Zsinórban a második olyan év volt 2018, amikor kevesebb okostelefont adtak el, mint egy évvel korábban. A legutóbbi becslések szerint tavaly 1,42 milliárd ilyen készüléket értékesíthettek világszerte, ami közel 3 százalékos visszaesést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Mindez azt jelenti, hogy még gyorsult is hanyatlás mértéke, 2017-ben ugyanis alig láthatóan csökkentek az eladások.
Mindennek fényében különösen érdekes, hogy a legtöbb erre szakosodott elemzőcég kifejezetten optimista, és azzal számolnak, hogy a következő években ismét növekedési pályára állhat a piac. Korábban már írtunk róla, hogy bizonyos technológiai trendek is ebbe az irányba mutatnak, de ennél is fontosabb lehet az a robbanás, amit a feltörekvő országok mobilpiacán várnak a szakértők.
A mostani megtorpanást ugyanis az okozza, hogy miközben a fejlett államokban már telített a piac, addig sok feltörekvőben még nem indult meg az okostelefonok rohamos terjedése. Az Egyesült Államokban és a nyugat európai országok többségében például tízből nagyjából nyolc embernek van ilyen készüléke, de nincs komoly lemaradásban ebből a szempontból Kelet-Közép-Európa, így Magyarország sem. Ezzel szemben a közel 1,4 milliárd lakosú Indiában a 30 százalékot sem éri el a penetráció, olyan százmilliós országokban, mint Banglades, Etiópia, Pakisztán vagy éppen Nigéria pedig csak minden hatodik-nyolcadik ember rendelkezik okostelefonnal.
A Counterpoint három fő okot talált, ami miatt nem tudtak még szélesebb körben elterjedni ezek a készülékek a szegényebb államokban:
- A legfontosabb, hogy a lakosság nagy része egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy mobilt vegyen. Az említett országok között is több olyan van, ahol lakosság ötöde él napi kevesebb mint 2 dollárból, jó néhány afrikai országban azonban ez az aránya az 50 százalékot is meghaladja
- Ráadásul ezekben az térségekben sokszor drágábbak is a telefonok, mivel az infrastrukturális hiányosságok miatt sokkal nehezebben jut el a készülék a – különösen a nem városi környezetben élő – lakossághoz. A termék több kézen megfordul, többen veszik le a sápot, így a végső felhasználónak végül többet kell fizetnie.
- Mindezt úgy, hogy sok esetben kevesebbet kap. Az okostelefonok sok szolgáltatása, számos alkalmazás ugyanis csak bizonyos nyelveken elérhető, márpedig ezekben a térségekben sokan csak egy nyelvet értenek.
Az utóbbi időben azonban elterjedtek ezekben az országokban az olyan pénzügyi konstrukciók, amelyek pont az okostelefonvásárlást ösztönzik. A helyi kormányzatok és segélyszervezetek már korábban is nyújtottak támogatást ilyen célra, ezek azonban csak korlátozottan voltak elérhetőek. Mostanában viszont egyre többen férnek hozzá olyan gyorskölcsön típusú termékekhez, amelyek nem csak a vásárlás eddigi legnagyobb gátját, a pénz hiányát oldják meg, de a kereskedelmi lánc hatékonyságát is javítják.
Persze az erősen kérdéses, hogy mennyire jó, ha egy kifejezetten szegény társadalom adósodik el jellemzően magas kamattal dolgozó szolgáltatók felé. Az azonban elég jól látszik, hogy mivel a pénzügyi szolgáltatók széleskörű együttműködéseket kötnek gyártókkal, így az ilyen konstrukciók révén a feltörekvő országokban élők egyszerűbben és szinte biztosan olcsóbban is juthatnak okostelefonhoz, mint korábban*Az ellátási lánc egy jelentős részét kiiktatják, így kevesebben veszik le a sápot a termékről, ráadásul a nagyobb vásárolt mennyiség miatt a szolgáltatók még kedvezményt is kaphatnak a gyártótól..
A gyorskölcsön-piac egyik legfontosabb szereplője pedig sok érintett országban is az a Home Credit, amely a magyar Telenort tavaly megvásárló cseh Petr Kellner érdekeltségébe tartozik. Ez a társaság volt az első olyan külföldi vállalat, amely ilyen szolgáltatással megjelenhetett a kínai piacon, de Indiában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is kínálnak már pénzügyi termékeket direkt okostelefon-vásárláshoz.
