Első ránézésre is elég nehezen érthető, miért két NER-céggel karöltve, és nem egyedül venné meg a Mol az Alteo energetikai vállalatot. Úgy tudjuk, eredetileg nem is ez volt az elképzelés, a kormányfő veje, Tiborcz István és a vele egyre gyakrabban üzletelő Jellinek Dániel csak később tűnt fel a sztoriban. Hogy aztán az energetikai cég kétharmadát valószínűleg elég jó áron ők próbálják megszerezni.
Ki és mit vesz?
Hétvégén jelentették be (pdf), hogy egy elég komplex tranzakció keretében a Mol egy leánycége, illetve a Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Diófa Alapkezelő Zrt. és a Jellinek Dániel tulajdonában lévő Indotek-Investments Zrt. egy-egy magántőkealapja felvásárolná az Alteót. A Mol közleményében úgy fogalmaztak, hogy
a felek célja, hogy többségi befolyást és közös irányítást szerezzenek az Alteo Nyrt felett.
A vázolt terv alapján a tranzakció végén ugyanakkor a teljes cég a Mol-Tiborcz-Jellinek hármashoz kerülne, úgy, hogy mindhárom szereplő ugyanakkora részesedést szerez.
Az Alteo valószínűleg a Budapesti Értéktőzsde elmúlt évtizedének legnagyobb sikersztorija. A 2008-ban alapított cég mostanra egy rengeteg területet átfogó energetikai szolgáltatóvá vált: jelentős megújuló (főleg nap és szél) valamint hagyományos (főleg gázalapú) villamosenergia-termelő kapacitása van, foglalkozik energiakereskedelemmel, hulladékkezeléssel, e-mobilitással, illetve nyújt komplex energetikai szolgáltatásokat egyéb vállalatoknak is, így üzemeltet és karbantart például ipari erőműveket.
Forrás: Alteo
A társaság az elmúlt években fokozatosan nőtt nagyra, a mostani energiapiaci helyzet pedig újabb lökést adott az üzleti teljesítményének. Az idei első kilenc hónapban már jóval 10 milliárd forint feletti adózott eredményt hozott össze, a teljes vállalatot pedig a felvásárlás bejelentése előtt nagyjából 67 milliárd forintra értékelte a piac.
A cég részvényeivel 2016 óta kereskednek a tőzsdén, ám a papíroknak csak alig harmada forog a börzén. A többségi tulajdonos egészen mostanáig a részvények bő 61 százalékát kézben tartó Wallis Asset Management Zrt. volt. Ez az a pakett, amit a Mol közleménye szerint már meg is vett a triumvirátus.
A többi részvényt pedig a jövőben szereznék meg, így ezekre kötelező vételi ajánlatot tettek. A papírok egy részét az Alteo alkalmazottai birtokolják, szűk 33 százalék pedig kisbefektetők tulajdonában van.
Alulárazták?
Az ügyre rálátó forrásaink szerint egyébként maga a felvásárlás önmagában nem volt meglepő. Azt tudni lehetett, hogy a Wallis egy pénzügyi befektető, így megfelelő ajánlat esetén túlad a részesedésén. Az ügylet időzítése és a vevők kiléte azonban már okozott meglepetést, illetve több forrásunk azt is megkérdőjelezte, hogy valóban megfelelő ez az ajánlat.
Az Alteónak tényleg elég jól ment az elmúlt időszakban. A vállalat 2021 eleje óta minden negyedévben nyereséget mutatott ki, az idén pedig eddig duplázta a profitját.
Ennek, illetve az alapvetően a cég szempontjából kedvező környezetnek köszönhetően a részvények árfolyama is dinamikusan emelkedett. A felvásárlási hírek előtt a papírt jóval 3300 forint felett jegyezték, ami közel 40 százalékos növekedés az év eleji és az idén júliusi szinthez képest is. Ráadásul azok az elemzők, akik foglalkoznak a vállalattal, kivétel nélkül az árfolyam további dinamikus emelkedését várták, és vételre javasolták a részvényt. Az Erste néhány nappal a bejelentés előtt emelte a célárat 3790 forintra, az MKB pedig ennél is magasabb, 3812 forintos jegyzést várt (pdf) egyéves időtávon, amire a bank rá is erősített hétfőn.
Ehhez képest tényleg nem tűnik túl gálánsnak a vevőjelöltek 3040 forintos kötelező vételi ajánlata, ami ugyan megfelel a törvényi minimumnak, de a bejelentés előtti záróárnál majdnem 8 százalékkal kevesebb. A hétfőt masszív eséssel is kezdték az Alteo részvényei, igaz, kedden már emelkedett az árfolyam.
