Egy pusztító válság után a gazdaság már éppen kezdett volna kilábalni a bajból, amikor amerikai populista politikusok büntetővámokkal visszarántották a növekedést világszerte, kirobbantották a kereskedelmi háborút, ami aztán újabb lendületet adott annak, hogy még inkább a tekintélyelvű rezsimek vagy diktatúrák felé csússzon a világ.
Ez a mondat nem a mai helyzetről szól, hanem a múlt század harmincas éveiről. Ez főleg azért lehangoló párhuzam, mert az akkori elnyújtott recesszió a legtöbb történész szerint hozzájárult a nem sokkal később bekövetkező világégéshez. Tanulságos ezért megnézni, mi is történt az USA-ban ebben az időben. Ehhez a téma szakértője, Doug Irwin elmondására hagyatkozunk (ő remek könyvet is írt a harmincas évek amerikai protekcionizmusáról.)
1928-ban, amikor megválasztották Herbert Hoover elnököt, az amerikai választási kampány fő témája a mezőgazdaság megmentése volt. Ebben az időben ugyanis egy vadiúj technológia terjedése (az úgynevezett feldolgozóipar) miatt a tengerparti területek gyorsan fejlődtek, a belső államok viszont nem annyira. Ezért jött az ötlet, hogy a mezőgazdasági import megvámolásával lehetne segíteni a bajba jutott termelőállamokon.
Csakhogy a kongresszusi képviselők nem voltak hajlandóak támogatni a különböző mezőgazdasági vámokat anélkül, hogy az ő államuk vagy körzetük ne kapott volna valamit. Mindenki talált egy otthoni megmentendő iparágat, aminek importjára vámot követelt, hogy megszavazza a többit.
Valóságos vámőrület tört ki a képviselők körében, olyan termékekre vetettek ki vámokat ötletszerűen, mint az aranyhal.
Végül összesen 800-féle termékre vetettek ki importvámot a Smoot-Hawley (vagy ahogy még emlegetni szokták: Hawley-Smoot) vámtörvényben, ami Reed Smoot szenátorról és Willis C. Hawley képviselőről kapta a nevét.
A politikusok annyira csak a hazai lobbiérdekekre figyeltek, hogy nem gondolkodtak kicsit felelősebben néhány fontos kérdésről. A vámoknak ugyanis többféle kedvezőtlen tovagyűrűző hatása is lehet. Az egyik az, hogy a vám egyfajta adó, ami drágábbá teszi az importált termékeket. Ez az áremelkedés pedig versenyképtelenebbé teszi a hazai cégeket. Ha például drágul az acél az USA-ban, akkor az ottani gépgyártók beépítik ezt az áremelést, és az ő termékeik is drágábbá válnak – ami miatt végső soron az exportőrök helyzete romlik a világpiacon.
Ennél is súlyosabb lehet az a megtorlás-láncreakció, amit a vámok kiválthatnak. Erre az egyik legdurvább példa a Smoot-Hawley törvény idejéből a tojás, amiből ebben az időben az USA többet adott el külföldön, mint amennyit importált, tehát nettó exportőr volt. Ennek ellenére emeltek a vámon (tojásonként 8-ról 10 centre), hiszen hiába sikeres az ágazat, “biztos nem árt a segítség”. Csakhogy ennek hatására Kanada is emelt, de nagyobbat, 3-ról 10 centre. Ez viszont teljesen tönkretette az amerikai tojásexportot: egymillió tucat tojásról 130 ezer tucatra esett az éves export, termelők tízezrei mentek tönkre. Hasonló történt sok más termékkel.
A "dögöljön meg a szomszéd tehene" elgondolás tehát így vagy úgy, de a hazai gazdaságnak ártott végső soron.
Az akkori közgazdászok tisztán látták ezt a hatást, Hoover elnök kapott egy olyan tiltakozó levelet, amit 1028 (!) közgazdász írt alá. Benne olyan kemény mondatokkal, hogy a vámok miatt az amerikai fogyasztóknak kell majd eltartania a versenyképtelen, rosszul működő cégeket, ahelyett, hogy dinamikusan fejlődne a gazdaság. A JP Morgan vezérigazgatója és Henry Ford személyesen győzködték Hoover elnököt, hogy ne írja alá. Az elnök ugyan maga sem rokonszenvezett a törvénnyel, de végül engedett saját pártja nyomásának.
Összességében 29 százalékkal esett vissza az amerikai export a törvények utáni időszakban, amiben persze része volt a világválságnak, de a megtorlásként hozott európai és ázsiai USA-ellenes kereskedelmi megállapodásoknak is. Az 1929-es világválságot ugyan biztosan nem a Smoot-Hawley törvény okozta (a jogszabályt ugyan már a válság előtt néhány hónappal elfogadta a képviselőház, de csak 1930 tavaszán lépett életbe), azonban a hatásait mindenképpen súlyosbította. Egyben megágyazott annak a feszült geopolitikai helyzetnek, ami aztán a harmincas éveket végig jellemezte, és amire az amerikaiak, amíg lehetett, befelé fordulással válaszoltak.
Mindenesetre az amerikai választóknak is leesett, hogy a vámok visszaütöttek: a következő választáson sem Smoot szenátort, sem Hawley képviselőt, sem Hoover elnököt nem választották újra. 1932-től kezdve a demokraták kerültek hatalomra, következett Fraklin Delano Roosevelt időszaka, aki a válságot nem protekcionizmussal, hanem belső keresletnöveléssel tudta végül sikeresen kezelni.
Persze nem a Smoot-Hawley vámtörvény volt az utolsó értelmetlennek bizonyult amerikai protekcionista kísérlet.
Ott volt például Bush elnök 2003-as acélvámja, amit egy év múlva vissza kellett vonnia, mert nem vált be.
A mostani amerikai elnököt viszont nem köti semmilyen konvenció vagy törvény. Érdekes módon az, hogy most Trump elnök importvámokkal fenyegetőzhet, éppen a rosszul elsült Smoot-Hawley vámok következménye. Az amerikai politikusok ugyanis, hogy elkerüljék azt a kongresszusi vámlobbi-őrületet, ami ezt a törvényt megelőzte, inkább az elnök kezébe adták a vámok kivetésének jogát. Ezért aztán, ha Trump mindenképpen akarja, akkor – egészen addig, amíg hatalmon marad – nem sok minden akadályozhatja meg a globális kereskedelmi háborút.
Világ
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Villantania kell valamit az EU-nak, mielőtt más országokat is rávenne az erősebb klímavédelemre
Egyre fontosabb a zöld diplomácia szerepe, de elegendők lesznek-e az EU által tervezett intézkedések a globális klímavédelmi törekvések felfuttatására?
Fontos
A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat
A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
