Ukrajna lerohanásával együtt az oroszok átfogó kibertámadást is indítottak az ukrán digitális infrastruktúra ellen, azonban a kezdeti lendület hamar alábbhagyott, mostanra pedig a kiberhadviselés leginkább az adatlopásban, kémkedésben merül ki – írja a Bloomberg.
Az orosz kiberhadviselés kudarcához több tényező is hozzájárult. Az egyik legfontosabb, hogy az oroszok évek óta támadják az ukrán hálózatokat, nem kímélve a cégeket, a közműveket, és a fél világ emlékszik még arra, amikor a NotPetya nevű malware elszabadult, és amely többek között az ukrán pénzügyi rendszert is padlóra küldte. Ezek fényében az ukránok – nyugati segítséggel – folyamatosan fejlesztették a saját kibervédelmi képességeiket. Az olyan nagy techcégek, mint a Microsoft vagy a Google nem csak ingyenes programok biztosításával járult hozzá a sebezhetőség csökkentéséhez, de az ukránok rendelkezésére bocsátották azokat az információkat, melyeket a hackerekről gyűjtöttek, és segítettek abban is, hogy megtalálják és befoltozzák az esetleges réseket a kritikusnak számító infrastruktúrák digitális felületein.
A másik ok a kibertámadások kifulladására azonban az
orosz inváziós taktika félrecsúszásában kereshető
Putyin arra számított, hogy napok alatt fel tudja őrölni Ukrajnát, ehhez az átfogó, csak különleges katonai műveletként hivatkozott, grandiózus támadás elegendő lesz, és a kiberhadviselést is ehhez igazították. Azonban a fizikai támadások elakadásával a hibrid hadviselést sem lehetett fenntartani. Az ukrán hatóságok szerint az oroszok kibertámadásai 2022 második felében látványosan megváltoztak. Az invázió elején leginkább a média és a telekommunikációs szektort érintették a támadások, ezeket október óta felváltotta a polgári infrastruktúra elleni kiber és fizikai hadviselés is – de főként a fizikai. Az oroszok előszeretettel támadnak akár tüzérséggel is áramfejlesztő központokat és egyéb, kifejezetten a lakosság számára fontos szolgáltatókat. Emellett a támadások célja is változik, az ukránok szerint az agresszorok most már inkább az adatlopást és kémkedést részesítik előnyben, nem pedig a rendszerek megbénítását.
A Carnagie Endowment for International Peace tanulmányában azt írja, hogy még ezek sem tudnak hozzájárulni érdemben a támadások elősegítéséhez, a hadmozdulatokat továbbra sem a kibertérből megszerzett információk alapján tervezik, hanem főként a drónokra támaszkodnak – ez egyébként ellentmond a korábbi orosz állítással, miszerint kémprogramok segítségével tudták beazonosítani az ukránok pozícióit.
A kémkedés és adatgyűjtés azonban nem lebecsülendő taktika: amennyiben sikerül olyan titkos információhoz hozzájutniuk, ami például lehetővé teszi az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij tartózkodási helyének meghatározását, valamint egy ellene irányuló merénylet elkövetését, az komolyan befolyásolni tudná a háború menetét, de adott esetben a modern nyugati fegyverrendszerekben történő károkozás is jelentős hadi sikernek minősülne.
A kémkedéssel megszerezhető adatok nem csak a hadszíntéren jönnének jól Moszkvának, hiszen így képet kaphatnának a tényleges ukrán veszteségekről, katonai stratégiákról, vagy bármilyen olyan adatról, melyek aztán a tárgyalások során még helyzeti előnyt jelenthetnek. A kiberhadviselés azonban erőforrásigényes munka, és úgy tűnik, hogy az oroszok híján vannak az elegendő szakembernek. A napokban már volt hír arról, hogy a külföldről távmunkában dolgozó szakembereket elbocsátással fenyegetik az orosz cégektől, ha nem költöznek haza. Ezek a munkák jellemzően az IT-szektort érintik.
