Az állam, ha megadóztatja a szennyező iparágakat a káros kibocsátásra kivetett adóval, akkor rengeteg bevételhez juthat. Mint korábbi cikkünkben bemutattuk, ez az egyik általánosan elfogadott megoldási javaslat az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére. De mit tegyen az állam ezzel a pénzzel?
Az utóbbi években egyre népszerűbb lett egy irányzat, ami szerint a legjobb megoldás, ha az állam a piaci kudarcok helyrehozása helyett egyenesen piacteremtésre költi az adónkat. Ennek a megközelítésnek az egyik legfőbb képviselője Marianna Mazzucato, a University College London (UCL) professzora.
Mazzucato szerint a legtöbb napjainkban szárnyaló innovációs iparág felvirágzása az állami támogatásoknak volt elsősorban köszönhető. Az internetet amerikai közpénzből fejlesztették ki, a nanotechnológia és a biotechnológiai is állami források segítségével indult be. A Guardianen megjelent cikkében kifejti, hogy
mindent, ami az iPhone-t okossá teszi (GPS, érintőképernyő, hangfelismerés és a többi) állam által fizetett kutatók fejlesztették ki.
De hogyan lehet képes a sokszor hatékonytalannak tartott állam ilyen bonyolult technológiák kifejlesztésére? Mazzucato szerint a klímaváltozás fenyegetése a hidegháborús versengéshez hasonló helyzet, ahol a túléléshez szükséges a technológiai fejlődés. Ezért lehet bízni abban, hogy az állam újra sikerrel járhat. Ráadásul tud valamit, amit a piac gyakran nem képes biztosítani a kreatív munkaerőnek: hagyja őket következmények nélkül hibázni.
A nagy energetikai cégek nem költenek eleget az energiaforrások tisztítására, ahogyan magánbefektetők sem szívesen rakják a pénzüket megújuló energiaipari projektekbe. Ez leginkább azért van így, mert még mindig korai fázisban járnak ezek a kutatások, ezért nem lehet tudni, hogy melyik lesz sikeres és melyik vérzik el a tervezőasztalon. Az állam felelőssége, hogy finanszírozza azokat az alapkutatásokat – majd az ezekből következő alkalmazott kutatások egy részét -, amik megágyaznak a később használatos technológiáknak.
Sajnos manapság egyáltalán nem ebbe az irányba haladnak a dolgok. Amerikában a K+F kiadások csak a GDP 2,74 százalékát teszik ki, de itthon is egyre kevésbé értékeli a kormány az alapkutatások hasznát. Az energia területén még elkeserítőbb a helyzet. A KFI tavaly márciusi jelentése alapján Magyarországon 2014 és 2020 között összesen kiosztott európai források mindössze 6 százalékát (125 milliárd forintot) fordítanák célzottan energetikai célokra, illetve további nagyjából 110 milliárd forintot a KFI alapjából. Ez összesen nem teszi ki a 2017-es GDP 1 százalékát, de ennek is relatív kicsi részét, csak a negyedét fordítják a megújuló energiaforrások fejlesztésére, nagy része a jelenlegi energia ellátás hatékonyságát fejlesztené.
Ennek a folyamatnak a másik oldalán jelentek meg a zöld pártok programjai, amit mostanra átvett az amerikai demokrata párt is. Egy hete mutatták be a Green New Dealt, a hirtelen népszerűségre szert tett Alexandria Ocasio-Cortez szívügyeként, ami nevében Franklin Delano Roosevelt elnök New Deal programjára rímelve próbál megoldást találni a mostani legégetőbb gazdasági és környezeti problémákra. (Eredetiben itt lehet elolvasni.) Ezt két irányból közelítik meg, az egyik az igazságosság, a másik pedig a klímaváltozás elleni küzdelem.
Itt csatlakoznak ahhoz, amiről Mazzucato már évek óta ír, miszerint az állam kötelessége a gazdaság fenntarthatóvá tétele és az innovációs piac megteremtése. Céljaik között szerepel, hogy 2050-re 100 százalékban nettó zéró kibocsátású energiatermelés lássa el az egész Egyesült Államokat. Ennek eléréséhez sürgetik a közpénzből finanszírozott kutatás és fejlesztések növelését és az ehhez szükséges szakemberek képzését is. Viszont ezektől a befektetésektől elvárják, hogy az adófizetők részesüljenek a befektetéssel járó tulajdonjogokkal és megfelelő megtérüléssel. Az állam támogassa a közösségeket és ezek törekvéseit a Green New Deal céljainak elérésében.
Mazzucato 2016-os tanulmányában már kitért arra, hogy a megfelelő megtérülés biztosítása csak a portfólió megközelítéssel lehetséges – ugyanúgy, mint a magánszféránál. Mivel előre nem eldönthető, hogy melyik innováció váltja be a hozzá fűzött reményeket (ahogy említettük, ez a fő oka, hogy a magánszféra nem tolong, hogy megújuló energiába fektessen), ezért az államnak diverzifikálnia kell a portfólióját és minél többféle projektet támogatni. Ez egyrészt jelenti azt, hogy ugyanúgy segítse a nap, a szél és a víz energia fejlesztését, de azt is, hogy
ne csak a kutatásba, hanem a fejlesztésbe és a megvalósításba is fektessen pénzt és energiát.
Ha az állam sikeresen eljuttat innovációkat a megvalósulásig, akkor a magánszféra is követni fogja, és onnantól megoldott lesz a gazdaságot zöldítő vállalkozások pénzügyi helyzete.
