A szerző közgazdász, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) igazgatója.
Mit tehet az Európai Unió a joguralom folyamatos megsértésével szemben? Mit tehet az országot támogató szervezet (esetünkben az EU), ha ráébred arra, hogy az általa folyósított támogatás nem az ország fejlődését, hanem az országot uraló politikai elit gazdagodását szolgálja? Döntsön úgy, hogy időlegesen elzárja a pénzcsapot, és feltételekhez köti a pénz további folyósítását? Hogyan reagál a kleptokrata elit, ha ez megtörténik? A cikk, részben az utóbbi kérdésre válaszolva, öt ábrát mutat be a magyar közbeszerzési adatok elemzése alapján.*A cikk alapjául szolgáló kutatást a CRCB Nonprofit kft. folytatja az USA German Marshall Fund (https://www.gmfus.org/) támogatásával. A cikk ennek a kutatásnak néhány eredményét ismerteti.
Az EU több lépésben határozta el magát arra, hogy befagyasztja Magyarország támogatását a joguralom megsértése miatt. 2022 januárjában már tudhatták az Orbán-kormányban, hogy emiatt nem ússzák meg a szankciókat: a bizonyítékok erre már 2018 óta gyűltek.*Magyarországgal szemben az Európai Parlament 2018 szeptemberében indította el az EU 7. cikkely szerinti eljárását. Ezt leginkább az igazságszolgáltatás függetlenségével, a véleménynyilvánítás szabadságával, a korrupcióval, a kisebbségek jogaival, valamint a migránsok és menekültek helyzetével kapcsolatos aggályok indokolták. Lásd itt. 2019. februárban ellepték Magyarországot a Soros-Juncker plakátok, amelyekre már a nemzetközi sajtó is felfigyelt, és így Brüsszel figyelmét sem kerülhették el.*Lásd itt és itt. Aztán 2022. április 27-én az Európai Bizottság elküldte első feljegyzését Magyarországnak a feltételességi eljárásról, majd 2022. szeptember 18-án benyújtották az Európai Tanács felé az erre vonatkozó határozattervezetet*Lásd itt (pdf). Ennek hatodik oldalán az Európai Bizottság hivatkozik a CRCB egy, a közbeszerzési verseny anomáliáival foglalkozó tanulmányára., végül a Tanács 2022 decemberében döntött a feltételességi eljárás elindításáról.*Lásd itt (pdf). A folyamatot ismerteti és kitűnően dokumentálja a mai magyar kulturális kormányzat által példaértékűnek tekintett német Max Planck Institute egyik kutatóintézete (Max Planck Institute for The Study of Crime, Security and Law) által szerkesztett eucrim oldal. Lásd például itt.
Az EU-támogatásokból megvalósuló közbeszerzések korrupciós kockázatára vonatkozóan a magyar kormány két vállalást tett:
- egyrészt vállalta, hogy végre használni fogja az EU Single Market Scoreboard módszertanát,*Korábban a Rigó Csaba vezette Közbeszerzési Hatóság unikális módon olyan eljárást használt az egypályázós közbeszerzések kiszámításánál, amely eltért az EU által alkalmazottól, miközben a magyar hatóság bírálta az EU által gondozott rendszer adatközlését is: „Ellentétben az Európai Bizottság Országjelentéshez használt szerződésalapú statisztikai módszerével, a Hatóság nem az egyes szerződéseket, hanem a teljes eljárásokat veszi figyelembe, hiszen az eljárások nagy részében a versenyfeltételek is a teljes eljárásra vonatkoznak. Az előbbieken túlmenően bizonyos uniós tagállamok ajánlatkérői nagy mértékben nem teszik közzé a közbeszerzési eljárásaik eredményéről szóló tájékoztatókat az Európai Bizottság által üzemeltetett Tenders Electronic Daily (TED) adatbázisban, amely erősen megkérdőjelezi a TED adatbázis teljeskörűségét, hitelességét, valamint a tagállamok alapos összehasonlíthatóságát.”
