(A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
2020 óta veszek részt a Digiméter kutatássorozatban, ami alapján jól látszik, hogy Magyarország és a magyar kkv-k európai összevetésben lemaradtak a digitalizációban. Amikor erről a témáról beszélgetek újságírókkal, mindig az az egyik első kérdés, hogy mi lehet ennek a lemaradásnak az oka? Ez a kérdés minket is nagyon érdekel a Digiméter projektben, így 2023 tavaszán rendhagyó módon nem a cégek felkészültségét mértük fel általában vagy valamilyen részterületen, hanem annak mentünk utána, hogy egyáltalán mit jelent a vállalati digitalizáció, mitől lehet sikeres vagy sikertelen és mennyiben speciális a magyar helyzet, mi magyarázhatja a lemaradásunkat. 24 szakértői és cégvezetői interjút készítettünk, olyanokkal, akik ezt a témát kutatják a Corvinuson, BME-n vagy BGE-n, vagy a digitalizációban segítenek cégeknek, vagy cégvezetők, akik digitális „championok” — olyan példamutató cégeket vezetnek, amiktől érdemes tanulni — vagy „csak” vezetők valamilyen kkv-nál, akik nap, mint nap megküzdenek a feladatokkal és próbálják jobban csinálni.
Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy eddig ez a legfontosabb kutatása a Digiméternek — legalábbis számomra biztosan. Sokat megértettem abból, hogy mit jelent egy vállalatot digitalizálni (hatékonyabban csinálni a folyamatokat digitális eszközökkel a szervezet közreműködésével, amiben kulcs a cégvezető nyitottsága és támogatása). Tovább bővült az a tudás, hogy mi segítheti elő egy cég digitalizációját. Eddig azt gondoltuk (itt, a G7-en is írtam róla), hogy a transzparens verseny és az egészséges rivalizálás, a partnerek és a vevők, az állami kényszer és az olyan sokkok, mint amit a koronavírus okozott, viszik előre a cégeket ezen a téren. Kiderült, hogy ezek ugyan ott vannak a kulcs tényezők között, de még további tényezők sokasága van fent azon a térképen, ami serkenti-gátolja a digitalizációt (az alábbi listán balra a spontán, az interjúalanyok által említett tényezők — jobbra a nemzetközi szakirodalom által meghatározott tényezők olvashatók).
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a cégvezető játssza az elsődleges szerepet a hazai vállalatok digitalizációjában.
Ez nem azt jelenti, hogy szakmailag felkészültnek kellene lennie a digitalizáció terén, elég csupán, ha nyitott a digitális megoldásokra és megfelelő szakemberekkel, tanácsadókkal alvállalkozókkal veszi körül magát. Az ő támogatása, elkötelezettsége nélkül ugyanis biztosan nem lesz sikeres a cég digitalizációja.
A digitalizáció egy vállalat számára a hatékonyság növeléséről szól, ehhez viszont rendbe kell rakni a folyamatokat – a káosz informatizálása ugyanis káoszhoz vezet. Fontos az is, hogy nem csak a meglévő folyamatokat lehet digitalizálni, hanem olyan új folyamatokat is lehet építeni, amiket IT eszközök nélkül nem tudtunk volna megtenni. Sőt, ez a digitalizáció igazi, transzformációs ereje, először ugyanis ugyanazt szeretnénk csinálni, csak gyorsabban, hatékonyabban az informatikai eszközökkel, de idővel kiderül, hogy közben maguk a folyamatok is átalakulnak – például egy online újság nem nyomtatott újság, csak nyomtatás nélkül, képernyőn megjelentetve, a cikkek lehetnek jóval hosszabbak, nem egy adott terjedelmet kell kitölteni, megjelenik az interaktivitás, írhatnak bele az olvasók is, megjelenik a fotó mellett a mozgókép és a hangzó anyagok, küldhetünk ki hírlevelet stb. Az egész média átalakul tőle. Hasonló módon változtathat meg teljes iparágakat és benne cégeket a digitalizáció.
A cégvezetőn és a folyamatokon túl kiemelten fontos a szervezeti kultúra egy adott cégnél, a meglévő emberállomány hozzáállása a digitalizációhoz – vagy velük (a bevonásukkal) vagy a tiltakozásuk ellenére (felülről vezérelt módon) lehet egy digitalizációs projektet végigvinni. Előbbinél nagyobb esély van a sikerre, de sokkal lassabb, utóbbi kockázatosabb, de gyorsabb. A digitalizációt sokszor a munkaerőhiány hajtja előre (a népszerű nézettel ellentétben egyelőre nem annyira elveszik a gépek a munkánkat, hanem inkább segítenek abban, hogy a hiányzó embereket pótolni lehessen vele). Ugyanakkor a szakemberhiány az, ami meg is akaszthatja a digitalizációt – a kkv-k esetében tipikus, hogy nincsenek elég számban olyan szakemberek, akik sikerrel végigvezettek volna 1-1 digitalizációs projektet kisvállalati környezetben. Enélkül pedig elakad a folyamat. Innen nézve a digitalizáció leginkább HR- és szervezetfejlesztési kérdés, a hardveren és a szoftveren túl elsősorban az orgware és a peopleware sikerén múlik.
Persze a sikeres vállalati digitalizációhoz tudásra és tőkére is szükség van. Sokrétű tudásra a nyelvtudáson (az IT nyelve az angol) túl a technológia ismeretén át a digitalizációra vonatkozó szervezeti tudásra. A tudás segít a jó döntések meghozatalában és a megfelelő affinitás elérésében is. A tőke is elengedhetetlen és a kkv-k esetében ebből van a legkevesebb, ezért érthető, ha gyors megtérülésben bíznak, hosszú távú megoldásokat keresnek, költséghatékonyan. Ez könnyen vezet oda, hogy Rolls-Royce-ot szeretnének egy Trabant áráért és aztán csodálkoznak, ha Trabantot kapnak. De a dobozos, „összelegózható”, szolgáltatásként (SaaS), felhőből elérhető havidíjas informatikai megoldások sokat segítettek az elmúlt években, hogy a kisebb cégek szabadon kísérletezzenek az informatikai eszközökkel anélkül, hogy megégetnék magukat és súlyos milliókat dobnának ki telepített és később nem használt szoftverekre.
Végül, a technológiáról elmondható, hogy bár látszólag ez áll a digitalizáció fókuszában, valójában a technológia alkalmazásának képessége fontosabb, mint maga a kiválasztott technológia. Végeredményben a Digiméter 2023 tavaszi kutatása szerint a sikeres vállalati digitalizáció nem technológiai, hanem szervezeti kérdés.
Akit ennél is mélyebben érdekelnek az eredmények, azoknak ajánlom a közel 50 diából álló kutatási riportot végiglapozni:
