hátterében nemcsak technológiai áttörés volt, hanem az olcsó finanszírozás is, ez utóbbi azonban a Businessweek cikke szerint egyre inkább eltűnőben van.
A Texas és Új-Mexikó államok területén lévő Permian mező már az Egyesült Államok olajtermelésének nagyjából harmadát adja, ám az itteni felhozatal növekedése egyre lassul: 2017-ben még 40 százalékos volt, tavaly viszont már csak 17. A korábbi visszaeséssel ellentétben most azonban nem az olajár csökkenése ennek az oka, hanem az, hogy a befektetőknek elegük van abból, hogy legfeljebb elvétve teljesülnek az olajbányász vállalatok megtérülési ígéretei.
A helyzet hátteréhez hozzátartozik, hogy míg a globális olajipart óriásvállalatok uralják, az amerikai palaolaj-forradalmat kis és közepes méretű vállalkozások vitték győzelemre, példát mutatva az amerikai vállalkozó szellemre és kockázatvállalásra. Ezt azért tehették meg, mert a válság közepette nullára csökkentett jegybanki alapkamat mellett könnyen és olcsón kaptak finanszírozást, történjen az hitelezés vagy tulajdonrész értékesítése formájában.
A gond csak az, hogy a megtérülés soha nem érte el a megcélzott szintet. Az utóbbi 10 évben az ágazat 200 milliárd dollár tőkét égetett el, és miközben az S&P 500 tőzsdeindex ezalatt 172 százalékot emelkedett, az ezen belül gáz- és olajkitermeléssel foglalkozó cégek együttes értéke 32 százalékot csökkent.
„Az ágazat olyan sok tőkét emésztett fel olyan hosszú időn keresztül, hogy rengeteg befektető menekülőre fogta”
– mondta az amerikai üzleti lapnak Todd Heltman, a Neuberger Berman Group szenior energetikai elemzője.
Az olcsó finanszírozás folyamatossága azért életbevágó, mert míg egy hagyományos olajkút hozama az első évben mindössze 5 százalékkal csökken, addig a repesztéses technológia esetében ez az érték 70 százalék. Vagyis lényegében folyamatosan új kutakat kell fúrni az olajhozam fenntartásához. Ennek üteme viszont csökken: 2018 novembere óta 14 százalékkal, 422-re esett vissza a Permian-medencében működő fúróberendezések száma.
A nehezedő finanszírozás miatt néhány kis és közepes kitermelő cég csődbe ment, míg mások egyesültek a túlélés érdekében. Hosszabb távon persze ez nem feltétlenül veti vissza a kitermelést, mert a nagyvállalatok kihasználhatják a helyzetet, hogy ebben a szegmensben is átvegyék az uralmat. A tőkepiac azonban egyelőre az ilyen próbálkozásokat is kritikusan szemléli: az Occidental Petroleum árfolyama a válság óta nem látott mélypontra esett azt követően, hogy idén 37 milliárd dollárért felvásárolta a texasi székhelyű Anadarko Petroleumot.
Világ
Fontos