Élesedik a vámháború az USA, az EU és Kína között, meginognak a gazdasági világrend pillérei, ami a magyar külgazdasági stratégiát is betemetheti.
Az OECD egy új adatsora ismét megerősítette, hogy Magyarország termelése nagyon erősen importfüggő, és hazánk erősen ki van téve a világgazdaság szeszélyeinek.
Az argentin elnökválasztás nagy meglepetése lett a Trump-rajongó közgazdász, Javier Milei győzelme, aki drasztikus lépéseket ígért.
A felek a várakozásoknál jobban bírták a gazdasági háborút, de ez nem jelenti azt, hogy Oroszországnak ne fájnának a korlátozások. Új podcastsorozat a G7-en!
Ha az exportteljesítmény is gyengülne, az érdemben növelné annak az esélyét, hogy ha enyhén is, de zsugorodjon idén a magyar gazdaság.
A gazdasági racionalitás talaján nehéz jó okot találni az akkugyártás támogatására, de a változó világrend és a külpolitikai pávatánc magyarázhatja a dolgot.
A Miniszterelnökségen a "konnektivitás" növelésével akarják biztosítani a felzárkózást, de a magyar gazdaság kapcsolatrendszerét csak kisebb részt a kormány, és nagyobb részt a világgazdaság szerkezete és multik üzleti érdekei alakítják.
A kormány több tagja is a világgazdaság átpolitizálása miatt ekézi Amerikát, és Kína keblén keres kiutat. Ám Kína is egyre szorosabbra fonja a külgazdaság és a kínai piacra lépő külföldi cégek felügyeletét.
A világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.
Az ellenfél szándékának azonosítása a külpolitika alapvető eleme, mégis erősen vitatott és homályos alapokon nyugszik, ami az ukrajnai orosz inváziótól a kínai-amerikai feszültségekig komoly félreértéseket okoz.