A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Noha a toborzási nehézségek a közelmúltban erősödtek meg olyan mértékben, hogy már jelentős számban dolgoznak távoli országokból érkező vendégmunkás a magyarországi munkahelyeken, a munkaerőpiaci feszültségek és a munkaerőkínálat határokon túlról való bővítése korántsem számítanak újdonságnak a rendszerváltás utáni magyar gazdaságtörténetben: a problémával már az első Orbán-kormány is szembesült az ezredforduló idején, amit többek között a bevándorlás felélénkítésével is tervezett megoldani.
„Az elkövetkező években Magyarországnak a gazdasági növekedés érdekében több millió külföldit kell befogadnia a szomszédos országokból” – fogalmazott Orbán Viktor 2001 nyarán a Világgazdaság akkori írása szerint, és bár elsősorban a határon túli magyarok betelepülésével tervezett még az akkori kormány, a lap ennek ellenére a bevándorlóellenes közhangulatról számolt be. A munkaerőpiaci indikátorok mindenesetre erősödő toborzási nehézségekről tanúskodtak ebben az időszakban.
A kormány egy darabig egy ötven éves időtávon 1,8 millió külföldi bevándorlásával számoló népesedéspolitikai koncepciót tárgyalt, a magyar társadalom elöregedésével és a növekedési tartalékok visszaszorulásával járó gazdasági problémáktól tartva. A vita azonban nem tartott sokáig, rövidesen Matolcsy György gazdasági miniszterként már csak 30-40 ezer szorgalmas építőipari munkás szükségét emlegette, és negyedmillió határon túli magyar ideiglenes munkavállalására lehetett számítani az ekkoriban elfogadás előtt álló státusztörvény következményeképp.
A magyarországi munkaerőkínálat határon túli magyarokkal történő érdemi kibővítése azért is számított merész elképzelésnek, mert már ebben az időszakban is gyorsan fogyatkozott a számuk, a magyarországi népességcsökkenéshez képest is.
A határon túli magyarok fokozott elszívására vonatkozó elképzelést ráadásul az őket képviselő szervezetek is aggódva fogadták, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség például ígéretet kért és kapott is az Orbán-kormánytól annak elkerülésére, hogy a magyar kisebbségek soraiból pótolják a csökkenő magyarországi lakosságot. Az elgondolás ráadásul már 2001-ben is úgy tűnt, hogy csak csekély mértékben járulhat hozzá a magyarországi munkaerőkínálat bővítéséhez.
A népességfogyás mellett a munkaerőkínálat strukturális problémái is ismertek voltak már a kétezres évek elején: az ország nyugati részén tapasztalt alig néhány százalékos munkanélküliségi rátával az észak-keleti térségek tartósan húsz százalék feletti mutatói álltak szemben. Ám a magyar lakosság körében ekkor is alacsony volt a mobilitás, továbbá „az állástalanok nagy része szocializációjuk, életkoruk és szakképzettségük miatt sem tud elhelyezkedni”, derül ki a Figyelő 2001 nyarán megfogalmazott helyzetértékeléséből.
A fenti megállapítás valamelyest összhangban van azzal a kihívással – nevezetesen a munkaerőtartalék aktivizálásával –, aminek áthidalásához a kormány most több száz milliárd forintos uniós forrás felhasználásával fog hozzá (erre vonatkozó törekvések a korábbi években is voltak, jellemzően a földrajzi mobilitást, illetve a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalatokat támogató intézkedések formájában, de átképzésekre is akad példa). Mintegy negyedszázaddal ezelőtt azonban inkább az iskolázottság javításával, illetve a munkaerőkínálat képzettsége és a munkahelyeken elvárt ismeretek közötti eltérés letörésével tűnt megoldhatónak a probléma.
Az ezredforduló környéki toborzási nehézségek azonban végül is a 2008-as gazdasági válság révén enyhültek, amikor a munkaerő hiánya helyett rövid idő alatt a munkanélküliség vált meghatározó problémává. A 2010-es évek közepéig a vállalatok üzletmenetét akadályozó tényezők között a munkaerő- és szakemberhiány szerepe nem is volt jelentős, ám 2016 körül már a legfontosabb problémák közé sorolták ezeket a cégvezetők – érdemes felidézni, hogy a munkaerőpiaci feszültségek kialakulásával és az oktatási rendszer átalakításával párhuzamosan bizonyos felsőfokú végzettségek hasznosságát firtató kollektív tévhitek jelentek meg a magyar közbeszédben (például a romkocsmák félhomályában merengő diplomásokról), amelyek jól szemléltetik a kezdeti kormányzati reakciókat.
Közélet
Törlik az ezermilliárdos brazil kamukötvényt birtokló céget, mert nincs bankszámlája
Elrendelte a Brasil Zrt. kényszertörlési eljárásának megindítását a cégbíróság. A döntés még február végén született, de csak múlt héten tették közzé.
Megint kényszerhitelezik a nyugdíjasok a magyar államot, de nem ez a legrosszabb hír
Elismerte a kormány a korábbi inflációs terv tarthatatlanságát, de a növekedésre és a hiányra vonatkozó előrejelzések is egyre rosszabbul néznek ki.
A NER legpazarlóbb lopása lehet a jegybanki alapítványok botránya
Voltak már hasonló nagyságú korrupciógyanús ügyek, de olyan valószínűleg még nem, ahol ennyire hatékonytalanul forgatták át magánkezekbe a közvagyont.
Fontos
Ezért nem tud ma beszállni az árversenybe a sarki élelmiszerbolt
Az árrésstop minden korábbinál jobban megmutatta, milyen hatalmas előnyben vannak a nagy boltláncok a beszerzések terén a kisboltokhoz képest.
Meglepő városokban kell keresni a leggyorsabban dráguló lakótelepi lakásokat
Az abszolút listán Pest és Debrecen kiszorította Győrt és Sopront, de a leggyorsabb áremelkedés Komlón, Várpalotán, Miskolcon és Szegeden ment végbe.
Feles reggelire, cigi helyett Xanax, ebben a közegben indul kirakatháború a drogok ellen
Nem várható kedvező változás a kábítószer-ellenes felbuzdulástól, az egymilliárdos kocsmaprogramnak pedig nagyon rossz az üzenete szakemberek szerint.
