Az Európai Unió Ukrajna támogatását szolgáló eszközei között az utóbbi hónapokban kiemelt figyelmet kapott az Európai Békekeret (EPF) nevű alap, amelyből az ukrán hadseregnek szánt tagállami fegyvervásárlásokat finanszírozzák. Márciusig 11 milliárd eurót különítettek el erre a célra, és arról is egyezség született, hogy az orosz jegybank zár alá helyezett tartalékvagyonának hozamából további évi három-ötmilliárd eurós összeget csorgatnak az alapba.
Ezek Ukrajna hadi igényeihez képest relatíve alacsony összegek: az Egyesült Államok, az EU és az unión kívüli európai országok 2022 és 2024 februárja között (a fentiekkel együtt) összesen mintegy 85 milliárd eurónyi katonai támogatást ajánlottak fel Ukrajnának a Kieli Világgazdasági Intézet összesítése szerint. Ugyanakkor az élénkülő orosz offenzíva fényében az ukrán hadseregnek minél gyorsabb utánpótlásra lenne szüksége tüzérségi és légvédelmi eszközökből, lövedékekből és rakétákból. Miután az uniós tagállamok döntő része alapvető európai biztonsági érdeknek tartja Ukrajna fennmaradását és az orosz agresszió feltartóztatását, az EFP mihamarabbi mobilizálása is sürgető ügy számukra.
Azonban az elmúlt napokban a magyar kormány lévén ismét homok került a gépezetbe, bot a küllők közé, tüske a köröm alá. Ugyan Magyarország márciusban és májusban is tartózkodott a békekeret bővítésének megvétózásától, a megszavazott keretből való kifizetéseket blokkolja.
Ez a hét elején komolyabb diplomáciai csetepatéhoz is vezetett: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter büszkén újságolta, hogy kollégái kiabáltak vele; kollégái pedig az európai sajtóban arról beszéltek, hogy kezd nagyon elegük lenni a magyar vétófenyegetésből, amely komolyan hátráltatja az ukrán védekezést.
A furcsa taktika potenciális céljairól is komoly spekuláció indult Brüsszelben. Egyes elméletek szerint a magyar kormány újabb, az Európai Bizottság által jogállamisági aggályok miatt befagyasztott uniós források felszabadítását akarja elérni. Az is felmerülhet, hogy a Orbán Viktor miniszterelnök arra számít, az európai parlamenti választások után jobb pozícióból alkudozhat Ukrajna lassú kivéreztetéséről, és az oroszbarát időhúzás teóriája is áll. Ezzel együtt saját elmondásuk szerint a tagállami képviselők sem teljesen értik, mi lehet a magyar kormány pontos célja.
Békekeret
Az EPF-et még 2021-ben, az ukrajnai háborútól függetlenül hozták létre az EU közös kül- és biztonságpolitikai feladatainak, elsősorban az unió szomszédságában való válságmegelőzés, válságkezelés, béketeremtés és békefenntartás finanszírozására. A jelenleg futó, az EPF-ből fedezett missziók között vannak a kereskedelem védelmét, így a Szomália körüli kalózkodás és a teherszállító hajók elleni vörös-tengeri támadások megfékezését célzó haditengerészeti missziók; a bosznia-hercegovinai békefenntartás; vagy az Orbán Viktor családja által is kiemelt figyelemmel kezelt száheli régióban, például Maliban és Nigerben folyó katonai képességfejlesztő akciók is.
Ezek a feladatok az utóbbi két évben az ukrán hadsereg támogatásával egészültek ki. Az EFP lehetővé teszi harmadik államok katonai segélyezését, és ebből fakadóan Ukrajna támogatásának egy kézenfekvő eszközévé vált. Az orosz agressziót követően az uniós költségvetésen kívüli pénzalapból kezdték el kompenzálni a tagállamokat egyes, Ukrajna számára intézett fegyverbeszerzésekért.
Az orosz hadiipar felpörgése és az utóbbi hónapok intenzív tüzérségi és légi támadásai miatt folyamatosan magas ukrán igények az alap folyamatos bővítésével jártak. Az eredetileg 5,7 milliárd eurós EFP-t 2023-ban 2,3, majd 4 milliárddal egészítették ki, és idén márciusban – Magyarország tartózkodása mellett – egy további, ötmilliárd eurós pénzmagot különítettek el az alapon belül Ukrajna támogatására. Ezzel ma az alap teljes értéke 17 milliárd euróra rúg, amiből 11,1 milliárd Ukrajna részesedése.
