Ahogy a napokban megjelent, hamarosan bezárja gyöngyösi, autók kábelkorbácsait (elektromos kábelelosztó egységeit) előállító üzemét az amerikai Lear Corporation, így körülbelül 500 ember veszíti el az állását. A cég azzal indokolta a lépést, hogy ez a nem gépesíthető, nagy élőmunka-igényű tevékenység már nem végezhető Magyarországon gazdaságosan, ezért a termelést Ukrajnába, Szerbiába, Romániába telepíti át.
Érdekesség, hogy ugyanez a cég bocsátott el tavaly év végén 800 embert Móron, ahol autók üléshuzatait varrták. Az indok is hasonló volt a mostanihoz. Mindkét üzem több mint 20 éven keresztül termelt, bezárásuk tehát korszakváltást jelezhet a hazai gazdaságban. Főleg, hogy tavaly egy másik hasonló profilú vállalkozás is befejezte magyarországi tevékenységét. Az autók belső borításait és üléshuzatait gyártó Prevent Premium és Interior Kft. három nyugat-dunántúli telephelyéről 300 embert bocsátott el, majd a gépeket Bosznia-Hercegovinába telepítette.
Autóipari és más üzemek persze korábban is szűntek meg Magyarországon, ám arra
a textilipar 90-es évekbeli leépülése óta nemigen volt példa, hogy a bérköltségek miatt zárjanak be gyárak hazánkban.
A válság lecsengését követően, az utóbbi években inkább az volt a jellemző, hogy az alacsony volumen miatt gazdaságtalan vagy az elhelyezkedésük miatt nem bővíthető üzemekre került lakat. Ez történt például Budapesten a Michelin gumiabroncs- és a Danone tejipari gyárával, a Soproni/Heineken martfűi egységével, illetve ez lesz a sorsa a Mondelez győri üzemének is. A Teva gödöllői gyáránál pedig leginkább a cég nemzetközi problémái álltak a háttérben.
A jelek szerint tehát a magyar gazdaság kiemelt ágazatán, az autóiparon belül vannak olyan tevékenységek, amelyeket a mostani bérszinten már nem éri meg Magyarországon tartani. Az említett cégek esetében ezért érdemes megnézni, hogy mi az a bérszint, ahol már bedobták a törölközőt. Főleg a fizikai munkásoknál érdekes ez, mivel élőmunka-igényes tevékenységekről van szó.
A Prevent Kft. utolsó teljes évében, 2016-ban 229 fizikai dolgozót foglalkoztatott, akiknek átlagosan havi bruttó 144,6 ezer forintot fizetett. Ha a személyi jellegű egyéb kifizetéseket (cafeteria, esetleg bónuszok és hasonlók) is figyelembe vesszük, akkor 165,5 ezer forint volt az átlag. Munkáltatói járulékokkal együtt pedig a cégnek fejenként 207,7 ezer forintba került a foglalkoztatásuk.*A cég euróban vezette a könyveit, éves átlagárfolyammal számoltam át az összegeket forintra.
Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy a cég a minimálbér és a garantált bérminimum 2017 elején életbe lépett emelése miatt vitte el a tevékenységet az országból. Az előbbi ekkor 15 százalékkal 127,5 ezer, az utóbbi 25 százalékkal 161 ezer forintra emelkedett. Erről a béremelésről a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) Könnyűipari Tagozata akkoriban azt írta, hogy rendkívüli helyzetek elé állította a könnyűipari vállalkozásokat.
A Lear esetében nem lehet elkülöníteni a móri varrónők keresetét a gödöllői és gyöngyösi kábelkorbácsgyártók, a győri autóülés-előállítók és a fóti raktárosok fizetésétől, de előbbieknek jó eséllyel szintén a 2017-es minimálbéremelés pecsételte meg a sorsát, hiszen a cég 2017 márciusában döntött a móri egység bezárásáról. Ráadásul ekkor már azt is lehetett tudni, hogy 2018 elején ismét jelentősen nőnek a kötelező bérek (a minimálbér 138 ezer, a garantált bérminimum 181,5 ezer forintra).
Úgy tűnik tehát, hogy az autóiparnak dolgozó magyar varrónők munkája már a 2017-es minimálbér-emeléssel kiárazódott a piacról.
