(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Az elmúlt években ismét felszínre került a magyar gazdaság sérülékenységének problémája. Nehéz volt nem észrevenni, mert a következményeit nem pusztán a makrogazdasági mutatókból lehetett kiolvasni, de előbb-utóbb szinte mindenki megérezte. Miről van szó?

A mögöttünk álló két év magyar gazdasági összteljesítménye kismértékű zsugorodás lett. Ez egyedülálló az Európai Unió közép-kelet-európai új tagországai^*Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Szlovénia, Horvátország között, amelyek átlagos GDP-bővülése ebben az időszakban majdnem 4 százalékos volt, és a teljes EU gazdasága is 1,4 százalékkal nőtt két év alatt. Ezek persze csak számok, de mögöttük ott van az életünk, többek között a beruházások és karbantartás hiányában tovább romló közlekedési infrastruktúra, a leépülő állami egészségügy, a rossz vállalkozói hangulat, az európai lista végén kullogó lakossági fogyasztási nívó.

A forint árfolyama többször is megzuhant.

Jelenleg az euróval szembeni árfolyam 410 körül mozog, miközben 2021 végén még 370 volt a kurzus, és hol van már a 2014-2017 közötti 310-es váltási szint? Az euróval szemben a forint öt év alatt 12 százalékkal értékelődött le, míg a román lej csak 3 százalékot vesztett az értékéből, a lengyel zloty pedig 9, a cseh korona 10 százalékkal erősödött.

Egy dolog a leértékékelődés mértéke, egy másik dolog a kiszámíthatatlanság. Mégis, milyen árfolyammal tervezzen egy vállalat, egy utazási iroda vagy éppen egy külföldön tanuló egyetemista? Nem véletlenül nőtt meg az érdeklődés a külföldi megtakarítások iránt, az MNB adatai szerint a háztartások tulajdonában lévő külföldi kibocsátású értékpapír-állomány az elmúlt két és fél évben megduplázódott.

Részben a forintárfolyammal hozható összefüggésbe az infláció. 2025 első hónapjaiban Magyarországon volt a legmagasabb az infláció az EU-ban, több, mint az EU átlag duplája. De ez így volt 2023-ban és 2021-ben is, sőt 2017 óta nem volt olyan év, amikor a magyar inflációs ráta ne fért volna fel a képzeletbeli EU-s ranglista első négy helyének valamelyikére.

A covid előtti utolsó „békeévhez”, 2019-hez képest a fogyasztói árak több mint 50 százalékkal lettek magasabbak Magyarországon^*Az Eurostat által harmonizált fogyasztóiár-statisztikát felhasználva készült számítás alapján, mivel ez pontosabb összehasonlíthatóságot tesz lehetővé., miközben a felhalmozott átlagos áremelkedés az Európai Unió közép-kelet-európai új tagországai között 33 százalék, az euróövezeti országokban pedig 20 százalék volt.

A kiemelkedően magas hazai infláció fájdalmasan költséges a gazdaság minden szereplője számára.

A fentiek csak a magyar gazdasági sérülékenység tüneteinek és mellékhatásainak illusztrációi. De mi az oka ennek a sérülékenységnek, és miképpen lehetne mérsékelni? Messziről érdemes nekifutni.

A 2008-as pénzügyi válságot követő évek a makrogazdasági válságkezelés jegyében teltek, de a hosszúra nyúló és végül sikeres stabilizációt követően a hazai gazdaságirányítás figyelme a 2010-es évek második felének kedvező külső körülményei között (vagyis az úgynevezett Goldilocks^*A „Goldilocks gazdaság” kifejezés a közgazdaságtanban egy olyan optimális gazdasági állapotra utal, amelyben a növekedés fenntartható, az infláció alacsony, és a gazdaság nincs túlmelegedve vagy túlhűlve. Ez az állapot a stabilitás és egyensúly ideális kombinációját jelenti, ahol a gazdasági növekedés közepes szintű, és az infláció nem akadályozza a fejlődést. A kifejezés az Aranyfürtöcske és a három medve (Goldilocks and the Three Bears) című mesére utal, ahol minden „pont jó” volt, se nem túl sok, se nem túl kevés. Noha ez az egyik legnépszerűbb 19. századi angol mese, amelyből számos film, sőt opera is készült, Magyarországon kevésbé vált ismertté, így a kulturális referencia kevésbé magától értetődő. gazdaságban) a különböző makrogazdasági kockázatok feltérképezése és mérséklése helyett a növekedés ösztönzése felé fordult.

Noha mai tudásunkkal ez hibának tűnhet, akkoriban tényleg a válság miatt elakadt felzárkózási folyamat felgyorsítása tűnt a legfontosabb gazdaságpolitikai célnak. Nem csoda, hogy a növekedési célra koncentrálva alábbhagyott a makrogazdasági kockázati tényezők mérséklésére irányuló igyekezet a gazdaságpolitika irányítói részéről.

Ez aztán mégis visszaütött. Ahogy a népszerű piaci hasonlat tarja: csak apály idején derül ki, hogy a strandon, a vízben ki visel fürdőruhát és ki nem. Így kerültek rivaldafénybe a hazai gazdaság sérülékenységei, majd testesültek meg kiszámíthatatlanul csapongó és erősen leértékelődő forintárfolyam, Európa-bajnok infláció, valamint az elmúlt évek gazdasági stagnálása formájában.

Az apály hasonlóan érint mindenkit, de az már az egyéni felkészültségen múlik, hogy kinek mekkora problémát okoz. Érdemes tehát számba venni, hogy melyek a hazai gazdaság napfényre került sérülékenységének az okai, és miképpen lehetne mérsékelni őket.

A forint

Sajnos már önmagában a forint létezése probléma, mert remek spekulációs játékra ad lehetőséget a pénzpiacok nagyágyúinak az, hogy a magyar gazdaságban és gazdaságpolitikában gyakran történik valami érdekes. Persze, ha semmi ilyesmi nem lenne, akkor is kitalálnának valamit, mert a forint tényleg jó eszköze a spekulációnak: nincsenek érdemi adminisztratív korlátok, viszonylag likvid a piac, melynek mérete lehetővé teszi, hogy akár néhány nagyobb játékos is az általa kívánt irányba eltéríthesse az árfolyamot.

Ha azonban nincs forint, akkor nincs forintkockázat sem. Ezért is tűnik erősen megfontolandónak az euró mihamarabbi bevezetése melletti elköteleződés. Nyilván az euró bevezetésének hátrányaival is érdemes tisztában lenni. Mindazonáltal a forintárfolyam leértékelődése és kiszámíthatatlansága miatti sérülékenység kiiktatása nagyon erős érv az euró mellett. Ráadásul a felmérések szerint Magyarországon az euró bevezetését a lakosság túlnyomó része továbbra is támogatja.^*A 2022-es Eurobarometer-felmérés eredménye szerint a magyar lakosság 69 százaléka támogatja az euró bevezetését, ami megegyezik a 2020-as felmérés eredményével. A lakosság 36 százaléka pedig a lehető leggyorsabban euróbevezetés mellett van.

Költségvetési politika

Volt már Magyarországnak euróbevezetési céldátuma. Ez azonban nem volt eléggé hiteles, mert a kormányzati politika letért a meghirdetett pályáról. Az euró bevezetésének, illetve már az euró bevezetése melletti hiteles elköteleződésnek is az egyik alapja a tartósan alacsony költségvetési hiány. A mindenkori kormányok rövidtávú politikai céljaik miatt ebben ellenérdekeltek lehetnek, és gyakran azok is.

Persze léteznek belső és külső szabályok, amelyeket azért hoztak létre, hogy ne hagyják letéríteni a döntéshozó politikusokat az államháztartási hiány csökkentésének és tartósan alacsonyan tartásának útjáról. Ezek hatékonyságáról sokat elmond az elmúlt évek hiánypályája. Mifelénk eddig csak erős külső kényszer (például államcsőd elkerülését szolgáló IMF-program, európai uniós túlzottdeficit-eljárás) hatására valósultak meg eredményes fiskális konszolidációs epizódok.

Azonban belső elköteleződés hiányában az állami költségvetési politika egy folyamatos veszélyforrást, makrogazdasági sérülékenységet jelent. Különösen így van ez a választási időszak közeledtével. Magyarország költségvetési mozgásterét pedig nem érdemes a kiváló hitelminősítésű fejlett gazdaságokéval összevetni, értelemszerűen a miénkhez hasonló fejlettségű és hasonló hitelminősítéssel rendelkező országokkal vagyunk egy súlycsoportban.

A hiteles makrogazdasági politika, az árfolyamstabilitás és az alacsony hiány melletti elköteleződés az ország adósságfinanszírozási költségeinek mérsékléséhez vezet, és itt van talán a legkézenfekvőbb korrekciós lehetőség. Ma a GDP közel 5 százaléka megy el az államadósság újrafinanszírozására – ez középtávon megfelezhető.

Adórendszer

Ahhoz, hogy a gazdasági ciklusok a költségvetési hiányt ne ráncigálják, és egy gazdasági dekonjunktúra se okozzon jelentős deficitnövekedést, szükséges felülvizsgálni az államháztartás bevételi szerkezetét. Olyan adórendszerre van szükség, amelyik a gazdasági szereplők és tevékenységek között a mainál egyenletesebben valósítja meg a közteherviselést.

A mai hazai adószerkezetben a forgalmi és fogyasztási adók felülreprezentáltak, miközben a jövedelem és a vagyon adóztatása alacsony mértékű. Így azokban az években, amikor a fogyasztás visszaesik (mint 2023-ban), akkor az állam adóbevételei elmaradnak mind a gazdasági teljesítményhez, mind pedig az állami kiadási szükségletekhez képest. Érdemes tehát olyan irányba elmozdítani az adószerkezetet, amelyben a vállalkozások és a munkavállalók a mainál arányaiban többet fizetnek be a jövedelmükből a közösbe, miközben a vagyon adóztatása is szemmel látható mértékűre emelkedik.

Ezzel valamennyire kisimíthatóvá válik a gazdasági körülmények változásának negatív adóbevételi hatása. A megvalósítása sokféle lehet, de jellemzően a progresszív megoldások működnek hatékonyabban.

Jövedelempolitika

Hiába mérséklődik az árfolyam és a költségvetési politika okozta sérülékenység, ha továbbra is jelentős kilengések jellemzik a jövedelempolitikát. A gazdaságpolitika felelőssége elsősorban a minimálbér-emelésben játszott meghatározó szerepében, az állami alkalmazottak béremelésében és a nyugdíjemelésben érhető tetten. A nyugdíjak indexálása Magyarországon inflációhoz igazított rendszerű, amelybe időnként belepiszkál a politika. Ezek elhagyása a nyugdíj típusú jövedelmek változását a makrogazdasági sérülékenység szempontjából megnyugtató pályán tudja tartani.^*Igaz, ez semmit nem mond a hazai nyugdíjrendszer fenntarthatóságának problémáiról, ami egy másik fontos téma.

A probléma részben az állami alkalmazottak (illetve ezen belüli csoportok) bérével kapcsolatos nagy kilengésű változásokkal van: bizonyos időszakokban a közszférában fizetett bérek változatlanok vagy az inflációtól elmaradó mértékben emelkednek, majd ezt egy-egy jelentősebb béremelési hullám követi. Ez elég zajossá tudja tenni a széles értelemben vett bérmegállapodási közeget.