A két módszertan alapján számított eredmények jelentősen eltérnek. A Közbeszerzési Hatóság sajátos módszertana alapján a magas korrupciós kockázatú, egyajánlatos eljárások aránya 2019-ben 17,2 százalék volt (lásd u.o.), míg, ha ezt az EU módszertan alapján számítjuk úgy, ahogy azt az EU Bizottság mellett a CRCB is teszi, akkor 30 százalék feletti eredményt kapunk. E módszertani különbség aztán meglehetősen eltérő interpretációkra ad lehetőséget: a Közbeszerzési Hatóság eredményét véve alapul, Magyarországon nagyon jó a helyzet, alig van korrupció, alacsony a korrupciós kockázat, míg az EU-s módszertan alapján a magyar közbeszerzések korrupciós kockázata az egyik legmagasabb az Európai Unióban. Az EU egyébként az egypályázós közbeszerzések 10 százalék alatti arányát tartja kívánatosnak. - másrészt azt, hogy az e módszertan alapján az uniós támogatású beszerzéseknél 15 százalék alá csökkenti az egyajánlatos közbeszerzések arányát.*Lásd (48) pont a 104. oldalon.
Aztán a 2023. március 31-i kormányhatározat még ennél is tovább ment: egyrészt teljesen átveszi az EU módszertanát*Itt 2019-ben már nem 17,2 százalék volt az pályázós közbeszerzések aránya, mint korábban láttuk a Rigó Csaba vezette Közbeszerzési Hatóság dokumentumában, hanem 28,8 százalék (Melléklet 2. pont), ami számottevő különbség., másrészt azt írja, hogy nemcsak az EU-s, hanem a tisztán hazai forrásból megvalósuló közbeszerzéseknél is 15 százalék alá fogja csökkenteni az egyajánlatos – magas korrupciós kockázatú – közbeszerzési szerződések arányát.*„A cselekvési terv szervesen kapcsolódik más, a kondicionalitási eljárásban vállalt kötelezettségekhez is, amelyeknek hatékony végrehajtását elő kell segíteni a cselekvési tervben megfogalmazott intézkedések által. Ilyen vállalás, és a közbeszerzési verseny fokozása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az egyajánlatos közbeszerzések arányának csökkentése, melynek értelmében az egyajánlatos közbeszerzések arányát 2024-ig 15%-osnál alacsonyabb mértékűre kell csökkentetni mind az EU-forrásból megvalósuló, mind pedig a tisztán hazai forrásból megvalósuló közbeszerzések tekintetében.” Lásd itt.
Érdemes megnézni ezek után, mi történt valójában a magyar közbeszerzéseknél, ha az EU által ajánlott módszertant használjuk a közbeszerzések korrupciós kockázatának megfigyelésére. Mit eredményezett a magyar kormány fogadkozása? Hogyan változott a Fidesz-közeli elit előnyben részesítése: gyengült-e a haveri (kleptokrata) rendszer, illetve erősödött-e a joguralom az EU-lépések eredményeként?
Az első ábra megnyugtató választ ad a feltett kérdésekre. 2023 első hét hónapjában már csökkent az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya Magyarországon. A CRCB számításai szerint közel egy százalékpontos csökkenésről van szó: 32,8 százalékról 31,9 százalékra csökkent ezek aránya. (A cikkben szereplő grafikonok mögötti szerződés- és cégszintű adattáblák elérhetők itt CSV formában.)
A második ábra havi felbontásban közli ugyanezeket az adatokat: itt már az látszik, hogy a csökkenő tendencia jóval korábban, már 2022 márciustól megindult – amikor már sejteni lehetett, hogy az EU lépni fog -, de tavaly december után megállt, sőt 2023 első félévét már újra az egypályázós szerződések arányának kismértékű növekedése jellemezte 27,5 százalékról 30,4 százalékra. Csak remélni lehet, hogy 2023 második félévében már újra csökkenő tendencia érvényesül.
A harmadik ábrán külön szerepel az EU-s és a hazai finanszírozású, azaz magyar adófizetők pénzéből megvalósuló közbeszerzések korrupciós kockázata. Ha az EU-finanszírozású közbeszerzések korrupciós kockázatára nézünk, akkor szembetűnő, hogy a magyar kormány saját szempontjából zseniálisan döntött: olyan követelmény teljesítését vállalta az EU felé 2022 végén, amit már teljesített: azt, hogy 15 százalék alá szorítja az EU-s támogatású szerződéseknél az egypályázós szerződések arányát. Hiszen ez már 2021-ben 15,6 százalék volt, és 2022 decemberére már 12 százalékra süllyedt.
