Az Austin Reed és a Jaeger egyaránt nagy hagyományokra visszatekintő brit ruhamárkák. Mindkettőt Londonban alapították több mint száz évvel ezelőtt, és immár ugyanannak a ruhaipari cégcsoportnak a tagjai. Szintén közös pont, hogy öltönyeiket részben az ukrán határ közelében fekvő, kilencezer lakosú Vásárosnaményban gyártották.
A koronavírus hatására azonban március óta nem készülnek ruhák a vásárosnaményi gyárban, amelyben 12 ezer öltöny porosodik félkész állapotban. A több száz dolgozó egy része nem kap fizetést hónapok óta, a múlt héten tüntettek is emiatt.
“Ez egy kisváros, ahol nincs más munkalehetőség (…) A legrosszabb az egészben, hogy senki nem mond semmit nekünk”
– idézte az illetékes szakszervezet alapszervezeti titkárát, Újvári Bertalannét a The Times*vasárnapi kiadása, amely részletes cikkben számolt be a gyár nehézségeiről.
Tömegével bezárt boltok
Az egyik legjelentősebb brit napilapban azért szerepelt a vásárosnaményi gyár, mert a cikk szerint a nyilvánosságot kerülő angol milliárdosnak, Philip Day-nek is lehet benne érdekeltsége. A cikk elején említett két ruhamárka egyaránt az Egyesült Királyság egyik legjelentősebb ruhaipari cégcsoportjához, az Edinburgh Woollen Millhez (EWM) tartozik, amelynek Day a tulajdonosa.
Az EWM-nek a járvány előtt mintegy 1100 üzlete működött, főleg az Egyesült Királyságban és Írországban, közel 24 ezer alkalmazottal. Eredetileg a 40 feletti korosztályt célozták a termékeikkel, bár egyes márkák felvásárlásával oldódott a célcsoport, és már fiatalabb vevőik is vannak. Legismertebb márkáik a Peacocks és a Bonmarché.
Az EWM-nek tavaly 327 millió font (127 milliárd forint) bevétele volt 31 millió font (12 milliárd forint) adózás előtti nyereséggel. A tulajdonos Philip Day vagyonát 1,14 milliárd fontra (390 milliárd forintra) becsülik, amellyel 132. volt legutóbb az egyik brit gazdaglistán (a leggazdagabb magyarnak, Csányi Sándornak hasonló méretű vagyona van).
A világ legtöbb ruhakereskedőjéhez hasonlóan azonban az EWM-et is érzékenyen érintette a járvány a nyitvatartási korlátozások és a kereslet csökkenése miatt. Jelenleg az üzleteik kevesebb mint harmada, mintegy 300 van nyitva. A cégcsoportnak különösen rosszul jött, hogy főleg az idősebb korosztály maradt távol a ruhaboltokról.
Milliárdos tartozások
A járvány következtében a legtöbb ruhakereskedő lemondta a rendeléseit, a beszállítókkal – amelyek rendszerint varrodák alacsonyabb bérköltségű országokból Magyarországtól Bangladesig – pedig igyekeztek valamilyen kölcsönös megállapodásra jutni. Több brit újságcikk alapján azonban a Day márkái nem így tettek: a beszállítók számára egyszerűen elérhetetlenné váltak.
Egy bangladesi gyártulajdonos azt mondta a The Times-nak, hogy 44 ezer farmer korábbi megrendeléséért 168 ezer fontot (65 millió forintot) vár az EWM egyik cégétől. A farmerek harmada már el is készült, de az EWM semmilyen megkeresésükre sem reagál. “Egyszerűen eltűntek. Hogyan viselkedhetnek így? Nem tudok kilábalni a helyzetből, amit okoztak” – mondta a gyártulajdonos. Bangladesi ruhagyártók szerint az EWM összesen 27 millió fonttal (10 milliárd forint) tartozik nekik. A vásárosnaményi gyárat én is kerestem, de a honlapon megadott négy telefonszám egyikét sem vették fel.
