A 2014-es választások óta a miniszterelnök családja nem óvatoskodik a céges jövedelmekkel. A kormányfő szülei és testvérei nyolc, veje hétmilliárd forinthoz jutott a vállalatokból.
Szerdáig negyedmillió Sinopharmot sikerült beadni, aztán tegnap történt valami, ami miatt a kormány kijátszotta a Pfizer-kártyát. Hiány akkor sem lesz belőle, ha az összes 16-17 éves beadatja.
Elég jól lehetett előre jelezni, hogy az iskolanyitás hetében a kedvezőbb járványadatok ellenére a kockázat még jelentős marad, mégis megnyíltak az intézmények.
Úgy tűnik, a fertőzöttek száma már túl van a csúcson, az őszi tapasztalatok alapján néhány héten belül enyhülnie kellene a kórházakra nehezedő nyomásnak.
A legrosszabbra készült a kormány a gépek beszerzésével, csak éppen nem tett annak érdekében, hogy legyen elég olyan ápoló, aki gondoskodni tud a lélegeztetett betegekről.
Korabeli újságcikkek alapján Orbán mára korántsem fordult ki magából annyira, mint elterjedt. Kockázatvállaló képessége és pragmatizmusa már akkor megkülönböztette riválisaitól.
Sokáig úgy tűnt, hogy a miniszterelnök családjának cégei legalább látszólag távol tartják magukat állami pénzektől, mostanra azonban ez a törekvés eltűnt.
A régiós adatok alapján úgy tűnik, hogy Magyarország egy-két hét csúszással a cseh járványlefutást követi, és nem az osztrákot.
Az üzleti világban ritkán látható olyan hatékonyan működő cég, mint amilyen a kormányfő édesapjáé. A bevétel közel fele a nyereség, és így az osztalék is, miközben beruházásokra is sokat költenek.
A cég referenciái között szerepel az első Orbán-kormány idején hasító Vegyépszer, Simicska Lajos Közgépje, és a Közgépet váltó Duna Aszfalt is.