Az év eleji optimizmus után az olajipar komoly nehézségekkel küzd a globális gazdasági problémák miatt, Európában pedig különösen borúsak a kilátások.
Az amerikai tőzsdén jegyzett olajipari cégek száma öt év alatt 65-ről 41-re csökkent a felvásárlások nyomán, és valószínűleg ez még csak a kezdet.
Az ExxonMobil és a részvényesi álca mögé bújt klímaaktivista csoportok közti jogi csata kimenetele fontos precedenst teremthet abban, hogy mit kérhetnek számon a részvényesek egy olajipari vállalaton.
Az egy főre jutó fogyasztás alapján a világ olajfüggése közel 45 éve gyakorlatilag állandó, és nem látszik, mitől változna ez meg belátható időn belül.
Azért jelentették be a kitermelés csökkentését, mert úgysem lennének képesek azt fenntartani? Az adatok egyelőre nem ezt mutatják.
Közel 500 benzinkútja lett a Molnak egy tavalyi felvásárlás után, így rögtön a harmadik legnagyobb a piacon. A PKN Orlennel pedig több fronton is versenybe került.
A nyugati ipari szoftverek az orosz gazdaság meghatározó ágazatait tartják működésben az agráriumtól az acéliparon keresztül az energiaszektorig.
Alig ismert társaságok sorra veszik át az olajipari óriások legszennyezőbb tevékenységeit.
A Niger-Delta szennyezésének is van szerepe abban, hogy a Guiniai-öböl vált a legveszélyesebb tengeri területté.
Angola, Brazília vagy éppen a Falkland-szigeteknél is kétségessé váltak projektek, az idő a megújuló energiáknak dolgozik.