A The Times feltételezése szerint az EWM finanszírozási problémákkal küzd, és emiatt kerülhetett nehéz helyzetbe a vásárosnaményi varroda is. A ruhagyárat üzemeltető A.R.J. Ruhagyár Zrt. közvetlenül nem tartozik Day tulajdonába*Egy dubaji bejegyzésű cég a tulajdonosa., de a kapcsolatot erősíti, hogy az angol milliárdos veje az igazgatósági elnök (illetve korábban azt közölték a gyárról, hogy az EWM fogja üzemeltetni).
Hónapok óta nincs munka
A Népszava július eleji cikke alapján a ruhagyárban 530-an dolgoztak, és március 23-án állt le a termelés. A cikk elején idézett alapszervezeti titkár, Újvári Bertalanné az újságnak akkor azt mondta, hogy a dolgozók egy része a leállás óta egyetlen fillért sem kapott. 270 ember ugyan átmenetileg varrhatott maszkot és védőruhát, de április vége óta már egyáltalán nincs megrendelésük. A maszkokért az eredeti bérük hetven százalékát kapták volna meg, de ezt sem fizették ki teljesen.
Újvári Bertalanné azt is mondta a Népszavának, hogy sokan kénytelenek közös megegyezéssel távozni, mert csak így kaphatnak álláskeresési támogatást, amely három hónapra biztosít nekik túlélést. Így pedig nem jár nekik végkielégítés, Újváriné ezért embertelennek tartja, hogy a tulajdonosok nem mondják ki a gyár bezárását.
Múlt hétfőn mintegy kétszáz dolgozó tüntetett az elmaradt fizetéséért Vásárosnaményben, de ez sem hozott változást. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke, Rabi Ferenc azt mondta nekem, hogy érdemi fejlemény azóta sem történt, nem rendezték a béreket és továbbra is bizonytalan a munkavállalók jövője.
Ma, azaz kedden tájékoztatást tartottak a gyár szakszervezeti tagjainak, munkavállalóinak, amelyen Rabi szerint sokan elkeseredve szólaltak fel közülük.
“A dolgozók olyan helyzetbe kerültek, hogy a munkaviszonyuk még él, de nincs munkájuk és munkabért sem kapnak, ezért nem férnek hozzá az álláskeresési járadékhoz sem. Abban bízom, hogy a következő hetekben sikerül megállapodni a munkáltatóval, legalább a munkaviszony rendezése ügyében”
– mondta Rabi.
Az eseményen a gyár HR-igazgatója is részt vett, aki Rabi szerint arra hivatkozott, hogy a többségi angol részvényestől nem kaptak meghatalmazást arra, hogy megszüntessék a dolgozók munkaviszonyát.
Ötmilliárdot kaptak volna a kormánytól
A város fideszes polgármestere, Filep Sándor korábban azt mondta a Népszavának, hogy a térség mindennapjait alapvetően befolyásolja a ruhagyár jövője, a dolgozókat szállító buszos vállalkozó is bajban van, a boltok forgalmán is meglátszik, hogy nincs pénzük az embereknek.
Filep szerint tavaly a gyár vezetőivel még együtt jártak a Pénzügyminisztériumban, hogy egy 12 milliárdos beruházás 5 milliárdos állami támogatásáról tárgyaljanak. A ruhagyár megvett egy nagy telket a városban, ahová akár 1300 főt is foglalkoztató új üzemet akart építeni. Filep szerint a tervek készen vannak, de az állami szerződést még nem írták alá.
A ruhagyár forgalma az elmúlt öt évben csökkent, 2014-ben 4,5 milliárd forint volt az árbevétele, 2018-ban pedig kevesebb mint 3,9 milliárd. Öt-hat éve nagyjából nullszaldós volt a működése, 2018-ban pedig már több mint 150 millió forintos vesztesége volt.
Vállalat
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Hosszú út vezetett odáig, míg ismét magyar céghez kerül a Boci csokoládé
Élénk visszhangot váltott ki, amikor a Nestlé húsz éve Csehországba vitte az édesség gyártását, amelynek eredete közel száz évre vezethető vissza.
Fontos
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
