Óriási össztűz alatt áll a Huawei Észak-Amerikában és Európában. Most már az is könnyen elképzelhető, hogy egységes európai bojkott fogja sújtani a kínai társaságot, ami végső soron ahhoz vezethet, hogy a következő generációs, szupergyors mobilhálózatok építéséből a Huawei teljesen kiszorul.
Reális forgatókönyv, hogy a Huawei el sem tud majd indulni az 5G tendereken, mert amint arról korábban részletesen írtunk, az amerikai, ausztrál, új-zélandi és az európai kormányok egy része szerint túl nagy nemzetbiztonsági kockázatot rejt a kínai cég technológiai térnyerése. Mi magyarok pillanatnyilag annak ellenére sem tudhatjuk, hogy lesz-e Huawei 5G hálózat Magyarországon, hogy a Telekom első ilyen állomását éppen a kipécézett kínai cégtől rendelte meg.
De ki nyerhet, ha a totális bojkott megvalósul?
Logikus lenne azt gondolni, hogy a Huawei jelenlegi két legnagyobb hálózatépítő riválisa, a Nokia és az Ericsson örülhet a legjobban a fejleményeknek. Ahogy a Foreign Policy írja elemzésében, a Huawei eddig a globális 5G hálózati megrendelések 28 százalékát szerezte meg, a Nokia 17, az Ericsson pedig 13 százalékon áll.
A csata nem technológiai jellegű, mert a vita nem azon megy, hogy a Huawei képes-e jó minőségben szállítani. Mindenki tisztában van vele, hogy képes, sőt, olcsó is, vélhetően részben azért, mert a kínai állam segíti ebben. A kifogások tehát a nemzetbiztonsági kockázatra (kínai állami kötődés, kémkedés, hekkertámadások segítése) irányulnak, és arra, hogy a Huawei pozícióit gyengítsék a nyugati versenytársakkal szemben.
A kínaiak kiszorítása Amerikából és Európából részben jól jöhet a két legfőbb versenytársnak, de az egyenlet sokkal bonyolultabb. A Nokia és az Ericsson vélhetően nem mehet majd be az 5G szempontjából kulcsfontosságú kínai piacra, ha a csata tovább mérgesedik. Még az is lehet, hogy Pekingnek azt is sikerül elérnie, hogy sok más helyen se tudjanak érvényesülni ezek a cégek.
A Huawei nagyon fontos cég Kínában, és ahogy az amerikai-kínai kereskedelmi háború zakatol előre, a Huawei bojkott miatt sok más, nem távközlésben dolgozó nyugati céget is kitehetnek Kínából. A Foreign Policy értékelése szerint ezért a távközlésen belül a Samsung lehet a durvuló csata legnagyobb nyertese.
A Samsung nem a hálózat, hanem a készülékek frontján erős, de vezető szerepben van az 5G képes processzorok fejlesztésében is. Ha a nyugati mobilszolgáltatóknak megtiltják a Huawei eszközök forgalmazását, akkor a legtöbben a Samsungtól fognak többet rendelni.
Borje Ekholm, az Ericsson vezérigazgatója nem véletlenül nem örül a fejleményeknek, amint a napokban megjegyezte, a Huawei háború bizonytalanságot okoz a világpiacon, és a bizonytalanság soha nem kedvez a beruházásoknak. A svéd gyökerű cég hivatalosan most is számol azzal, hogy részt vehet majd a kínai 5G fejlesztésekben, a finn Nokia pedig még inkább érintett, hiszen a társaság már benn is van a kínai 5G-ben, az ottani szolgáltatókkal már 2 milliárd dollár értékben szerződött.
A Huawei számára kellemetlenek a fejlemények, de marad még piac számára Amerikán és Európán kívül is. Szakmai körökben köztudott, hogy a Huawei az árversenyben borzasztóan erős, és a fejlődő világ kevésbé tehetős államaiban a kormányok nem lesznek szívbajosak a tendereket sima árversenynek tekinteni. Náluk az ipari kémkedés nyilvánvalóan kevésbé kényes kérdés.
Visszatérve a fejlett országokra, a Huawei ezeken a piacokon azért nagyon “hasznos” szereplő a mobilszolgáltatóknak, mert megfelelő minőséget tud adni olcsón, amivel lejjebb lehet tornászni a többiek árait is. Nem feltétlenül vesz egy nyugati mobilszolgáltató mindent a Huawei-től, de ha a kalapban mindig benne van az olcsóbb Huawei is, akkor a riválisok árait is lejjebb tudja alkudni. Így végső soron az is előfordulhat, hogy a Huawei kitoloncolása magasabb fejlesztési költségekhez vezet például Európában, és nem nehéz kitalálni, hogy ezt a pluszt kivel fogják megfizettetni a szolgáltatók. Ez lehet a vélt vagy valós nemzetbiztonsági kockázat elhárításának tényleges ára.