Másrészt az is jól látható, hogy míg 2005-2015 között a két finanszírozási típus korrupciós kockázati szintjei közel megegyeztek, addig 2015 után (az Elios ügyről szóló OLAF-nyomozás lezárultával) már meglehetősen eltérnek: az EU-finanszírozású tendereket a korrupciós kockázat csökkenése, a magyar adófizetők pénzéből megvalósulókat pedig a korrupciós kockázat növekvő trendje jellemzi. Ez az úgynevezett Elios-hatás: a magyar kormányzat rájött, hogy nem érdemes a korrupción keresztül kliensekhez, a politikai családhoz juttatni az EU-s támogatásokat, mert az OLAF ellenőrizni fog, és felfedi ezeket az anomáliákat.
De sebaj, nincs gond, mert ott a magyar adófizetők pénze!
Ezeknél már nincs effektív ellenőrzési és lebukási veszély. Ezt látjuk az ábrán: 2015 után egekbe szökik a magyar közbeszerzések korrupciós kockázata: az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya 2022-ben 39,8 százalék volt. És a hab a tortán, hogy ez a tendencia folytatódott 2023-ban is: az első hét hónapban már 41,5 százalékra nőtt az hazai finanszírozású közbeszerzéseken belül az egypályázós szerződések aránya. Szóval a magyar kormány szempontjából minden a legnagyobb rendben: az EU is elégedett, de a klientúra finanszírozása is megoldott.
A magyar kormány reakciója tehát világos volt az EU jogállamisági eljárására: úgy változtatni mindent, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
A következő ábra alátámasztja, hogy ez a megoldás sikeres volt. Ezen azt láthatjuk, hogyan változott azon közbeszerzési szerződések korrupciós kockázata, amelyeket a Fidesz-közeli (haveri) cégek – Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Simicska, aztán például Szíjj, Balásy, Homlok „cégei” – és a politikai kapcsolatok nélküli egyszerű magyar cégek nyertek 2000-2023. között.*A CRCB, mivel idejekorán letöltötte a Közbeszerzési Hatóság honlapjáról, rendelkezik a 1998-2017 közötti közbeszerzések adataival is. Ezek közül az 1998-2004 közötti adatok már nem elérhetők ott, és a 2018 előtti adatok nincsenek benne a magyar kormány által létrehozott EKR-ban sem. Ezért a CRCB képes a közbeszerzésekre vonatkozó hosszútávú tendenciák elemzésére is. Lásd itt. Jól látható, hogy a 2010-es rendszerváltás előtt 2009-ig a Fidesz-közeli cégek által nyert közbeszerzések korrupciós kockázata még az átlagnál is alacsonyabb volt, aztán 2009-2010-ben rendkívüli mértékben megnőtt (56,8 százalék és 62,9 százalék volt az egypályázós közbeszerzések aránya), és kimagasló értéket ért el 2014-ben (64,4%), majd a G-napot követő négy évet már csökkenés jellemezte. 2018-ban, a választás évében 13,4 százalékra csökkent ez az arány.
Ami a mostani cikk témájához kapcsolódik, az az, hogy a 2020-2022 közötti csökkenő tendencia után 2023-ban ismét növekedést láthatunk. A klientúrához tartozó, Fidesz-közeli cégek által nyert közbeszerzési szerződések 44 százalékánál csak Fidesz-közeli cég indult, és persze nyert. Az EU-s pénzek hatékonyabb ellenőrzésével az uniós forrás elapadt, és ennek nyomán erősödött a klientúra kifizetésének igénye.
Ugyanezt a jelenséget láthatjuk, ha egy másik mutatót nézünk: a nyerési esélyt. Ez azt mutatja, hogy mekkora az adott cég által nyert és vesztett közbeszerzési tenderek aránya. Ha egy cég például egy időszak alatt 100 tenderen indult és 30 szerződést nyert, akkor a nyerési esélye ebben az időszakban 0,43 (30/70=0,43). A politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégeknél a nyerési esély mediánja 2011-2022 között 0,56 volt, míg a klientúrához tartozó Fidesz-közeli cégeknél ennek közel háromszorosa, 1,56. Már ez is nagy különbség, és jól mutatja a magyar kleptokrata rendszer működését, a politikai favoritizmus erejét: ha egy Fidesz-közeli cég elindult egy közbeszerzési tenderen, akkor közel háromszor nagyobb eséllyel nyert, mint egy piacról élő, politikai kapcsolatokkal nem rendelkező magyar cég.