Az uniós tagállamok nagyköveteinek május eleji megállapodása alapján ez hamarosan további mintegy 3 milliárd euróval egészülhet ki, ami az orosz jegybank tartalékvagyonának hasznából jönne. A 2022-es támadást követően a nyugati országok zárolták az orosz jegybank náluk tárolt devizáját, amely azóta is kamatozik. A zárolt vagyon jelentős része, mintegy 190 milliárd euró a belga Euroclear pénzügyi elszámolási rendszerben „ragadt be”. Hosszú huzavona után májusra a belga hatóságok belementek, hogy átadják a hozamot az EFP-nek, az első kifizetés elvben júliusban történhet meg. Magyarország ezt sem gátolta meg, a májusi egyezség átment az uniós nagyköveteken.
A probléma, hogy nemcsak a békekeret összegének növelése, hanem az egyes kifizetéseinek jóváhagyása is egyhangú tagállami támogatást követel. Magyarország a keret bővítéseit ugyan nem vétózta meg, de a konkrét folyósításokat nem hajlandó megszavazni.
A magyar vétófenyegetés a Bloomberg és a Politico szerint összesen 6,5 milliárd eurónyi finanszírozást hátráltat. Ennek egyik része három, egyenként 500 millió eurós folyósítás, amelyet az EFP 2023-ban kibővített keretéből akarnak kifizetni a korábbi tagállami fegyvervásárlásokért való kompenzációként. A másik része a márciusban megszavazott ötmilliárdos tétel elköltését érinti: a magyar kormány (szemben korábbi „konstruktív tartózkodásával”) most a végrehajtásról szóló uniós jogszabályok blokkolásával akadályozza, hogy bevessék a pénzt.
Ez a jövőre nézve is problémákat jelenthet. A tagállamok egyes értesülések szerint jelenleg 9 milliárd euró értékű ukrajnai szállítmányt akarnak elszámolni a keretből, és az összeg folyamatosan nő. Így az időhúzással előállhat egy olyan helyzet, ahol az EFP-ből (a magyar vétó későbbi feladása esetén) kizárólag korábbi fegyverek utáni kompenzációra jut majd pénz, új hadianyagra nem.
Homályos és változó érvek
A konkrét okokat illetően homályos a helyzet, és az európai sajtóban nyilatkozó tagállami és uniós szereplők elmondásuk szerint nem igazán értik a magyar álláspontot.
Korábban a magyar kormány azzal érvelt, hogy az ukrán kormány háborút támogató cégként jelölte meg az OTP-t, és ameddig nem veszik le a magyar bankot a feketelistáról, nem járul hozzá a kifizetésekhez. Az OTP levételét tavaly októberben, uniós közvetítéssel sikerült kijárni, ám most a Bloomberg és a Politico forrásai szerint általában véve a magyar vállalatokat érő ukrajnai negatív diszkriminációra hivatkozik a kormány.
Szijjártó nyilatkozataiban ezzel szemben a kormány szokásos szólamait ismételgeti, miszerint az EU többi állama „háborúpárti”, Ukrajna vesztésre áll, az európai segítség „eszkalációhóz” vezet, atomháborúval fenyeget. Sőt, a narratívában a kormány azon új keletű hazugsága is előkerült, miszerint kötelező európai sorozásra kerülhet sor, és „a közép-európai fiatalokat, köztük a magyar fiatalokat akarják elküldeni a háborúba” (ilyesmiről természetesen szó sincsen).
Egy szó, mint száz, Magyarország nem akarja vállalni az ukrán háború költségeit, megfelelne neki a szomszédos országban folyó konfliktus befagyasztása, illetve jelentős orosz területszerzéssel és az ukrán szuverenitás de facto feladásával járó lezárása, politikailag ellenérdekelt Ukrajna uniós csatlakozásában, miután egy nagy szomszédos ország belépése csökkentené Magyarország (ma is egyre gyengülő) térségbeli befolyását, továbbá nem tart attól, hogy a kvázi győzelem további agresszióra sarkallná Vlagyimir Putyin elnököt. Ezekkel az érvekkel kapcsolatban ugyanakkor felmerül, hogy az Európai Békekeret márciusi és májusi bővítése óta a stratégiai helyzet nem változott, akkor azonban mégse zavarták a kormányt a fentiek.
A magyar külpolitikai magatartás közkeletű narratívája az is, hogy azt inkább az orosz, mint az európai uniós stratégiai érdekek képviselete vezérli.
