Chikán Attila: Kornai külső szemlélőként írta le a rendszereket, amiket vizsgált

[Kornainál] az igazságnak a kritériuma elsősorban a valósággal való összevetés volt. Másrészről pedig az a szemléletmód, amely lehetővé teszi azt, hogy kvázi objektíve, külső szemlélőként írja le a rendszereket, amelyeket vizsgált. De ugyanakkor világos az is, hogy ő ebben benne él, hogy ez neki a sajátja, és (…) nyugodtan mondhatom azt, hogy érzelmi viszonya is van hozzá – mondta Chikán Attila az e heti G7 Podcastban.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Múlt héten életének 94. évében elhunyt Kornai János, a külföldön legismertebb és leginkább elismert magyar közgazdász. A G7 Podcast e heti adásában Chikán Attilával, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával beszélgettünk Kornai életművéről, tudományos eredményeiről és az érdeklődését formáló eseményekről a közgazdász legfontosabb művein végighaladva.

Chikán Attila szerint Kornai tudományos gondolkodásában a közgazdaságtan soha nem önmagában volt jelen, hanem a társadalomtudományok részeként és kölcsönhatásban más gazdasági, illetve társadalmi jelenségekkel. Ez elsősorban szociológiai típusú megközelítést jelent, de a gazdaságtudományokon belül az általában nem főáramúnak tekintett üzleti tudományok is meghatározták Kornai gondolkodását.

Ha Kornai munkásságát tanulmányozzuk, látjuk azt, hogy az ő fejében azok a jelenségek, amelyek a gazdaság mikroszférájának a mindennapjait írják le, vagyis az üzleti jelenségek, mindig is ott voltak. Tehát zseniálisan tudta ötvözni a makroszintű szemléletet a mikrojelenségek megfigyelésével és leírásával

– mondta Chikán Attila.

Kornaira az volt jellemző, hogy nem az egyik gondolata után pattant ki egy másik, hanem egy adott gondolat kimunkálásának folyamata vezetett el egy másikhoz. „Így jutunk el tehát az egyensúlytalanság kérdéséből, a túlkereset-túlkínált kérdésétől, az árjelzések nélküli szabályozás kérdésétől a nagy szintézisig, ami A hiányban jelent meg 1980-ban” – mondta Chikán Attila.

„A hiánynak óriási jelentősége volt. Én őszintén szólva ezt tartom Kornai legnagyobb hatású művének, miközben elismerek még másik kettőt-hármat, olyat, ami nagyon nagy jelentőségű volt”- mondta, és hozzátette, hogy ez a könyv szerinte nagyon jól időzítve jelent meg, ugyanis a szocialista országokban a polgárok ekkoriban kezdtek el kiábrándulni a rendszerből. Magyarországon az 1978-as őszi párthatározat – először ebben a formában – elhatározta a megszorítások alkalmazását, miután rájöttek arra, hogy nem lehet tovább úgy működtetni a gazdaságot, ahogy működtetni szeretnék.

Ugyanezekben az években jelentek meg az első szamizdatok, a demokratikus ellenzéknek azok az írásai, amelyek a rendszernek a működőképességbeli hiányait vagy lehetetlenségét tárták föl.

A Rajk Kollégiumban az én diákjaim ezekben az években kezdték el felismerni vagy kezelni azt a problémát, hogy a rendszer, úgy tűnik, hogy nem javítható azokkal a reformokkal, amelyekben a hetvenes években bíztunk. Tehát a könyv beleérkezett egy olyan társadalmi közegbe, amelyik nagyon fogadókész volt, és miután magyarázatot is adott azokra a jelenségekre, amelyeket leír, ezért nagyon nagy hatása volt. Én azt szoktam mondani, hogy az átmenetnek a szellemi előkészítése valójában itt kezdődött

– emlékezett vissza Chikán.

Kornai nagyon aktív volt a rendszerváltás kommentálásában, ahova hívták, oda igyekezett elmenni és előadásokat tartani. Chikán szerint Kornai 1998-as, egészségügyi reformról írt könyve – amiben a tervgazdaság működésére kialakított fogalmakat használta az egészségügyi rendszer elemzésében – egyfajta szimbóluma volt annak, hogy mennyire az események ütőerén tartotta a kezét, hiszen az egészségügyi rendszer működése ma is a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája.

Úgy 2010 körül már kezdett világossá válni, és Kornai explicit módon felismerte azt, hogy a gazdasági fejlődés, amely a 2000-es évek fordulóján a globalizmus köré szerveződött, a javaknak és a szolgáltatásoknak soha nem látott bőségét hozta magával, de eközben olyan aránytalanságokat és egyensúlytalanságokat hozott létre, amelyeknél már nem lehet azt mondani, hogy a kapitalizmus puszta léte garantálja, hogy az erőforrások elosztása, felhasználása hatékonyan történjen. „Tehát az, hogy itt a rendszer lényegéhez kapcsolódó válságok vannak előttünk, az nagyon megjelenik” – mondta Chikán Kornai 2011-es, Gondolatok a kapitalizmusról című kötete kapcsán.

Chikán szerint a kötetben ugyanakkor megjelenik az innováció is mint a rendszer pozitív tulajdonsága, ami sok ember gondolkodásában az emberiség válságaiból való kiutat jelenti, beleértve a fenntarthatóságot, az egyenlőtlenséget vagy a munkavégzés új feltételeit.

Az emberi elme az innovációs folyamatokon keresztül mindig tudott alkalmazkodni, és remélhetőleg fog tudni alkalmazkodni a viszonyokhoz, legalább a fenntartása érdekében. Úgyhogy ezért a Gondolatok a kapitalizmusról nem egy negatív írás. Én azt gondolom, hogy egy reális szembenézésre ösztönöz, de hát azért nem változtatja meg az ember gondolkodását, hogy azért még mindig ez a legjobb, amit pillanatnyilag tudunk mondani

– mondta.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi adásaink: