A gabonák és a burgonya betakarítását már évtizedekkel ezelőtt gépesítették, számos más terménynél azonban ez még nem sikerült. A salátával például az a probléma, hogy levelei részben a földre hajolnak, és könnyen megsérül.
A munkaerő drágulása és fogyatkozása ugyanakkor egyre nagyobb nyomást fejt ki az automatizálás irányába. Különösen Nagy-Britanniában, ahol a közép-európai országok uniós csatlakozása után főként az innen érkező dolgozók végezték a mezőgazdasági kézimunkát, a brit kilépési folyamat elindulása óta azonban nagyon megcsappant a számuk.
Egy a Plymouth-i Egyetemről indult cég májusban málnaszedő robotot mutatott be, pár napja a BBC pedig arról írt, hogy Cambridge-i Egyetemen egy jégsalátaszedő szerkezetet építettek, amelyet már sikerrel próbáltak ki a terepen. (Az eredeti publikáció egy szakfolyóiratban jelent meg, ott néhány fotó is van a gépről.)
A zöldség és a robot szavak összevonása alapján Vegebotnak elkeresztelt berendezésnek két fő alkotórésze van: a mesterséges szem, valamint a vágóeszköz. A fejlesztők elismerik, hogy még a közelében sem járnak az emberi sebességnek – egy gyakorlott munkásnak csak pár másodpercbe telik, hogy a saláta fejét késsel elválassza a gyökerétől, majd a megfelelő helyre tegye.
Az előrehaladás azonban így is figyelemre méltó, hiszen ez az emberek számára nagyon egyszerű mozdulatsor a robotoknak nehezen megoldható feladatok sora. Ráadásul, ha sikerül növelni a sebességet, akkor nemcsak a saláta, hanem sok más hasonló termény betakarításának gépesítése is kifizetődő lesz, mivel a vágórendszer ereje szabályozható.
A gépi munkának olyan előnye is lehet, hogy a fáradhatatlan robotokat többször is kiküldhetik ugyanarra a területre, hogy mindig csak a tökéletesen beérett terményeket takarítsák be. Emberekkel ez nem éri meg, ezért az a jellemző, hogy egyszerre az összes salátát betakarítják, a nem megfelelőeket pedig egyszerűen kihajítják. A gépesítés tehát az élelmiszerpazarlást is csökkentheti.
