A demokraták – a leadott szavazatok számát nézve – nagy győzelmet arattak a keddi félidei választásokon a Donald Trump elnök mögött felsorakozott republikánusok felett: a képviselőházban 7-9 százalékponttal több szavazatot kaptak, mint a másik párt, ami az utóbbi évtizedekben kiugró eredmény. Ezt át is tudták fordítani győzelemre a képviselőházi körzetekben, nagyjából 32-36 képviselőházi helyet hódítottak el a republikánusoktól, és ezzel átveszik az amerikai alsóház feletti irányítást.

Mégsem beszélnek az eredmények fényében átfogó demokrata sikerről. A szenátusban a demokraták némi meglepetésre elvesztettek három mandátumot, miközben az ezeken túl megnyerni remélt három államból csak egyben sikerült nyerniük. Az eddigi 51-49-es republikánus fölény tehát tovább nőtt a felsőházban, várhatóan 53-47-re. Mivel a szenátorokat hat évre választják, ezért ezeknek a veszteségeknek komoly következménye lesz, például a demokratáknak sokkal nehezebb lesz a feladatuk, ha két év múlva vissza akarják szerezni a többséget.

A választás januártól teljesen át fogja alakítani az erőviszonyokat.

A demokraták a képviselőház átvételével garantálni fogják, hogy a republikánusok törvényhozási prioritásai semmi esetre se érvényesüljenek. Tehát ha nem kötnek a pártok és a Fehér Ház kompromisszumokat, akkor semmilyen törvény nem fog Trump asztalára kerülni, beleértve a költségvetést is.

A demokraták különösen azért örülhetnek, mert a képviselőházi bizottságok megszerzésével rengeteg kellemetlenséget okozhatnak Trumpnak. Eddig a republikánusok érdemben nem töltötték be azt a feladatot, hogy ellenőrizzék az elnök hatalomgyakorlását – most viszont vizsgálóbizottságok tucatjai alakulhatnak a legkülönbözőbb ügyekben, amelyek bármilyen dokumentumot bekérhetnek és hamis tanúzás terhe mellett idézhetnek be szereplőket.

Ugyanakkor a republikánusok szenátusi megerősödésével éppen azt biztosítják, hogy a demokraták ellenőrzése mindenre azért ne terjedjen ki. Például ha Robert Mueller, a Trump-orosz botrányban nyomozó különleges ügyész a vizsgálat lezárultával esetleg az elnök elmozdítására tenne javaslatot, azt egy republikánus szenátus nagy eséllyel nem szavazná meg (ez történt 1998-ban Bill Clintonttal is, akkor demokrata többség mellett). De Trump kedvére cserélgetheti majd a minisztereit, és a több évtizedes vagy akár életre szóló mandátummal szolgáló bírókat is az eddigiekhez hasonló, gyors tempóban nevezheti ki.

A demokrata győzelem ellenére felemás eredmény mögött ugyanazok a társadalmi és politikai folyamatok húzódnak meg. Azokon a területeken, ahol többségben vannak a konzervatív értékrendű szavazók, 

nagyon is bejött Trump kockázatosnak tűnő húzása, hogy a végletekig élezze az identitásalapú szembenállást, időnként a nyílt rasszizmusig merészkedő gesztusokkal.

Ez a szenátusban egyértelműen bejött, és elég volt ahhoz, hogy szavazásra bírja a – főleg öregebb fehér férfiakból álló – republikánus szavazói bázist, ami valószínűleg szükséges volt a szoros szenátusi választások megnyeréséhez.

A demokraták viszont sikeresen bevonták saját – elsősorban városlakókból, kisebbségiekből és alacsonyabb jövedelműekből álló – választói koalíciójukba a Trump-korszakban felháborodott, korábban akár jobbra hajló, módosabb elővárosi fehér nőket. Egyértelműen visszaszerezték a választók többségének támogatását a közép-nyugati államokban is.^*Ezek voltak azok államok, amelyekben Trump nagy meglepetésre megszerezte az elnökséget. Ugyanakkor a déli^*Tehát hagyományosan a demokraták számára elérhetetlenül jobboldali. államokban nem vezetett végső sikerre, hogy karizmatikus, de nem középutas, hanem vállaltan progresszív jelölteket indítottak: ha szorosan is, de elvesztették mind a texasi szenátori, mind a georgia-i és a floridai kormányzói választást.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Donald Trump képviselőház kongresszus szenátus Olvasson tovább a kategóriában