Hírlevél feliratkozás
Karsai Gábor
2021. június 1. 16:24 Pénz

Matolcsy György most azt mondja, amit korábban Varga Mihály, és fordítva

(A szerző a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Nem volt abban semmi újdonság, hogy a jegybank elnöke pár hete nyilvánosan beszólt a pénzügyminiszternek, ezúttal a 2022-re tervezett költségvetési deficitet nevezve túlzottnak. Az már meglepőbb volt, hogy ezúttal nem egy cikkben, hanem az MNB közleményében, illetve a mindeddig nagyon lojális Költségvetési Tanács állásfoglalásában is kifejezésre juttatta álláspontját. Az pedig kifejezetten meghökkentő volt, hogy olyasmiért, az élénkítésért kritizálta a Pénzügyminisztériumot, amit visszatérő módon, még néhány hónappal korábban is épp ő maga követelt a költségvetési politikától. Tegyük hozzá, ezúttal alapvetően a jegybank elnökének volt igaza, még ha elegánsabb is lett volna ezt némi önkritikával kiegészíteni. Igaz, az MNB bejelentését a monetáris politika szigorításának szándékáról – így a kamatemelés lehetőségéről – közvetve akár önkritikának is tekinthetjük.

Varga és Matolcsy megközelítése hagyományosan eltér egymástól. Az előbbi szárazabb, a kormánypárti politikusok közül talán leginkább technokrata szemléletmódjával szemben Matolcsyt mindig is a víziók jellemezték. Varga a növekedés mellett többnyire nagyobb figyelmet szentelt az egyensúlynak, bár a kormány tagjaként visszatérő módon, főleg az egyes évek végén, végül utat engedett a költekezésnek. Matolcsy viszont jellemzően a kereslet élénkítésének híve volt. A magyar kormányok hajlama a költségvetési költekezésre mindig is erős volt, azt jellemzően csak a kényszerek korlátozták. A Fidesz-kormány már rögtön megalakulása után, 2010-ben a hiány növelhetőségét kérte az EU-tól, s ennek megtagadása fontos szerepet játszott a főleg Matolcsyhoz köthető „unortodox” magyar gazdaságpolitika kialakításában. A GDP-arányosan 3 százalék alatti hiány elérését a túlzottdeficit-eljárás, illetve ennek következtében az EU-transzferektől való elesés veszélye kényszerítette ki.

2019. szeptemberében a kormányzaton belüli vitákban szokatlan keménységgel, nem minden személyeskedés nélkül támadt a pénzügyminiszterre a jegybank elnöke: „Miért is ne lehetne kétségbe vonni egy pénzügyminiszter szavait, ha ellentmondanak a nemzet vágyainak és a hivatalban lévő kormány terveinek?” – tette fel a kérdést már cikke elején. Főleg két dolog dühítette fel: a pénzügyminiszter kiszámítható, stabil árfolyamot igénylő, valamint az aranykor végét prognosztizáló megjegyzése. A vágyak és a tények összekeverése azonban nem szerencsés dolog. A forint folyamatos és regionálisan jelentős gyengülésének számos, valóban káros következménye volt – az infláció gerjesztésétől az exportálók indokolatlan extrajövedelméig -, az aranykor pedig valóban véget ért. Igaz, a járványt akkor még természetesen nem lehetett előre látni, de az a tény, hogy az MNB még 2020 nyarának végén is – egyedüliként – növekedést várt a magyar gazdaságban, jól illusztrálta a vágyvezérelt gondolkodás buktatóit.

2020. szeptemberében Magyarország miniszterelnöke – a járvány miatt elmaradt tusnádfürdői és kötcsei találkozó helyett – a Magyar Nemzet hasábjain fejtette ki az őszi politikai évadra szánt, de egészen a 2022. évi választásokig tartó időszakra programadónak szánt gondolatait. Ennek fő állítása a liberalizmus elleni „élet-halál harc” fontossága volt, de kifejtette azt is, hogy „Reményeim szerint így, egy sikeres járvány elleni védekezéssel, felizmosított egészségüggyel, soha nem látott magasságba lendített gazdasági növekedéssel, teljes foglalkoztatással, még a korábbiakat is túlszárnyaló otthonteremtési boommal és a visszaépítés alatt álló 13. havi nyugdíjjal érkezünk meg a huszonkettes választáshoz.” Konkrétumként csak annyit fűzött hozzá, hogy ez „óriási feladat, ezért lesz Magyarország legkevésbé irigyelt embere 2021-ben Varga Mihály.”

Már ez év januárjában írta a jegybank elnöke a 2020. évi gazdaságpolitika tanulságai – és egyben az MNB irreálisnak bizonyult reményeinek magyarázataként –, hogy „Elmaradt a bravúr, nem tudtunk kanyarban előzni a múlt évben. … Elérhettünk volna jobb teljesítményt, ha képesek lettünk volna ötödével emelni az állami beruházások szintjét, valamint az építőipari és különösen a lakásépítési teljesítményt.” A már a cikk címében is kiemelt „kanyarban előzni” gondolatát a miniszterelnök is megfogalmazta egy március végi facebook bejegyzésében.

A pénzügyminiszter a jegybank elnökével a siker reményében konfrontálódhat, de a miniszterelnökkel aligha. Az ország „legkevésbé irigyelt emberének” egyszerre kellene teljesítenie a választások előtti növekedési siker és az egyensúly követelményét. Ez a konfliktus 2020-ig a viszonylag óvatos évközi költségvetési politikában, majd elképesztő mértékű év végi pénzszórásban (aránytalanul nagy decemberi deficitben), az EU egyik legmagasabb államháztartási hiányában csapódott le. Azzal azonban, hogy a járvány miatt az EU átmenetileg felfüggesztette a tagállamok kötelezettségét a GDP-arányos hiány 3 százalék alatt tartására, a politikai vezetésen belül elszabadultak a kiadásnövelést követelők. Ráadásul a költekezés valójában nem a válságkezelést, hanem a kormányzatnak kedves célok, intézmények és személyek megsegítését szolgálta, ami a 2021. évi költségvetés módosítási javaslataiban is tükröződött.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a Pénzügyminisztérium 2022-re is nagyon magas, 5,9 százalékos államháztartási hiányt tervezett. Ráadásul a hiánycsökkentés mértéke nemcsak az előző évekhez (a 2020. évi 8,1 százalékhoz és a 2021-re tervezett 7,5 százalékhoz) képest nagyon szerény, de a hiány európai összehasonlításban is igen magas, az EU átlaga csak 3,7 százalék, és a magyar lenne a harmadik legmagasabb a régióban. (Az EU egyébként jövőre csak 4,5 százalékos magyar deficitet vár, vagyis szigorúbb költségvetési politikára számít.)

Mindez kiváltotta a Költségvetési Tanács kritikáját. Elismerte, hogy az EU 2022-re is lehetővé teszi a 3 százalékos hiány túllépését, és ezt a felfüggesztett magyar Stabilitási törvény sem akadályozza, azonban azt javasolta, hogy amennyiben a növekedési vagy járványügyi kockázatok nem realizálódnak, akkor az államháztartás hiánya 2022-ben legyen közelebb a GDP 3 százalékához. A kiadások magas szintje ugyanis a gazdaság túlfűtöttségét okozhatja, növelve az inflációs nyomást és veszélyeztetve a külgazdasági egyensúlyt.

Ez a szakmai kritika teljesen indokolt. Az viszont már meglepőbb, hogy mindez a Költségvetési Tanács erős embere, a jegybank-elnök illetve az MNB nézeteinek lenyomata. Ez annyira így van, hogy az MNB külön közleményben is jelezte, hogy elnöke e nézeteket képviselte a Költségvetési Tanács ülésén.

A kritika, pontosabban ennek élessége és forrása feltehetőleg a pénzügyminisztert is meglepte. Erre utal, hogy a bírálatokra egy Portfolio-interjú formájában adott válaszában – már címként is kiugratva – egyértelműen visszautalt Matolcsy korábbi cikkére: „Ha kanyarban akarunk előzni, jobban kell nyomni a gázt.” Vagyis a kereslet költségvetési eszközökkel való előmozdítására van szükség. Majd hozzáfűzte: „Egyetértünk az adósságszint csökkentésében, de 2022 még az újraindítás éve, ezért lassabb a hiány csökkentése. Ebben van eltérés a kormány és a Költségvetési Tanács álláspontja között.”

A megfogalmazás elsődlegesen nem szakmai, hanem politikai szempontokra utal. Magyarország „legkevésbé irigyelt embere” valóban nehéz helyzetbe került, hiszen nyilvánvalóan érti kritikusai közgazdasági igazságát, miközben tartania kellene magát a miniszterelnök által igényelt választási élénkítéshez is. Ugyanakkor a Költségvetési Tanács egy politikailag és PR- szempontból eladható kompromisszumot is kínál a kormánynak. Eszerint: „A magyar kormányzatnak a költségvetési egyensúly helyreállítása iránti elkötelezettségét jól demonstrálná, ha a várható GDP összege 3 százalékának megfelelő összegű kiadási előirányzatot, „feltételhez kötötten felhasználható” előirányzatként jelölne meg a költségvetés.

Így ugyanis ezen kiadások nélkül számolva a kormányzati szektor GDP-arányos hiánya nem érné el a 3 százalékot. Már a GDP 1-1,5 százalékának megfelelő kiadási előirányzat feltételhez kötése is jól mutatná a magyar költségvetési politika elkötelezettségét az államháztartási egyensúly javítása mellett, valamint kifejezné, hogy a széleskörű beoltottsággal a magyar kormányzat megteremtette az egyensúlyt megőrző gazdasági növekedés egyik alapvető feltételét.” Más oldalról a pénzügyminiszter is úgy vélekedett már idézett interjújában, hogy „Az egyeztetéseket folytatni kell a Tanáccsal. Június 15-ig van idő arra, hogy olyan döntéseket, intézkedéseket hozzunk, amelyek akár a Költségvetési Tanácsnak is megnyugtatóak lehetnek.”

Az MNB elnöke sincs könnyű helyzetben, hiszen az általa képviselt ultra laza monetáris politika – vagyis az alacsony kamatok és a jelentősen gyengülő forint alkalmazása – olyan mértékben járult hozzá az áremelkedés gyorsulásához, hogy az infláció idén áprilisban már 5 százalék fölé ugrott. Ráadásul az áremelkedés – már csak az alacsony bázis, a tavalyi év folyamatai miatt is – feltehetőleg májusban sem megy 5 százalék alá. S bár ezt követően csökkenés valószínű, beavatkozás nélkül az MNB által már korábban is 3,8-3,9 százalékosra becsült idei átlagos infláció könnyen 4-es számmal kezdődővé válhat. A cégek áremelési törekvése és a fogyasztók inflációs várakozása ugyanis egyaránt erősödik. Márpedig ez a gazdasági károkon túl a választások előtt jelentősen ronthat a kormánypártok népszerűségén, ezért politikailag aligha elfogadható. Ez a magyarázata, hogy az MNB kamatemelést helyezett kilátásba júniusra.

Mivel a magas és nagyon lassan csökkenő államháztartási hiány a kereslet élénkítésén és az ország befektetői megítélésén keresztül ugyancsak inflációs hatású, érthető, hogy a jegybank immár a deficit csökkentése érdekében is fellépett.

A különféle politikai megfontolások – így a választások előtti élénkítés és a kézben tartott infláció követelménye – tehát ellentétbe kerültek egymással. A választások előtt ugyan nagy gazdaságpolitikai fordulat nem várható, de a növekedés elsődlegessége mellett főleg szavakban, részben pedig tettekben, feltehetőleg szigorodni fog a költségvetési és monetáris politika is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz államháztartás jegybank kanyarban előzni költségvetés matolcsy györgy Varga Mihály Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Elek Péter
2024. március 27. 04:34 Pénz

Tényleg olyan fantasztikus a világ első számú sztárrészvénye?

Eddig nagyon jó és meggyőző sztori volt az Nvidia, de merész dolog azt feltételezni, hogy növekedése a következő években is töretlen marad.

Bucsky Péter
2024. március 26. 13:11 Pénz, Podcast

A folyószámlán parkoltatott pénz aktív kezelésével több kolléga bérét kereshetik meg a kkv-k

A magyar vállalatok tízezer milliárd forintot tartanak érdemi kamat nélkül folyószámláikon, pedig tisztes hozamot kínáló, mégis likvid befektetések is elérhetők.

Trippon Mariann
2024. március 25. 16:18 Pénz

Veszélyes szinteken a forintárfolyam, mi lesz így a kamatokkal?

Legutóbb még úgy ítélhette meg a jegybank, hogy márciusban is lehetősége lesz egy százalékponttal vágni, közben azonban megváltoztak a piaci folyamatok.

Fontos

Torontáli Zoltán
2024. március 27. 17:22 Adat, Világ

Ne azt nézd az új GDP-adatokban, hogy Románia előttünk jár, van benne sokkal érdekesebb is

Már nem érdemes arról beszélni, hogy Ausztria elérhetetlen messzeségbe került, reménytelenül loholunk Csehország, Szlovénia vagy Litvánia után.

G7.hu
2024. március 26. 19:00 Közélet

Új tulajdonoshoz kerül a G7

A Telex vezetői által alapított Gazdrovat Kft.-hez kerül a G7 gazdasági portál.

Pálos Máté
2024. március 26. 16:40 Adat, Élet

Sokkal többe kerültek az adófizetőknek a Most vagy soha! első heti nézői, mint a Kincsemé

Nézőszámban az első héten nagyjából sikerült elérni a Kincsem szintjét, az állami támogatáshoz viszonyítva azonban más a helyzet.