Azonban makrogazdasági szempontból legnagyobb hatása a minimálbér (és a garantált bérminimum) emelésének van. Ezeknek a béreknek az emelése körülbelül a fenti mintázatot követi. A minimálbér és garantált bérminimum a munkavállalók széles körének a bérváltozására van hatással, és ezek nagy kilengése sok hazai gazdasági szereplő életébe visz nemkívánatos csapongást.

A jövedelempolitikában rejlő jelenlegi sérülékenységet egy olyan béremelési megállapodás lenne képes mérsékelni, amely hosszútávú, szabályalapú, a gazdaság hatékonyságnövekedését tükrözi, és a gazdasági szereplők jelenleginél szélesebb körét foglalja magában.

Kiegyenlítő gazdaságfejlesztés

Nem jó, ha egy gazdaságban egy-egy tevékenységfajta súlya túlzott mértékűre emelkedik. Magyarországon ma a feldolgozóiparon belül az akkumulátor- és az autógyártás súlya meghaladja a 30 százalékot. A jelenlegi beruházási tervek ismeretében a mutató néhány éven belül megközelítheti az 50 százalékot. De már a 30 százalék is túlzott és veszélyes.

Tavaly láthattuk, mi történik, amikor a hazai gyártású akkumulátorok iránti kereslet visszaesik. Noha egészen triviális, hogy milyen veszélyeket rejt magában a ciklikus autóipari kitettség emelkedése, olybá tűnik, hogy az állami iparpolitika ezt nem veszi figyelembe. A gazdaságfejlesztésre, beruházástámogatásra szánt forintmilliárdokat sokkal kiegyenlítettebben lenne célszerű elkölteni, és erre nemcsak ágazati, de földrajzi és a vállalati méret tekintetében is törekedni kellene.

Energiapolitika

Az energiaválság bebizonyította, hogy mennyire veszélyes az ország magas energiafüggőségi rátája. Ez egy százalékban kifejezett mutató, amely azt jelzi, hogy egy ország milyen mértékben szorul importált energiaforrásokra a hazai energiaigények kielégítése érdekében^*nettó energiaimport osztva a belföldi energiafelhasználással. A magas ráta nagyobb importfüggőséget jelez, és ezáltal potenciális kiszolgáltatottságot más országok politikai és gazdasági helyzetének, illetve a világpiaci energiaáraknak. 2022-ben mindkettőt megtapasztaltuk.

Bár nem tudható, hogy mikor kell legközelebb szembenézni – ha egyáltalán – hasonló problémával, a makrogazdasági sérülékenység mérséklése érdekében az energiafüggőség mérséklésére kell törekedni. Ennek az elérhető megújuló forrásokból (szél + nap) származó áramtermelés felfuttatása mellett az atomenergia az útja. Viszont egyetlen óriásprojekt (Paks 2) helyett vagy mellett a kis moduláris reaktorok építése lenne kívánatos.

Az energiapolitika területén a magyar gazdaságpolitikai irányítás nagy vonalakban a fentieknek megfelelő stratégiai döntéseket hozott. Amennyiben a megelőző öt pontban is hasonló lenne a helyzet, akkor valóban elindulna a magyar gazdaság a sérülékenységek csökkentésének útján. A jó hír, hogy erre bármikor megvan a lehetősége a mindenkori gazdaságirányításnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA jövő Magyarországába nem összeszerelő üzemeken át vezet az út, de legalább papíron jól néznek kiA politikusok szeretik a látványos, papíron is jól csengő beruházásokat, pedig az igazi hozzáadott értéket nem ezek adják, hanem a kiegészítő szolgáltatások.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNagyot ugrott a pannon puma, de mire mentünk vele?A régión belül különösen Magyarország és Szlovákia vált külföldi multik alacsony hozzáadott értékű termelőegységeinek lerakatává az uniós tagság 20 éve alatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország ma a deglobalizáció nyertese, de könnyen eshet két pad közéA világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz energiapolitika forint forintárfolyam gazdaságpolitika infláció költségvetés Olvasson tovább a kategóriában