Az egymást követő hatodik alkalommal fogalmazott meg aggodalmakat az Európai Központi Bank a Magyar Nemzeti Bank tevékenységével kapcsolatban, derült ki az intézmény éves jelentéséből. Ez a hat év pont annyi idő, amióta Matolcsy György az MNB elnöke, és érdekes módon az EKB a magyar jegybankelnök összes szimbolikus húzását aggódva figyeli. (Az EKB ugyan nem felettes szerve az MNB-nek olyan mértékben, mint mondjuk a német vagy a szlovák jegybanknak, amelyektől a teljes monetáris politikát átvette, de a Központi Bankok Európai Rendszere nevű csoportosulásnak már része az MNB is, abban pedig az EKB a központi szerv. Így az EKB-nek vannak jogkörei, amelyekkel az eurozónán kívüli országokat is ellenőrizheti.)
A gondok a 2013-as évről szóló, a következő év áprilisában kiadott éves EKB-jelentés idején kezdődtek, amikor az európai jegybank aggodalmakat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az MNB magába olvasztotta a pénzügyi felügyeletet, a PSZÁF-ot. Az EKB-nak az volt ezzel a fő problémája, hogy a felveti a rettegett monetáris finanszírozás gyanúját, tehát hogy a jegybank pénzét fordítják olyan feladatokra, amelyekre a kormánynak kellene költenie. (Emellett azt is kifogásolták, hogy a magyar kormány olyan gyors tempóban vitte végig a folyamatot, hogy az EKB-nak nem volt ideje kifejteni véleményét; ez akkoriban még szokatlan volt a magyar kormánytól, most már inkább ez az alaphelyzet).
Később elindultak az MNB példátlan pénzköltéssel járó, jó szándékkal nehezen magyarázható*A jó szándék hiányát különösen a „közpénzjelleg elvesztése”-ügyből lehetett kiolvasni, tehát abból, hogy az MNB mindent megtett, hogy ne kelljen beszámolni a közpénz elköltéséről. Aztán amikor kiderült, hogy valójában mire fordították a milliárdokat az alapítványok, számos visszás esetre derült fény. programjai. Ezeket akkoriban még csak sajtóhírekből lehetett megismerni, mert sem az MNB műkincs- és ingatlanvásárlási programjáról, sem a több mint 250 milliárd forinttal teletömött alapítványok elindításáról nem volt nyílt kommunikáció. Az EKB szerint ezek is felvetették a monetáris finanszírozás lehetőségét, ezért azóta folyamatosan szoros figyelemmel követik a programokat.
Az aggodalmakat az alábbi ábrán foglaltuk össze az EKB éves jelentései alapján.
Volt olyan eset is, amikor az aggodalom cselekvésbe csapott át. Az EKB ugyanis 2017-ben megállapította, hogy az eszközöket reorganizáló – gyakorlatilag különböző cégek nem fizető hiteleit, javarészt ingatlan projekthiteleket húszmilliárdos nagyságrendben a bankoktól kivásárló – MARK Zrt. „megalapítása és finanszírozása a monetáris finanszírozás tilalmának olyan megsértését jelentette, amelynek megszüntetése volt szükséges“. Az MNB vette az adást, és hamarosan eladta a MARK Zrt.-t egy APS nevű cseh pénzügyi vállalatnak, de csak miután gyakorlatilag kiürítették a céget: az eszközöket átadták az MNB-nek.
A mostani EKB-jelentés nyugtázza, hogy ez a probléma megszűnt, ahogy a műkincsvásárlási program is véget ért. A Quaestor-károsultak egy részének kifizetésére létrehozott, sokszorosan diszkriminatív Kárrendezési Alapnál az EKB leszögezte, hogy ennek egyszeri esetnek kell lennie, nem szolgálhat precedensként a későbbiekre.
Más esetekben inkább a már megszokott bürokratikus huzavona megy. Az EKB továbbra is problémásnak látja, hogy a felügyelet az MNB-nél van, igaz, nem tud sokat tenni ebben az ügyben. De feltehetőleg az MNB elképzeléseit jelentősen korlátozta, hogy az EKB folyamatosan aggályokat fogalmaz meg, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a Pallas Athéné alapítványokat évről évre átszervezik, és inkább a tevékenységük visszafogásáról érkeznek hírek. Feltűnő viszont, hogy az MNB-féle önfinanszírozási program csak egyszer került be az aggodalommal figyelt körbe – nem véletlenül, hiszen az EKB valójában maga is hasonló programot valósít meg, csak sokkal nagyobb, európai léptékben.
Pénz
Fontos