Különös helyzetet teremt a kormány kis- és középvállalkozások számára dobott mentőöve, a változó kamatozású hiteleikre vonatkozó kamatstop bevezetése november 15-től. A bankok a hiteleik után kérhetnek változó vagy többnyire a teljes futamidőre fix kamatot – ez utóbbi megoldás jellemzően a hitelfelvétel pillanatában drágábbnak tűnik, cserébe a kamatváltozás kockázatával a későbbiekben nem kell számolni. Változó kamatozás esetén viszont időnként – többnyire negyedévente – nő vagy csökken a kamat, egy irányadó piaci kamathoz, például BUBOR-hoz (vagy az állampapírhozamokhoz) képest. Az október végén bejelentett intézkedés ezt a piaci folyamatot írja felül.
A bank a kölcsön kihelyezésekor ugyanis értékeli a vállalat kockázatát, eladósodottságát, üzletmenetét és a BUBOR-hoz képest alkalmaz pozitív felárakat, amelyek elérhetik a 4-6 százalékot is. Például 2022. január 3-án egy három hónapos BUBOR referenciát követő hitel kamata 4,22 százalék, plusz az egyedi kockázati felár volt – ha ez két százalék, akkor vállalatunk az első negyedévben 6,22 százalékos kamatot fizetett. Amennyiben a kamatforduló, vagyis a hitel árának aktualizálása november 3-ára esik, akkor a BUBOR 16,73 százalékos aktuális értékéhez adódik a két százalék, vagyis a vállalatunk által fizetett kamat már 18,73 százalék lenne. A kockázatosabbnak ítélt vállalatoknál persze nagyobb felár mellett magasabb az induló és az aktuális kamat is.
A kormány rendeletével ebbe a mechanizmusba nyúlt bele október 22-én azzal, hogy a változó, BUBOR-hoz kötött kamatok esetében a referenciaértéket a június 28-i 7,77 százalékos szinten rögzítette. Így a bankok minden ilyen, június 28. után átárazott hitelnél kénytelenek ezt a referencia-kamatlábat alkalmazni. Vagyis fenti példánk esetében a piac által diktált 18,73 százalék helyett 9,77 (7,77+2) százalékban kell megállapítani a kamatot 2023. június végéig.
Ki a haszonélvező?
Kormányzati becslések szerint hatvanezer kis és középvállalat a haszonélvező, és összességében a náluk lévő 2000 milliárd forint után a bankok 80 milliárd forint kamatveszteséget szenvednek el. A kamatmegtakarítás 1,3-1,4 millió forint lehet vállalatonként, ami mögött nagy a szórás, átlagosan mindenesetre az elmaradt kamatköltség egy fő háromhavi bérköltségét teszi ki – úgy tűnik, inkább a politikai előny, a gondoskodó állam propagálása a fontosabb, mint a tényleges segítség.
A kérdés az tehát, hogy van-e olyan vállalati kör, amely számára az intézkedés érdemi segítséget jelent. Az elmúlt években sok-sok gazdaságösztönző közép- és hosszútávú hitel állt rendelkezésre. Az MNB az NHP programokat, a KAVOSZ a Szécsényi hitel programokat vezényelte. Ennek eredménye még ma is hat, a kis- és középvállalatok hitelszerkezetére: örvendetesen nagy a hosszabb távú hitelek és kicsi a folyószámla, illetve az éven belüli rövidtávú hitelek aránya (mintegy 80 és 20 százalék).
A hitelek jelentős része tehát kedvezményes, hosszabb lejáratú, sokszor fix kamatozású, amit a versenyképes, banki szempontból is elfogadható szintű teljesítménnyel rendelkező cégek igénybe tudtak venni. Ezeknél az MNB, vagy a KAVOSZ még a kamatfelár maximumát is meghatározta. Aki nem élt, vagy nem tudott élni ezekkel a lehetőségekkel azok a rövidebb futamidejű és változó kamatozású kölcsönöket vették fel. A kamatstoppal érintett hitelek jó része valószínűleg ide tartozik, vagyis valószínűleg az egyébként is kevésbé versenyképes cégeknek jelent ez érdemi előnyt.