A Wallisnak pedig még a vételi ajánlatban szereplő árnál is jóval kevesebbet fizettek a vevők, egész pontosan részvényenként 2872 forintot, ami az aktuális ártól 13, az elemzők által belőtt céláraktól pedig durván negyedével marad el. Ezt több, lapunknak nyilatkozó szakértő is értetlenül fogadta. Mint egyikük fogalmazott: merőben szokatlan, hogy többségi részesedést diszkonttal adnak el, hiszen azzal olyan többletjogok és lehetőségek járnak, amelyeknek jelentős többletértéke van a vevő számára.
Márpedig csak a nyilvános ajánlatban szereplő és a Wallisnak fizetett ár közötti különbség milliárdokkal értékeli alul a Wallis részesedését. Az eladót kerestük kérdéseinkkel, de ezekre nem reagáltak. Egy szerdán kiadott közleményben ugyanakkor azt írták: a vételár tükrözi mind a jelentős részvényesi értéknövekedést, melyet a Wallis elért a vállalattal, mind a piaci likviditás korlátait is, mellyel egy nagybefektetőnek számolnia kell.
Miért kellett ide Tiborcz és Jellinek?
A legnagyobb meglepetés azonban így sem az ár volt, hanem a vevők kiléte. A Mol érdeklődése teljesen érthető, hiszen az Alteo portfóliója elég jól illeszkedik az olajipari cég stratégiai terveibe. Kérdésünkre az olajipari vállalatnál is ezt emelték ki. Mint fogalmaztak:
Az akvizíció fontos mérföldkövet jelent a Mol számára, hiszen hosszútávú üzleti stratégiánk egyik legfontosabb célkitűzése, hogy beindítsuk a régió körforgásos gazdaságát és fenntartható energiával, alapanyagokkal járuljunk hozzá Közép-Kelet-Európa gazdaságainak működéséhez. Hosszú ideje figyeljük már az Alteót, hiszen a vállalat szerteágazó portfóliója számottevő növekedési potenciált hordoz magában … Ezek a területek a zöld energiaátmenet felgyorsulása miatt évek óta relevánsak a Mol-csoport számára, a tranzakcióra viszont most adódott lehetőségünk.
A kérdés csak az, hogy ha ennyire fontos felvásárlási célpont az Alteo, akkor a Mol miért nem egyedül futott neki a tranzakciónak, miért vont be más pénzügyi befektetőket is, ráadásul úgy, hogy a többségi tulajdont is kiengedte a kezéből. A cégnél lapunk erre vonatkozó kérdésére azt válaszolták: ahhoz, hogy az Alteóban szerzett részesedés a Mol transzformációját felgyorsítsa, nincs szükség az irányítási jogok egyedüli megszerzése. Szerintük
az azonos célokért dolgozó partnerek segítségével kisebbségi tulajdon mellett is ki lehet aknázni a növekedési potenciált és a szinergiákat.
Ez azonban üzletileg, és különösen a Mol kisebbségi tulajdonosi tapasztalataival (a horvát INA-ban sokáig jelentett ez problémát) elég gyenge lábakon álló érvnek tűnik. A Molnak teljesen egyértelműen a szinergiák kihasználása miatt érdemes megvennie az Alteót, tehát azért, mert a két cég együttesen többletértéket tud teremteni ahhoz képest, mintha külön működnének*Az Alteo tudása új piacokat nyithat meg a Molnak, így növelheti a bevételét, de több vonalon csökkentheti a költségeit is, illetve ugyanez fordítva is igaz.. Ez a szinergia azonban valószínűleg nehezebben érvényesíthető kisebbségi tulajdonban, arról nem is beszélve, hogy az többletértéket meg kell osztani a tulajdonostársakkal.
Ráadásul a Mol pénzügyileg biztos nem szorult rá Tiborcz István és Jellinek Dániel tőkéjére.
A teljes tranzakció összértéke nagyjából 58,5 milliárd forint lenne, ami a Molnál viszonylag gyorsan előteremthető összeg. Az idén az első három negyedévben a cég átlagos havi nyeresége meghaladta ezt az összeget, a vállalat készpénzállománya*pénzeszközei pedig több mint 600 milliárd forint volt szeptember végén, azaz a vételár bő tízszeresére rúgott.
Tiborcz István és a miniszterelnök vejével, illetve a kormányzati érdekek mentén egyre többet üzletelő Jellinek Dániel feltűnése azonban nem csak azért okozott meglepetést, mert üzletileg nehezen magyarázható. Úgy tudjuk, hogy eredetileg csak a Mol érkezéséről volt szó, a két kormányközeli üzletember neve csak a folyamat legvégén került elő.
Hogyan tovább?
Tiborcz és Jellinek motivációit nem nehéz felfejteni, pénzügyi befektetőként nyilván keresni akarnak az ügyleten, igaz, a Jellinek Dániel tulajdonában álló Indoteknél lapunk kérdésére azt írták: amellett, hogy kiugró üzleti potenciált látnak az energetikában, szinergikus hatásokra is számítanak (ha kíváncsi vagy az Indotek teljes állásfoglalására, kattints a csillagra)*Az alábbiakban az Indotek kérésére a csoport „állásfoglalását változtatás, rövidítés és a nyilatkozat egyes részleteinek kiragadása nélkül, egyben közöljük”:
Az Indotek Group, Magyarország egyik vezető befektetéskezelő cégcsoportja, kiugró üzleti potenciált lát az energetikában, ezen belül is a zöldenergetikában. Az e területen meghatározó magyarországi szereplőnek számító Alteo Nyrt. alapítása óta meggyőző üzleti teljesítményt nyújt, növekedési kilátásai kiemelkedők, így a beszállás a társaságba jelentős felértékelődési potenciált hordoz. Az Indotek Group diverzifikálja befektetési portfólióját, ezért túllépve eredeti üzleti stratégiáján, a B és C kategóriájú ingatlanok megvásárlásán és hasznosításán, egyre jobban érdeklődik teljes vállalatok és vállalatcsoportok iránt, az ingatlanszektor mellett más ágazatokban is, ahol az Indotek üzleti tevékenységéhez megfelelő szinergiákat lát, vagy jó momentum adódik akár az árazás, akár a növekedési kilátások alapján a beszállásra. Egyre fontosabbnak tartja azt is, hogy befektetései fix jövedelemtermelő képességgel rendelkezzenek. Mindemellett az Indotek Group maga is rendelkezik megújulóenergia-termelő eszközökkel, illetve ügyfelei is egyre jobban igénylik a megújuló energiát (gyakorlatilag már ma is alapelvárás, hogy az energia a lehető leghatékonyabban, ugyanakkor a lehető legkörnyezetkímélőbb módon legyen előállítva), így szinergikus hatásokra is lehet számítani. A fenntarthatóság és a zöldenergetika belső indíttatásból is fontos az Indotek Group számára, jelzi ezt, hogy 2036-ra szeretné elérni, hogy az ingatlanjaiban kizárólag fenntartható módon megtermelt energiával fűtsenek és világítsanak..
Keresni igazán gyorsan pedig akkor lehet egy ilyen ügyleten, ha lesz olyan piaci szereplő, amely belátható időn belül drágábban megvásárolja majd a részesedésüket. Szakértők szerint egy ilyen forgatókönyv pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen. A kisbefektetők például leginkább attól tartanak, hogy a Mol most ugyan bevonta a két kormányközeli szereplőt az ügyletbe, később azonban magasabb áron kivásárolja őket. Így a mostani – többek szerint nyomott – ajánlati ár és a későbbi magasabb ellenérték közötti haszon a jelenlegi befektetők helyett a NER-es vállalkozókhoz kerülne.
Más kérdés, hogy ha a Wallis többségi részesedését meg is szerzi a három vevő,
egyáltalán nem biztos, hogy a többi részvényt is meg tudják vásárolni, és így kivezethetik az Alteót a tőzsdéről.
Ehhez ugyanis először az igazgatóságnak kell döntenie, hogy elfogadásra javasolja-e a kisbefektetőknek az ajánlatot, majd a kisbefektetőknek, hogy eladják-e papírjaikat a kínált árért. Ha sokan úgy döntenek, hogy keveslik az árat, és így a Mol-Tiborcz-Jellinek hármas részesedése nem éri el a 90 százalékot, akkor az Alteo maradhat a tőzsdén. Halottunk olyan véleményt, amely szerint ez tűnik a legvalószínűbb kimenetelnek, és talán még a NER-közeli vevőket sem feltétlenül zavarná, így ugyanis fenn tudják tartani a transzparencia látszatát.
Az ügyben az Alteót is kerestük kérdéseinkkel, de jelezték, hogy a cég a felvásárlásnak ebben a szakaszában semmit nem kommunikálhat a folyamatról.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
