(Virovácz Péter az ING vezető elemzője, Havasi Kinga az elemző gyakornoka. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A mostani gyorsan változó, bizonytalan környezetben nehéz bármiféle megbízható előrejelzést készíteni arra vonatkozólag, hogy mit várhatunk az elkövetkezendő időszakban. Manapság ugyanis egyik pillanatról a másikra olyan tényezők bukkannak fel, melyeknek még csak az előszelét sem észlelhettük. Azonban vannak olyan trendek és jelenségek, amelyek alapján valószínűsíthető irányvonalakat azért fel tudunk rajzolni. A cikkben három ilyen fontos sztorit szeretnénk bemutatni, melyek közül az első kettő abszolút reálisnak tűnik, míg az utolsó inkább a merész elképzelések kategóriáját erősíti.

Befektetési kívánságlista

Az első említésre méltó tendencia az úgynevezett befektetési divergencia. A legtöbb gazdaságban a beruházási igények listája lassan kezd a gyerekek karácsonyi kívánságlistájára hasonlítani: hosszú és folyamatosan bővül. Mire gondolunk? Újraiparosítás, mesterséges intelligencia, infrastruktúrafejlesztés, zöld technológia, honvédelem, és a listát még sorokon keresztül lehetne folytatni.

A lista megléte azonban még nem garancia arra, hogy ebből minden vagy a többsége meg is valósul, vagyis nem biztos, hogy pont a következő évben jön a beruházási bumm. Bár az új amerikai gazdaságpolitika részletei még mindig nincsenek teljesen tisztázva, az ottani cégekre nehezedő teljesítménykényszer erősödhet. Továbbá a potenciális vámok miatt a külföldi vállalatok is szükségét érzik majd, hogy erősítsék jelenlétüket az Egyesült Államokban. Mindezek pedig együttesen várhatóan fellendítik majd a beruházásokat a tengerentúlon.

Az euróövezetben és Kínában is jelentős beruházási igény mutatkozik, de a költségvetési megszorítások és az új geopolitikai helyzetkép visszafoghatják az ezirányú kiadások növekedését. Így tulajdonképpen elmondható, hogy az USA iparpolitikájának új korszaka kannibalizálhatja a máshol megvalósuló beruházásokat, aminek eredményeképpen a befektetői tőkefelhalmozás eltérő irányba mozdulhat az egyes régiókban. Ez tehát a beruházási divergencia.

Magyarországon a beruházási helyzet egyébként hasonló kihívásokkal néz szembe. Az ország gazdasága számára az infrastruktúra fejlesztése, az újraiparosítás (a digitalizáció jegyében) és a zöld technológiák bevezetése prioritást élvez, azonban a költségvetési korlátok és az európai uniós források hiánya akadályozhatja az előrelépést. Emellett a geopolitikai feszültségek és az európai gazdasági helyzet alakulása is negatívan befolyásolhatja a beruházási hajlandóságot. Magyarország gazdasága ugyanis erősen függ az euróövezettől, különösen a német és francia gazdaságok teljesítményétől, azonban jelenleg mindkét ország komoly kihívásokkal néz szembe mind gazdasági, mind politikai téren.

Inflációs meglepetések

A második ilyen valószínűsíthető sztori az inflációt érinti, és egy olyan jelenségre vonatkozik, miszerint rövidebb, de gyakoribb ciklusokban követik majd egymást az inflációs sokkok. Sok jegybank és (gazdaság)politikus már az idén győzelmet hirdetett az infláció felett, a közelmúltbeli tendenciákat 2025-re előrevetítve. Jobb azonban továbbra is óvatosnak maradni. Rövid távon még mindig a ciklikus dezinfláció érvényesülhet, különösen az euróövezetben, mivel a munkaerőpiac változásai tovább lassíthatják a bérnövekedést. Ez azonban nem biztos, hogy 2025 egészében is így marad. Nagy esélyét látjuk annak, hogy az inflációs probléma visszatérhet. A potenciális amerikai vámpolitika nem az egyetlen tényező, amely az év során újra felpörgetheti az inflációt.