Az ötödik ábra már az EU jogállamisági eljárására adott kormányzati reakció hatását is tartalmazza: azt mutatja, hogy a klientúrához tartozás (Fidesz-közeli-e a nyertes cég) mennyivel növeli vagy csökkenti az adott cég nyerési esélyét az egyes korszakokban, ha kiszűrjük az eljárások típusának (nyílt vagy nem nyílt pályázat), a vásárolt termék gazdasági ágának (például építőipar, feldolgozóipari, szolgáltatás) és a szerződések nagyságának hatásait.*Ennek kiszámításához a CRCB kutatói legkisebb négyzetek módszerével regressziós becsléseket futtattak. A számításokat 2005-2022 között évente a nyert szerződések száma és összértéke alapján a felső 1-1 percentilisbe tartozó cégek egyesített mintáján végezték. Összesen 1947 cég tartozott ebbe a csoportba. E cégek nyerték 2005-2023 között az összes közbeszerzési szerződés 48,1 százalékát és az összes nettó szerződéses érték 75 százalékát. Az ábrán a 0,3-nál nagyobb számok jelzik a statisztikailag szignifikáns hatásokat. Számunkra itt megint az EU-s és hazai finanszírozás megkülönböztetése a fontos, ezért külön szerepelnek az ábrán az EU-s és a hazai finanszírozású közbeszerzéseknél megfigyelhető nyerési esélyekre vonatkozó eredmények.
Az eredményekből látszik, hogy jelentős változásnak lehetünk tanúi az EU jogállamisági eljárásával párhuzamosan: miközben az EU-finanszírozású tendereknél a Fideszhez fűződő politikai kapcsolatok már nem javították számottevően a klientúra cégeinek nyerési esélyeit (0,2-es érték nem szignifikáns), addig a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló tendereknél 3,13-mal magasabb a Fidesz-közeli cégek nyerési esélye a minden más megfigyelt szempontból azonos, de politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégek nyerési esélyéhez képest. Ha például az utóbbiak nyerési esélye átlagosan 0,67 volt 2022-2023-ban, azaz száz közbeszerzési tenderen indultak és ebből negyvenet nyertek meg (40/60=0,67), akkor egy ugyanilyen, de a klientúrához tartozó, Fidesz-közeli cég nyerési esélye 2022. januártól átlagosan már 3,80 lett. Ha egy Fidesz-közei cég száz közbeszerzési tenderből 79 tendert nyert meg és 21 csak tendert vesztett el, akkor a nyerési esélye 3,76 volt (79/21=3,76).
2022 előtt nem láthattunk ekkora különbséget az EU-finanszírozású és a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló beszerzések között. A jogállamisági eljárás megindítása nyomán, és nyilván ennek hatására, megszűnt a politikai favoritizmus az EU-finanszírozású tendereknél (a klientúrához való tartozás már nem segíti a Fidesz-közeli cégeket abban, hogy nyerjenek). De látszik az EU-lépéseknek egy perverz, nem kívánt hatása is:
extrém módon megnőtt az OLAF által nem ellenőrizhető, magyar adófizetők pénzéből megvalósuló tendereknél a kleptokrata rendszer hatása, itt jelentősen erősödött a politikai favoritizmus.
Lehet, hogy sokak számára meglepetésként hat ez az eredmény, de nem azoknak, akik ismerik Peter Thomas Bauer konzervatív közgazdász közel hatvan éve leírt, ide vonatkozó eredményeit: a korrupt politikai elit mindig talál utat a donor országok vagy a gazdasági segélyeket folyósító nemzetközi szervezetek kijátszására: imitált reformok, csiki-csuki játékok, rejtett technikák. A fontos az, hogy a „szokásos üzlet” rendben folytatódjon: tovább lehessen táplálni a korrupt elitet, finanszírozni újraválasztását.
Adat
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Életet leheltek a Nagykörútba a turisták és a bevándorlók, az üzletek ötöde kicserélődött
Csökkent egy év alatt az üresen álló üzlethelyiségek száma, az új boltok láthatóan a turistákra lőnek, vagy az ázsiai diaszpóra üzemelteti őket.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
Szentkirályi Balázs-díjat alapít a G7
A G7 szerkesztősége, volt munkatársai díjat alapítanak a tavaly elhunyt Szentkirályi Balázs emlékére, aki a G7 2017-es alapítástól súlyos betegségéig a gazdasági portál vezérigazgatója, szerkesztője volt.