Ebből a megközelítésből a furcsa manőverek az időhúzásról szólhatnak: a magyar kormányra eddig is jellemző volt, hogy egy ideig vétózik, de a növekvő uniós politikai nyomás hatására feladja azt. Ez történt például az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós uniós támogatási keret esetében: ezt Orbán tavaly még elkaszálta, de februárban feladta a vétót. Hasonló volt, amikor hosszú ideig ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását, majd végül a folyamat megkezdéséről szóló voksoláskor tavaly „kiment kávézni” a teremből, azaz a konstruktív tartózkodást alkalmazva jelezte, nem ért egyet a dologgal, de nem is áll ellenébe. Ezekkel a manőverekkel azt a látszatot kelthette magáról, hogy az európai politika konstruktív és racionális szereplője, miközben az orosz hadigépezetnek jót tett az időhúzással: az uniós és amerikai segítség tavaly év végi elakadása miatt Ukrajna a mai napig komoly fegyver- és lőszerhiánnyal küzd, az orosz offenzíva mérsékelt tavaszi sikerei is ennek köszönhetők.
A korábbi alkudozások alapján olyan elképzelések is vannak, amelyek szerint az uniós pénzek felszabadításáról szól a dolog.
Az Európai Bizottság a korábbi huzavonák idején feloldotta a jogállamisági kérdések miatt zárolt források egy tízmilliárd eurós részét. Ugyan hivatalosan ezt nem az ukrajnai támogatás megszavazásával, hanem az attól független bizottsági vizsgálat lezárulásával indokolták, a lépés közkeletű értelmezésévé vált, hogy Orbán kizsarolta magának a tízmilliárdot. Egyes folyosói értékelések szerint tehát most is hasonló manővereket látunk: a miniszterelnök a kifizetések alacsonyabb szinteken való feltartóztatásával az uniós csúcs szintjére akarja emelni a kérdést, és ott tágabb alkuba bocsátani a vétó feloldását. Ebben valamelyest az is segítheti, hogy július elsejétől Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét, amely bár mérsékelt politikai befolyással jár, a napirend alakítására (és az alkudozás terelésére) vonatkozóan mégis csak kap valamennyi extra erőt Budapest.
Mindemellett a kormány régi terve az európai jobbszél erősödésének meglovagolása is, amit illetően felmerül, hogy az időhúzás az európai parlamenti választásoknak szól. Felmérések szerint a júniusi voksoláson jelentősen erősödnek majd a jobbpopulista pártok, Franciaországban és Olaszországban első helyen, Németországban második helyen végezhet a szélsőjobb, míg a centrista és EU-barát, Ukrajna segítését pártoló erők sok helyet vesztenek majd – ez a helyzet pedig jobb alkupozíciót teremthet, sőt akár lehetőséget adhat Ukrajna finanszírozásának tágabb elkaszálására is.
Ez azonban egyelőre nem tűnik reálisnak: egyrészt a jobbos előretörés ellenére várhatóan megmarad az Európai Parlament centrista többsége; másrészt a parlament befolyása elég mérsékelt ezekre az ügyekre a tagállamokkal szemben; mindemellett pedig a Fidesz pont az Ukrajna támogatásától való elzárkózása miatt nem tud belépni a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök által szervezett „mérsékelt jobbpopulista” Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládba, ennek fényében pedig kár abban reménykedni, hogy Orbán képes lesz nagy földindulást szervezni.
Viták vannak, vétót csak egy ország lebegtet
A keret bővítését eddig is kísérték viták, Magyarország mellett más tagállamok részéről is. Korábban Franciaország azt akarta elérni, hogy csak európai uniós cégeket gazdagító fegyverbeszerzésekre vonatkozzon a támogatás, de ezt az európai hadiipar kapacitásának korlátai miatt elvetették: Ukrajnának gyorsabban van szüksége a fegyverre, mint amilyen gyártási sebességre az európai ipar képes. Ezzel együtt a külső beszerzésekkel kapcsolatos problémák nem teljesen oldódtak meg, Görögország és Ciprus például sajtóértesülések szerint kifejezetten a török fegyverek beszerzését akarja gátolni, miután nem szeretnék az ellenség hadiiparát támogatni az uniós forrásokból.