A beruházási kívánságlista gyakorlati megvalósítása ugyanis könnyen új kínálati oldali korlátokba (ellátáshiányba) ütközhet számos gazdaságban, ami új inflációs sokkot eredményezhet. Vagyis kezdetben ezek a beruházások magasabb inflációhoz vezethetnek (költség), abban a reményben, hogy végül növelik a termelékenységet és így csökkentik az inflációs nyomást (haszon). Következésképpen 2025 egy „stop-and-go” inflációs mintázat kezdetét jelentheti, rövidebb, de gyakoribb ciklusokkal, ami aktívabb monetáris politikai monitorozást, a jegybankok részéről pedig lassabb, szakaszokban gondolkozó kamatpolitikai megközelítést igényelhet.

Magyar viszonylatban az inflációs helyzet szintén kihívásokkal teli, és mi is felpattanást várunk a következő időszakban. Az erősödő külső inflációs nyomás, a gyors béremelkedés, az adópolitikai változások és az árfolyam alakulása mind olyan tényezők, melyek tovább növelik az inflációs kockázatokat. Az elmúlt években tapasztalt magas inflációs ráta jelentős terhet rótt a háztartásokra és a vállalkozásokra egyaránt. Az érzékelt infláció pedig a kínálat oldali sokkok révén tovább nőhet (manapság éppen az üzemanyagok és az élelmiszerek oldaláról). Ez pedig tovább rontja az egyébként sem túl fényes fogyasztói bizalmat. Így még inkább érthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért tart ki az óvatos, megfontolt monetáris politika mellett.

Szigorúan ellenőrzött hozamok?

Végezetül egy merész elgondolás: hozamgörbekontroll (yield curve control), ami akkor kerülhet előtérbe, ha a korábban említett kívánságlistát mégis megvalósítanák az országok. A nyugati világ adósságból finanszírozott beruházásai könnyen felszínre hozhatják az euróövezet és az USA adósságpályáinak fenntarthatóságával kapcsolatos aggályokat. A 2010-es évekhez képest sokkal nagyobb inflációs nyomás mellett a központi bankok nem folytathatnak laza, ösztönző monetáris politikát. Tehát a kamatlábak alsó határa ezúttal magasabban lesz, mint a 2010-es években.

Mivel a kamatgörbe hosszabbik vége döntő fontosságú a jelzáloghitelek és a vállalati hitelek költségei szempontjából, kényszerhelyzetben mind a Federal Reserve, mind az Európai Központi Bank kénytelen lehet kezelni a tartósan megemelkedni látszó kötvényhozamokat, és megpróbálhatja összeegyeztetni a beruházási igényt az árstabilitással. Ez új és érdemi vitát indíthat a hozamgörbekontroll kapcsán az Egyesült Államokban és az euróövezetben, és végül mindkét bankot ismét hosszabb lejáratú államkötvények vásárlására kényszerítheti (a jól ismert QE, azaz mennyiségi lazítás). Az EKB-nak már van is erre egy eszköze: a 2022 nyarán bevezetett transzmisszióvédelmi eszköz (TPI), amit lehet, hogy végül hamarabb kell bevetni, mint azt gondolták.

Magyarországon az államadósság rövidtávú növekedése és a finanszírozási kockázatok miatt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is kénytelen lehet alkalmazkodni a globális pénzügyi környezet változásaihoz. Emellett a magyar gazdaság erősen függ az euróövezeti gazdasági folyamatoktól, így az EKB monetáris politikájának változásai közvetlen hatással lehetnek a magyar pénzügyi piacokra is. A hozamgörbe szabályozása és az adósságkezelés terén Magyarországnak is rugalmas és proaktív megközelítést kell alkalmaznia a stabil gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy 2025-ben az MNB is újra előhúzza a fegyvertárból a mennyiségi lazítás eszközét.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJobb lenne a minőségi, mint a gyors gazdasági növekedés MagyarországonA korábbi gyors növekedés szerkezete nem alapozta meg sem a válságállóságot, sem pedig a válságból való kilábalást követő egyensúlyi helyreállást.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLesz helikopterpénz a lakosságnak és a cégeknek, de ez nagyon sokba fog nekünk kerülniCsak akkor érhető el a jövőre tervezett gyors gazdasági növekedés, ha a költségvetés és a jegybank is elkezdi szórni a pénzt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gazdasági növekedés ötödét hozhatják jövőre az új magyar gyárakA kormány nagy reményeket fűz ahhoz, hogy jövőre termelni kezdenek az új akku-és autógyárak, de a jegybank előrejelzése kisebb hozzáadott értéket vár.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz beruházások ekb fed hozamgörbe infláció mnb Olvasson tovább a kategóriában