Hírlevél feliratkozás
Rigó Anita
2018. július 19. 16:40 Világ

Most nagyon fájhat Kínának Trump vámháborúja, de hosszú távon profitálhat belőle

Donald Trump július 6-án beváltotta korábbi fenyegetéseit és 25 százalékos vámot rótt ki 34 milliárd dollárnyi kínai importtermékre, hogy visszavágjon az elmúlt évtizedek “tisztességtelen kínai kereskedelmi gyakorlatáért”. Kína azonnal válaszintézkedéssel élt, és ugyanilyen értékben vetett ki vámot amerikai importtermékekre. Az amerikai elnök kilátásba helyezte, hogy hamarosan további 16 milliárd dollárnyi kínai árut büntet majd védővámmal, amit később még 200 milliárd dollárral toldhat meg, ha Kína nem hajol meg az USA követelése előtt és nem változtat a kereskedelmi gyakorlatán.

Trump a kereskedelmi nyomásgyakorlással azt akarja elérni, hogy Kína nyissa ki piacait, növelje importját, hagyja abba kiemelt iparágainak állami támogatását és változtassa meg a szabályozást, amely lehetővé teszi a kínai vállalatok számára, hogy ellopják az amerikai knowhow-t. 

A történelem azt mondja, hogy egy kereskedelmi háborúval általában egy ország sem jár jól, beleértve az egész globális gazdaságot, hiszen a korlátok felállítása csak drágítja a kereskedelmet, ami pedig visszafogja a növekedést.

 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz USA egyszer már eljátszotta a világgal, amit Trump most elindított, és elég csúnya vége lettNem új dolog a megtorló vámok láncreakciója, a harmincas években már megcsinálták ezt egyszer.

 

Sokak szerint a világ két legnagyobb gazdaságának vámháborújából rövidtávon kifejezetten Kína húzhatja a rövidebbet, mivel amellett, hogy sokkal exportfüggőbb, mint az USA, gazdasága több belső kihívással is szembesül. Miközben az USA-ban a munkanélküliség a 2000-es évek óta nem látott alacsony szinten van, és a GDP-növekedés az adócsökkentés miatt idén kiugróan magas lehet, a kínai gazdaság a kereskedelmi háború nélkül is lassulást mutat. A héten megjelent második negyedéves adatok szerint az éves GDP-növekedési ütem 6,7 százalékra lassult – a várakozásoknak megfelelően -, ami 2016 óta a legalacsonyabb bővülés.

Ha a kereskedelmi háború tovább eszkalálódik és tartós marad, az jelentősen befolyásolná a kínai gazdaság kilátásait. Ugyan az elmúlt években a gazdaság valamivel önellátóbb lett, mint korábban, és a belső kereslet egyre inkább hozzájárul a növekedéshez, Kína még mindig több ezermilliárd dollárnyi árut és szolgáltatást exportál évente. Tavaly összesen 506 milliárdnyi terméket exportált az USA-ba, ami a kivitelének közel a 20 százaléka. Ehhez képest az Egyesült Államok csak 130 milliárd dollárnyi terméket adott el az ázsiai országban.

Fél-egy százalékponttal is visszafoghatja a kínai GDP növekedését, ha a vámháború tényleg beindul, különösen, ha Trump betartja fenyegetéseit, és még több mint 200 milliárd dollárnyi termékekre vet ki büntetővámot. Ugyan ez a fékezés sem tenne jót a kínai gazdaságnak, valahogyan túl tudná élni. Ám az a gond, hogy nem a kereskedelmi háború az egyetlen tényező, ami visszafoghatja a bővülést.

Kína pénzügyi rendszere komoly gondokkal küzd, amiből a kereskedelmi háborúval együtt már komolyabb visszaesés is lehet.

A GDP-arányos adósságráta 300 százalékra emelkedett az egy évtizeddel ezelőtti 160 százalékról.

Emiatt miatt sokan arra figyelmeztetnek – beleértve kínai kormánytagokat is -, hogy a pénzügyi szektorban kialakult buborék könnyen kipukkadhat.

A pénzügyi szektor betegsége abban gyökerezik, hogy a válságot követő recesszió után Kína több ezer milliárd dollárt költött infrastrukturális beruházásokra, hogy ellensúlyozza a krízis hatását, mindezt persze hitelből. A gazdaság jelentőségéhez képest igencsak szabályozatlan és alulfejlett bankrendszerben azonban ez oda vezetett, hogy rengeteg árnyékbank is hitelt nyújtott a vállalatoknak, amelyek aztán nem tudták visszafizetni a kölcsöneiket. Becslések szerint a nemfizető hitelállomány 2020-ra rekord szintre, 476 milliárd dollárra emelkedhet, és fennáll a kockázat, hogy ezeket sosem fizetik vissza, és a bankok elkezdik elveszíteni a pénzüket. Márpedig ha a kínai bankrendszerben beindul a dominóeffektus, az a piacon is nagy pánikot okozna. A nemfizető hiteleknek a nagy része kínai kézben van, tehát olyan átgyűrűző hatásokra nem kell számítani, mint Görögország esetében, azonban a kínai gazdaság globális szerepe miatt így is megijesztené a befektetőket.

Az állami és a vállalati szektor masszív eladósodottsága ellenére a gazdasági összeomlásra kicsi az esély. A kormány lépéseket tesz a rossz hitelállomány mérséklésére, novemberben felállították a pénzügyi stabilitási és fejlesztési bizottságot, egy szabályozó testületet, hogy kidolgozza a szigorúbb banki szabályozást és koordinálja a pénzügyi reformot. 

Emellett a kormány utasította a bankokat, hogy álljanak le a garantált hitelek biztosításával, ugyanis a múltban ezekért sokszor az államnak kellett helytállnia. Ez ugyan mérsékli a rossz hitelek állományát, vissza is fogja a hitelezést a korábbiakhoz képest, ami viszont a növekedésre fékező hatással bír.

Az is megnyugtató tény lehet a piacok számára, hogy bankrendszer 70 százalékáért felelős négy nagy kínai bank nem vett részt a felelőtlen és szabályozatlan hitelezésben, így ők biztonságban vannak.

Ám még ha a kínai kormány meg is tudja előzni a pénzügyi szektor válságát, az ilyen magas szintű eladósodottság még sokáig visszafogja majd az ország bővülését. Ha ehhez hozzáveszünk egy eldurvuló kereskedelmi háborút, az már tényleg látványos és tartós visszaesést hozhatna a növekedésben, ami válsághoz is vezethet.

Éppen ezért sokak szerint rövid távon Kínának több a veszítenivalója, mint az USA-nak.

Valószínűleg más lenne a helyzet, ha néhány évvel később jött volna a kereskedelmi háború, amikor az ázsiai gazdaság már több lábon áll és kevésbé függ az exporttól. A kínai gazdaság ugyanis épp strukturális átalakuláson megy keresztül, és igyekszik átállni egy magasabb minőségű növekedési modellre, ami jobban fókuszál a belső keresletre és a magas hozzáadott értéket teremtő szektorokra. Igaz, a reformok eddig elég lassan haladtak, ugyanis a nehéziparhoz ragaszkodó önkormányzatok és érdekvédelmi csoportok miatt a belső motiváció eddig nem volt túl erős. A kormányzati intézmények a hatalomért küzdenek, ami gátolja a létfontosságú reformok végrehajtását. 

Éppen ezért könnyen lehet, hogy Trump nyomásgyakorlása csak felgyorsítja a már eddig is kitűzött kínai gazdaságpolitikai célokat, amivel viszont hosszú távon éppen az ázsiai ország járhat jól. Az új növekedési modellhez ugyanis elengedhetetlen a pénzügyi piacok megnyitása, hiszen így tud majd a tőke beáramolni a magas hozzáadatott értéket teremtő szektorokba is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVigyázat, jönnek a kínaiakElképesztő, amit az ország fejlődött az utóbbi tíz évben. Üzleti úti beszámoló.

Világ egyesült államok kereskedelmi háború Kína Olvasson tovább a kategóriában

Világ

2019. február 14. 17:37 Világ

Várhatjuk-e az államtól, hogy megmentsen minket a természeti katasztrófától?

Van egy titka az államilag finanszírozott kutatás-fejlesztésnek, amire a piac nem képes. Hogy hagyja a kutatókat hibázni.

Torontáli Zoltán
2019. február 14. 15:24 Világ

A Tesco bezár 30 lengyel üzletet, és nem tart nyitva éjjel Szlovákiában

Lengyelországban a boltszám csökkenése négy éve megy, Szlovákiában nem éri meg az éjjeli nyitva tartás.

Váczi István
2019. február 13. 11:38 Világ

Óriási aranybánya lapul a szigeten, amely a világ legújabb országa lehet

58 milliárd dollárt ér a bougainville-i bányában lévő arany és réz, de a függetlenségre készülő sziget nem akarja, hogy a korábbi üzemeltető visszatérjen.

Fontos

Wiedemann Tamás
2019. február 14. 11:01 Közélet

Titokzatos szoftver dönt a gyanús napelemes pályázatok nyerteseiről az állami tulajdonú MFB Banknál

A bank szerint ezzel a rendszerrel nem lehet visszaélni, mert a szoftver nem korrupt. De a furfangos jogi magyarázat szerint ellenőrizni sem lehet a programot. Így még gyanúsabb lett a tavalyi egynapos naperőmű-pályázat.

Váczi István
2019. február 13. 16:44 Vállalat

Dupla vagy semmit játszik a Suzuki a botrányos kirúgással

Jogi értelemben valószínűleg bukó helyzetbe hozta magát a Magyar Suzuki, de saját szempontjából ésszerű lépés lehetett: ha nincs szakszervezet, nem lesz sztrájk és „audis” béremelés.

Kasnyik Márton
2019. február 13. 13:31 Közélet

A kormány szép csendben bevezeti a családi vagyonkezelő alapítványokat

"Felmerült az igény", de csak 600 milliós vagyon felett. A fejlett világban az elit egyik legnagyobb trükkje, most behozzák Magyarországra is.