A névleg semleges uniós országok – Ciprus mellett Málta, Írország és Ausztria – korábban azt is felvetették, hogy nem akarnak közvetlenül hozzájárulni a fegyverszállításokhoz. Ezért a semlegesek, valamint a NATO-tagsága ellenére semlegesként viselkedni próbáló Magyarország megnyerése érdekében az a kompromisszum született, hogy a pénz 90 százalékát fordítják fegyverre, 10 százalékát nem katonai segélyre, hogy a semlegesek elmondhassák magukról, nem vettek részt Ukrajna felfegyverzésében. Mindemellett pedig Ukrajna is panaszkodott a rendszerre: egyrészt kevesellték az összeget, másrészt azt szerették volna kijárni, hogy a beszerzések minél nagyobb része az ukrán hadiipart támogassa, miután ez hadi és gazdasági szempontból is jól jönne az országnak.
Magyarország ugyanakkor a brüsszeli források szerint egy külön kategóriát képvisel.
Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter szerint Magyarország az Ukrajnához köthető uniós jogszabály-tervezetek 41 százalékát blokkolja, mégpedig egyetlen tagállamként. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője arra panaszkodott, hogy hét olyan törvénycsomag áll az asztalon, amelynek elfogadása elengedhetetlen Ukrajna támogatása végett – a magyar obstrukcióért pedig az ukránok az életükkel fizetnek. Egyes, név nélkül nyilatkozó tagállami képviselők pedig azt pedzegették, hogy ezen a téren is meg kell oldani Magyarország megkerülését, mert a helyzet kezd tarthatatlanná válni.
Eközben Ukrajna pénzelésétől nem igazán sikerült eltántorítani a nyugati világot. A hét nagy, fejlett gazdaság, a G7 pénzügyminiszterei a napokban elvi szinten elfogadták az Egyesült Államok azon tervét, hogy nyújtsanak egy közös, 50 milliárd dolláros hitelt Kijevnek, amelyet szintén az orosz jegybanki tartalékvagyon profitjából törlesztenének. Ez a terv azt szolgálja, hogy Ukrajna a belpolitikai huzavonáktól független, stabil finanszírozáshoz jusson, és 2025-ben is állni tudja a sarat az orosz támadásokkal szemben – miután Magyarországgal szemben a G7-ek úgy vélik, hogy
- a konfliktus befagyasztása és/vagy Kijev elbukása további agresszióra bátorítaná Putyint és más, területi igényekkel rendelkező autokratákat,
- alapvetően felforgatná az európai biztonsági rendszert,
- rontaná Európa és az Egyesült Államok elrettentő képességét és nemzetközi befolyását,
- aláásná a világrend egyes alapvető elveit a területi épségtől a szuverenitáson és önrendelkezésen át az agresszió tilalmáig, továbbá
- komoly eszmei, elvi és erkölcsi csapás lenne az európai projektre nézve.
A terv a G7 júniusi olaszországi csúcsán is napirenden lesz, bár a végrehajtás itt is ismerős akadályokba ütközhet: az orosz vagyon ismételt átcsatornázása újabb egyhangú uniós döntést kíván.
Közélet
Egyre messzebb kerül Európa a saját akkuipar kiépítésétől
A kínai versenytársak és az amerikai állami támogatások miatt szenvednek az európai szereplők, megrendeléseket buknak és beruházásokat halasztanak el.
Cserben hagyják Nagy Mártont a nagy állampapírkamatokat bezsebelő magyarok
Idén a lakosság egy része jelentős kamatjövedelemhez jut állampapírok után, de a többségük nem költeni akar belőle, ahogy a kormány szeretné, hanem újra befektetné.
Inkasszóval és késlekedéssel szorítja a pénzügyi hurkot Budapesten a kormány
Eddig 30 milliárd forintot inkasszált a kincstár az állammal perben álló fővárostól, amely a neki járó uniós pénzek jelentős részéhez azért nem jut hozzá, mert a pályázatokat nem írták ki.
Fontos
Miért emelik a cégek az áraikat a várható idei infláció többszörösével?
A béremelésekhez és a verseny hiányához is köze van annak, hogy néhány szolgáltató szektorban a tavalyi inflációt közelítő mértékben emelték idén az árakat.
Az EU-csatlakozás korunk legnagyobb gazdasági csodája
A 2004-es bővítés globális összevetésben is példátlan felzárkózást hozott a térségünkben. Egy erről szóló friss tanulmány a magyar gazdaságpolitikát és az ukrán csatlakozásról szóló vitákat is más megvilágításba helyezi.
Közép-kelet-európai versenytársak szorítják ki a magyar tőkét a magyar e-kereskedelemből
A Foxpost eladása újabb jele annak, hogy a régióban hosszabb távon a magyar cégek nem rúgnak labdába.