Az más kérdés, hogy ez nem feltétlenül baj. Baloldali közgazdászok javasolni is szokták, hogy a minimálbér emelésével fokozatosan szorítsák ki az országból a rosszul fizető munkahelyeket, ahonnan olyan helyre mehetnek dolgozni az emberek, ahol nagyobb értéket tudnak előállítani, és jobban megfizetik őket.
Ez persze csak akkor működik, ha vannak ilyen munkahelyek, lehetőleg a megszűnőkhöz közel. Egyelőre úgy tűnik, hogy most Magyarországon ez a helyzet, a munkaerő-hiányos helyzetben az elbocsátott dolgozók aránylag könnyen el tudtak helyezkedni. Az eddigi jelzések szerint ez így lesz Gyöngyösön is. Az más kérdés, hogy a folyamat így is okozhat torzulást a gazdaságban, például a magyar tulajdonú vállalatok visszaszorulását.
A Learre visszatérve, a varrónők év közbeni fokozatos elbocsátása meglátszott a vállalat számain, akár az alkalmazottak létszámát, akár a kereseteket nézzük. 2016-ban átlagosan még 2660 volt a cég fizikai dolgozóinak létszáma, tavaly viszont már csak 1991. Még látványosabb a változás a keresetekben. Két éve egy fizikai munkás havi bruttó 236,5 ezret keresett a vállalatnál, tavaly már 302,7 ezret. Személyi jellegű egyéb kifizetésekkel számolva a két össze 281,7 ezer (2016), illetve 354,2 ezer (2017) forint.*Itt is euróból számoltam forintra, éves átlagárfolyammal.
Ebben minden bizonnyal nemcsak az általános béremelési kényszer játszott szerepet, hanem a dolgozói összetétel megváltozása. Tavaly már kevesebb varrónő volt a létszámon belül, mint 2016-ban, így jóval kevésbé húzták le a céges átlagot, mint korábban.
A 2018-as számok még nincsenek meg, de mivel a bérek idén is lendületesen emelkedtek, a cég következő beszámolójában minden bizonnyal még magasabb számok szerepelnek. Ez pedig a jelek szerint már a kábelkorbácsgyártás nyereségességét is aláásta. Pedig a teljes céges költség a járulékcsökkentés miatt kisebb arányban nőtt, mint a bérek. Az egy fizikai munkásra jutó teljes bérköltség 2016-ban 359,4 ezer forint volt, 2017-ben 438,6 ezer.
Ez egyébként – hacsak nem áll át másik tevékenységre – a Lear gödöllői egysége számára is rosszat jelenthet, hiszen ott ugyanúgy kábelkorbácsokat állítanak elő, mint a megszűnő gyöngyösi egységben. Főleg úgy, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum jövőre várhatóan ismét 10 százalék körüli mértékben nő majd. A cég a legutóbbi adat szerint 2284 főt foglalkoztat, nagyjából ezerrel kevesebbet, mint egy éve.
Vállalat
Súlyosabb piaci gondok húzódnak meg az Unitravel csődje mögött
Épp akkor törnek be új szereplők, amikor csökken az utasok száma és vásárlóereje is.
Az árrésstop miatt nincs elég olcsó tej a boltban
Az intézkedés rövidtávú hatása mára kifulladt, de továbbra is olyan piactorzítást okoz, amelynek mellékhatásai senkinek sem jók.
Nagy lehetőségek előtt áll az akkumulátoripar, csak el kéne szakadni a járműgyártástól
Amerikai vásárlóra talált a csődbe ment Northvolt lengyelországi üzeme, az ipari energiatárolók piacában ugyanis bőven van potenciál.
Fontos
Ötször gyorsabbnak érzékeljük az inflációt a valósnál, és ez elég sok problémát okoz
Nehéz dolga van a gazdaságpolitikának, ha ekkora a különbség, de a tartósan stabil forintárfolyam például segíthet csökkenteni az eltérést.
Kilenc hónapja az élre várták a magyar gazdaságot, miért néz ki most mégis az utolsó hely?
Tavaly még nemcsak a kormány, hanem az elemzők többsége is 3 százalék körüli növekedést várt idénre. Aztán jött a Trump-tornádó, és beindult a negatív spirál.
A bizalomvesztés ördögi körébe került a magyar gazdaság
Ha a lakosság nem hisz a növekedésben, akkor nem fogyaszt, de akkor a cégek nem ruháznak be, de akkor nem lesz növekedés.