A KKV-k hitelállományának 15-20 százalékát kitevő folyószámlahitelek továbbá normális esetben a szezonalitást finanszírozzák. Az inflációs adatok nem támasztják alá a kamatplafon bevezetését ezen kölcsönök eseteiben mivel a kamatköltség jellemzően kis súllyal szerepel a vállalat költségei között, ráadásul sokkal kevésbé nőtt, mint a termelői árak – néhány tized százalék költségmegtakarítás nem fogja érdemben csökkenteni az inflációt.
A kamatok emelkedése alapvetően tehát a rossz finanszírozási struktúrával működő cégnek okozhat érdemi problémát. Ebbe a körbe tartozhatnak például azok a cégek, amelyek nem felelnek meg a már említett kedvezményes hitelprogramok feltételeinek, és ezért akár rövid lejáratú hiteleket is felhasználnak a beruházások finanszírozására, illetve a rosszul jövedelmező vállalatok, amelyek még a magas infláció ellenére sem tudják előteremteni a növekvő kamatok fedezetét. A kamatstop így rövid távon a gyengébben teljesítő vállalatokat védheti meg az energiaválságot követő újabb sokkhatástól, ugyanakkor a pénzintézeti hitelforrások elapadása a gazdaság egészét sújthatja hosszabb távon.
Ki fizeti a révészt?
Első ránézésre a bankok szenvedik el a veszteséget. A költség, az elmaradt bevétel a pénzintézeteknél jelentkezik, hiszen az érintett kölcsönökre kénytelenek alacsonyabb kamatot kérni ahhoz képest, amit a piaci körülmények indokolnak. A magyar bankrendszer nettó eredménye – vagyis jövedelme – 225 milliárd forint volt 2022 első félévében, aminek 36 százalékát teszi ki a becsült 80 milliárdos kamatveszteség.
Az OTP előrejelzése szerint 2022 utolsó negyedévében egy mínusz 21 milliárd forintos tétel jelentkezik az eredményében, ami hozzácsapódik a lakossági jelzáloghitelek kamatstopjának és a bank, illetve az extraprofit-adók okozta kiesésekhez.
Az újabb kamatstop összességében biztosan nem növeli a bankok hitelezési hajlandóságát, még akkor sem, ha – mint a kormány ígéri – a hitelező bankoknak kedvezményt adnak a bankadóból. A forrásokért viszont a piacon verseny van, s versenyt többek között a hazai állampapírok biztosítják. A kölcsönök révén elérhető bevételeknek tehát plafont szab az állam, míg a megtakarítások bevonzásáért egyre többet kell fizetniük a bankoknak.
Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a rövidebb távú állampapírok referenciahozamai 11-13 százalék körüliek. Akinek van megtakarítása, ezt a hozamot elvárja a bankoktól is, amelyek a már meglévő és új betétek kamatát a lehető legalacsonyabban tartják, és nem feltétlenül akarnak hitelt nyújtani, ha azon 6-7 százalék veszteség van, ráadásul még többletköltség és -kockázat is felmerül.
Az idén már eleve rendkívül alacsony marzsokat elérő hitelintézetek helyzete várhatóan még tovább szorul, ami végső soron a hitellehetőségek általános szűkülésével járhat. Minderre Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára is figyelmeztetett. Kovács szerint a jövőbeli hitelfelvevők kárára is történik a kamatok jelenlegi maximalizálása, amivel ráadásul méltánytalan helyzetbe kerülnek a megfontoltabb pénzügyi döntéseket hozó ügyfelek. A változó kamatkörnyezetre a bankok is kezdenek válaszolni, az OTP például lakáshitelt már csak a futamidő egészére fixált kamaton ad.
Járulékos veszteséggel is járnak ezek az infláció letörésére irányuló, de egyben a piaci mechanizmusokat sértő, a kiszámíthatóságot csökkentő intézkedések. Miközben szociálisan akár indokolt lehet egyes rétegek megsegítése, addig a fűnyíró elv alapján meghozott intézkedések sokba kerülnek és kevésbé célzottak, ráadásul mind a befektetői, mind a pénzpiaci bizalmat rombolják. Nő Magyarország kockázata a hitelezők szemében, és ha az államadósság finanszírozásánál csak 0,1 százalékkal nagyobb lesz ezért az ország kockázati felára, akkor ennek hatása négy-ötszörösébe kerül, mint amennyit a kamatstoppal az egyes cégek megtakaríthatnak.
