Élesben remélhetőleg nem tudjuk meg a választ, de az erőviszonyok rendkívül egyenlőtlenek.
A kockázati tőke gyorsan jön, de gyorsan el is tűnik, a jelek szerint Közép-Kelet-Európában most egy kibontakozó regionális ciklus felszálló ágában vagyunk.
Európa alvajáró módján sétált bele az energiapiaci válságba: a hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat tervezgetve nem fordított elég figyelmet a rövidtávú kockázatokra.
Jelentős késés és költségtúllépés után 2021 legvégén végre eljutott oda az amerikai haditengerészet legújabb repülőgép-hordozója, hogy már éles bevetéseket is teljesíthet.
Nagyon alacsony az újraelosztás, azaz a gazdasági javak állami átcsoportosításának népszerűsége, érdekes módon a társadalmi mobilitásba vetett hamis hit és a bevándorlással kapcsolatos tévképzetek miatt is.
Venezuela kőolaj-kitermelő szektora lényegében összeomlott, de az állami vállalat kitermelése és exportja az utóbbi egy évben számottevően növekedett.
Csak vánszorognak az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások, miközben a gazdaági válságban lévő ország napról napra közelebb kerül a nukleáris fegyverek gyártásához.
A nyugati kormányok besokalltak a kínai függéstől és az ellátási problémáktól, a nagy bányacégek pedig igyekeznek ezt kihasználni.
Rekordszámú teherautó-sofőr hiányzik az Egyesült Államokban, a képzés támogatása mellett a 21 éves korhatár eltörlésével igyekeznek kezelni a problémát.
Az állami fegyveres agresszió nem ment ki a divatból, csak összezsugorodott, és a módszerei is trükkösebbé váltak a formális hadüzenetek korához képest.