A múlt heti tőzsdei zuhanás remélhetőleg még nem ennek a része, de világszerte egyre több közgazdász, elemző próbálja kitalálni, mi okozhatja majd a következő válságot. A veszélyekkel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is foglalkozott múlt héten, figyelmeztetve a befektetőket egy pénzügyi sokk veszélyeire. A Bloomberg összeszedett párat a lehetséges kiváltó okokból.
Az egyik legnagyobb esélyes Kína, amelynek gazdasági menetelését az utóbbi évtizedben az adósság erőteljes növekedése kísérte. Az IMF szerint 43 hasonló, adósság által fűtött növekedési sztoriból mindössze öt ért véget válság vagy legalábbis a növekedés erőteljes lefékeződése nélkül (a közgazdászok kemény landolásnak szokták hívni, ha ez nem sikerül).
Kína tisztában van a kockázatokkal, lépéseket is tett a vállalati szektor adósságnövekedésének megfékezése érdekében, de az amerikai elnök által indított kereskedelmi háború miatt nehéz helyzetbe került. Ha nem akarja, hogy az exportját nehezítő amerikai vámok miatt drámaian lefékeződjön a gazdasága, akkor inkább növelni kell a hitelezést, ami hosszabb távon tovább növeli a kockázatokat.
A kínai növekedés hirtelen megtorpanásának veszélye egyelőre kicsi, de ha bekövetkezik, az az egész ázsiai és csendes-óceáni régiót magával ránthatja. Ezt a német gazdaságon keresztül a magyar is megérezné.
Ezt a problémát már láttuk Argentína és Törökország esetében, ahol helyi gazdaságpolitikai problémák mellett a dollárban felvett vállalati hitelek törlesztése okoz egyre nagyobb problémát. Argentína az IMF történetének legnagyobb összegű, 57 milliárd dolláros hitelét kényszerült felvenni a válság megállítása érdekében, a törökök pedig a líra zuhanásszerű leértékelődése után éppen az elszabadult inflációt próbálják megfékezni, egyelőre kevés sikerrel.
Mivel az amerikai jegybank minden bizonnyal folytatja a kamatemeléseket, a dollár valószínűleg tovább erősödik, ami újabb olyan országokat sodorhat bajba, ahol a vállalatok főleg dollárban vették fel a hiteleket. A problémát fokozza, hogy a szóban forgó országok többsége olajimportőr, így az energiahordozó drágulásával is meg kellene birkóznia. Ha ezek a folyamatok tovább erősödnek, az egyes országok problémái akár egy feltörekvő piaci válsággá is összeállhatnak.
A 2008-as válságot végső soron az amerikai lakosság eladósodása okozta, ez a kör azonban azóta nagy arányban fizette vissza hiteleit. Cserébe viszont a cégek adósságai emelkedtek olyan magasságba, mint ritkán az utóbbi 30 év során. A világ teljes adósságállománya szintén növekszik, az IMF szerint elérte a 182 ezer milliárd dollárt. Mivel a világ teljes gazdasági összteljesítménye évi 85 ezer milliárd dollár körül van, a különbség több mint kétszeres.
A legutóbbi válság során ugyan beszakadt jó néhány ingatlanpiac, például az amerikai és a magyar, vannak azonban olyan országok is, amelyek ezt elkerülték. A régóta tartó folyamatos áremelkedés miatt számos helyen jó eséllyel ugyanolyan lufi fújódott, mint 2008 előtt az Egyesült Államokban. Elsősorban a skandináv országokban, Kanadában és Ausztráliában figyelhető meg ez a helyzet. Az utóbbi országban 27 éve töretlenül nő a gazdaság, ezalatt Sydneyben ötszörösére drágultak az ingatlanok.
Most viszont változni látszik a helyzet, az utóbbi egy évben már csökkent az ausztrál ingatlanok értéke. A leforduló ingatlanpiac nem tesz jót a gazdaságnak, bár nem feltétlenül okoz akkora gondokat, mint tíz éve Amerikában, ahol az értékpapírosított jelzáloghitelek fertőztek meg minden szektort az ingatlanpiacon kialakult válsággal.
Az olasz kormány eltökéltnek látszik abban, hogy magasabb hiánnyal fogadja el a jövő évi költségvetést, mint amit az Európai Bizottság megengedhetőnek tart. Legrosszabb forgatókönyvként az is elképzelhető, hogy az adósságszabályok körüli ellentétek miatt végül Olaszország kilép az eurózónából, ami óriási gazdasági felfordulást okozna egész Európában.
Pedig az olasz kormánynak az Európai Uniótól függetlenül is érdemes lenne fegyelmezetten gazdálkodnia, hiszen az olasz államadósság a GDP 130 százaléka, összegszerűen mintegy 2000 milliárd euró, ami Európa legnagyobbja. A költségvetési tervek körüli csatározás miatt pedig máris nőttek az olasz kötvényhozamok, vagyis drágább lett az adósság finanszírozása.
Mivel csak nem akar körvonalazódni a megállapodás, a piacok kezdik beárazni, hogy Nagy-Britannia rendezetlenül hagyja el az Európai Uniót jövő március végén. A sok kellemetlen következmény egyike lenne, hogy a brit bankok elvesztenék uniós jogosultságaikat, ami miatt egyebek mellett tőkét kellene emelniük.
Az IMF figyelmeztette a jegybankokat, hogy álljanak készen vészhelyzeti likviditás nyújtására, hogy el lehessen kerülni a pénzpiacok olyan lefagyását, mint ami tíz éve a Lehman Brothers bedőlése után bekövetkezett.
Pénz
Fontos