A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.
2020 óta méri a Digiméter a hazai vállalkozások digitalizációjának szintjét. A 2024-ben immár negyedik alkalommal futó kutatássorozat alapján a 100-as indexen nincs érdemi elmozdulás, továbbra is 40-es értéket mutat (2022-ben 41, 2020-ban és 2021-ben pedig 40 volt). A hazai cégek tehát köszönik szépen, de lehetőleg nem kérnek a digitális megoldásokból. Ez azonban idővel megbosszulhatja magát.
Amikor 2022 év végén, másfél évvel ezelőtt megmértük a cégek digitalizációs szintjét, az volt a várakozásunk, hogy a kibontakozó válság erősíteni fogja a hatékonyságot növelő digitalizáció létjogosultságát. Mint utólag, a 2024 tavaszi Digiméter kutatásunk alapján kiderült, mindez vágyvezérelt gondolkodásnak bizonyult. A cégek inkább a már korábban bevált – jellemzően nem digitális – megoldásokhoz nyúltak vissza.
Magyarországon megállni látszik az idő a kis- és középvállalkozásoknál a digitalizáció vonatkozásában. Egy-két kivételtől eltekintve (például pénzügyi terület, távmunka vagy Google Cégprofil jelenlét – ezekről lásd a riportot vagy a sajtóközleményt) visszarendeződést látni a koronavírus előtt megszokott világba. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy aki most erősít digitalizációban, könnyen versenyelőnyre tehet szert a hazai szereplőkkel szemben. Valamint nagyobb eséllyel lesz képes felvenni a versenyt a hazánkban egyre aktívabb, erősebben digitalizált külföldi szereplőkkel szemben is.
Úgy látszik, leginkább csak a digitalizációkutatók, az IT-szolgáltatásokat értékesítő cégek és néhány kkv-ket támogató szervezet (például a Digimétert szponzoráló BKIK) gondolja azt, hogy a digitalizáció komoly versenyképességi kérdés. Erről azonban hiába beszélünk 2020, a Digiméter indulása (mások pedig évtizedek) óta, még a koronavírus okozta kényszerdigitalizáció sem tudta érdemben kimozdítani a cégeket az „ej ráérünk arra még” és „ha nagyanyánknak jó volt a patakban mosni, nekünk is jó lesz” mentalitásból.
Aztán, mióta tavaly szeptemberben ránk rúgta az ajtót a Temu, megy a jajgatás és a kiabálás, hogy valaki segítsen.
Csakhogy a digitalizáció többéves folyamat, és soha nincs vége, mindig jönnek újabb eszközök és újabb megoldások – most éppen a mesterséges intelligencia. Egy sikeres digitalizációs projekt azonban gondos előzetes tervezést, gyakran fejlesztést, szervezetre illesztést, pilotolást, teljes bevezetést, munkatársi képzést, változásmenedzsmentet és utólagos finomhangolást igényel. Egy ilyen ciklus ideje az egyszerűbb dolgoknál is több hónap, a komplexebb IT-projektek viszont akár több évig vagy egy évtizedig is eltarthatnak. Mert a szervezeti kultúra változásához sok időre van szükség.
A magyar cégek viszont nagyon nehezen engedik el a már bevált, főleg offline, személyes módszereket. Amikor pedig itt a baj, megjelenik egy versenyképesebb digitális megoldás egy korábban nem látott versenytárs révén (és itt már nem a pénzzel kitömött, veszteséges működéssel piacot rabló Temura gondolok), amit már nem lehet okosban kimozogni, mert annyival hatékonyabb, akkor kapkodással próbálják a megfontolt munkát pótolni. Borítékolható a fejreállás.
Kedves kkv-k, lehet a kormányzatra mutogatni, de Románia nemcsak miattuk előzte meg a kanyarban Magyarországot, hanem a magyar GDP gerincét adó kkv-k romló versenyképessége miatt is, aminek szerves része a digitalizáció alacsony szintje.
Persze a valódi kérdés nemcsak a címben jelölt „mikor”, hanem, hogy végre mitől fognak a hazai cégek ráébredni a digitalizáció fontosságára és utána elkezdeni tenni a lemaradás ledolgozása érdekében. Annyi szóljon a cégek mentségére, hogy nincs egységes recept, ahány ágazat (ipar, kereskedelem, szolgáltatás, mezőgazdaság), cégméret (kicsi, közepes, nagy), szervezeti méret (alkalmazottak számától és szervezeti szintek számától függően) annyiféleképpen lehet jól-rosszul csinálni a digitalizációt. Egyvalami azonban biztos: megúszni nem lehet, csak elodázni.
Tech
Fontos