A friss adatok szerint a magyar oktatási rendszer a nemzetközi átlagnál lényegesen kevésbé képes kiegyenlíteni a társadalmi különbségeket.
Pozitív, hogy legalább az újonnan indítandó tagozatok, osztálybontások esetén kötelező lesz figyelni a szegregáció elkerülésére. Más okunk azonban nincs az örömre.
224 iskolában se féltornaterem, se tornaszoba, és ez már a nagy sport és oktatási infrastruktúra-fejlesztéssel javított helyzet.
Minél hosszabb ideje tanul egy diák a közoktatásban, annál erősebben befolyásolja a családi háttér a képességeit. Az ideális ennek pont a fordítottja lenne.
A balkáni szint felé csúszó magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem képes kiegyenlítő hatást gyakorolni a társadalmi-gazdasági különbségekre.
Éles területi egyenlőtlenségek mutatkoznak a magyar nyolcadikosok szövegértési kompetenciáiban, hiába a közoktatás egyik fontos funkciója az integráció.
Az arány csak két EU-s országban magasabb, Romániában és Bulgáriában.
Hiába az erős kereslet a diplomások iránt a munkaerőpiacon, az ország keleti részein alig van belőlük.
Ha egy kezdő finn tanár Lappföldre megy tanítani, többszörös bért kap; idehaza viszont már annak is örülni kell, ha a végzettek nem egyből a közoktatáson kívül keresik a boldogulást.
A szülők jelentős része nem tudja, hogy milyen korán kell elkezdeni a gyerekek fejlesztését, ezért sokuk már az iskolába kerülés előtt lemarad a társaitól.