„Miután felmondtam, sokkal jobban érzem magam. Persze nem azt mondom, hogy nem jön rám a sírás, amiért hiányoznak a tanítványaim, és nem kattogok azon, hogy mi lesz velem. Hiszek abban, hogy ezt a döntést a néhány évvel későbbi önmagam megköszöni” – írja egy pályaelhagyó pedagógus a Miután felmondtam nevű blogon és Facebook-oldalon, ami idén január óta gyűjti az elsősorban a közoktatás helyzete és a siralmas tanárbérek miatt felmondó pedagógusok történeteit.

A beérkező szövegeket gondozó szerkesztők maguk is pályaelhagyó pedagógusok, önkéntes munkában dolgoznak, mert hisznek „egy élhető magyar jövőben, aminek elengedhetetlen része a szakmai alapokon nyugvó, minőségi oktatás.” Felmondó tanárból pedig minden jel szerint egyre több van, egyre több lesz, a szakszervezetek már most több ezer pályaelhagyóról beszélnek. A cikk további részében a dőlt betűs részek a blogon közölt történetekből származnak.

„Miattuk megérte”

A parlament a tanárok, diákok, szakmai és civil szervezetek, valamint a szimpatizánsok hosszan tartó tiltakozása ellenére július 4-én elfogadta az összes magyar pedagógust érintő státusztörvényt. A kormány némely pontokon enyhített az első tervekhez képest a szövegen, de a törvény lényegi része maradt – és az, hogy a fenntartó, tehát a munkaadó szélesebb jogköröket, a munkavállalók pedig szűkebb mozgásteret kapnak az új jogállással: minden tanárnak rosszabb lett, de nem ugyanannyival. Ráadásul a státusztörvény akár további akadálya is lehet annak, hogy Magyarország hozzájusson a különböző feltételrendszerek miatt zárolt EU-s forrásokhoz – de az bizonyos, hogy csak bonyolítja Magyarország helyzetét ebből a szempontból.

A pedagógusok és szakszervezeteik tiltakozása a státusztörvény-tervezetnél korábbra nyúlik vissza: a szervezkedést és sztrájkot a magyar közoktatás elfogadhatatlan viszonyai és a mindenféle összehasonlításban siralmas tanárbérek miatt kezdték el. A státusztörvényt ezért is nevezték bosszútörvénynek: nemhogy érdemi béremelést nem kaptak – azt ugyanis az EU-források megérkezéséhez kötötte a kormány -, de még szerzett jogokat is elvettek tőlük.

Rengeteget vívódtam, mert imádtam tanítani, a nap mint nap többször tapasztalt keserűségek ellenére is. Viszont a kormány minden nap tesz arról, hogy megerősítsék, ez a lépés életem legjobb döntése volt. Visszataszítónak tartom a rendszert, ami arra kényszeríti a fiatalokat, hogy elhagyják a hivatásukat. Mi hiányzik? A néhány csillogó szempár, aki csodálta a tudásom. Miattuk megérte.

A státusztörvény amolyan utolsó csepp volt a pohárban: a tiltakozás részeként a szakszervezetek közlése szerint több ezer pedagógus helyezte letétbe felmondó levelét, egy online listán pedig több mint ötezren jelezték, hogy a törvény elfogadása esetén elhagyják a pályát. Ezzel szemben kormányzati szereplők azt nyilatkozták, hogy nem számítanak tömeges felmondásra, álláspontjuk szerint a tanárok többsége egyetért a státusztörvénnyel.

„Sírással küzdök”

Hetekkel a törvény elfogadása és hónapokkal az első változat nyilvánosságra kerülése után, a nyári tanítási szünet közepén a Pedagógusok Szakszervezete közölte a Népszavával: információik szerint mintegy kétezer pedagógus mondott fel az elmúlt hónapokban, és több mint háromezren jelezték szándékukat, amire a Belügyminisztérium azzal kontrázott, hogy „nincs ismerete a korábbi évektől eltérő munkaerőpiaci mozgásról”.

Az elmúlt másfél évben felerősödtek azok a hangok, amelyek sürgető változást követeltek az oktatásban. Az enyém is köztük volt, sztrájkoltam, polgári engedetlenkedtem, zebraszerdáztam. Nagyon fontos, hogy nem valami ellen, hanem valamiért álltam ki: a közoktatás jobbításáért, korszerűsítéséért, a valódi problémák megoldásáért. Mindent megtettem, amiről azt gondoltam, felelős állampolgárként megtehetek. A magam és még több ezer pedagógustársam jajkiáltása azonban süket fülekre talált. Sőt! Válaszként talán éppen a következő órákban zárják le a parlamenti vitát arról a törvénytervezetről, amely rabszolgasorba taszítja a pedagógusokat.

Az tény, hogy még korán van ahhoz, hogy lássuk a státusztörvény hatását a felmondásokra: a törvény értelmében a közalkalmazotti státusz januártól szűnik meg, erről és az újraszerződésről pedig szeptember 15-én kapnak hivatalos tájékoztatást a pedagógusok.

Ráadásul a pályaelhagyásnak a közalkalmazottak esetében több módja van, például ha valaki egyszerűen nem fogadja el a jogviszonyváltást, akkor erről csak szeptember 15. és 29. között nyilatkozhat, de az alapítványi vagy egyházi fenntartóknál azonnali hatályú felmondásra, a közoktatásban felmentés kérelmezésére vagy rendkívüli felmondásra év végéig van lehetőség.

A sírással küzdök még mindig, amikor kapom a „tessék visszajönni most” üzeneteket, vagy amikor a pályakezdőként tanított, már anyuka volt tanítvány úgy mutat be a gyermekének, hogy a kedvenc tanárom volt a néni… de aki úgy érzi, menni kell, induljon bátran! Csak akarni kell, és lehet javítani az életeden!

Ezt az elnyújtott kiáramlást árnyalni fogja az is, hogy a kormány egy jogszabály-módosítással feloldotta a nyugdíjfolyósítás és munkabérfizetés összeférhetetlenségét, vagyis egyrészt ösztönzi a nyugdíjas pedagógusok visszaáramlását, másrészt racionálissá teszi a munkaviszonyban lévő, de nyugdíjra jogosult tanárok nyugdíjazását, miközben tovább taníthatnak.

A státusztörvény megszavazásának pillanatában rájöttem arra, hogy mennyi volt kollégám vívódhat magában azon, otthagyja-e a pályát, és mennyi diák gondolkozik el azon, mely tanára nem lesz már szeptemberben az iskolában. Én talán időben szálltam ki egy évvel ezelőtt – tudom, hogy saját magam szempontjából jó döntést hoztam. De a lelkem egy darabja azóta is halott.

„Elmondták, hogy félnek”

Érdemes a minisztériumi közlés nyakatekert fogalmazásmódját nyakon csípni: „a korábbi évektől” talán azért nem tér el a munkaerőpiaci mozgás, mert a magyar tanárkar elöregedése, fogyatkozása, a tanárszakra járók és kezdő pedagógusok nagy arányú lemorzsolódása, a pályaelhagyás és a tanárhiány évek óta realitás. Éppen ezért kezdték hallatni hangjukat a pedagógusok.

A budapesti karinthys kollégák decemberi kirúgásának másnapján saját döntésemből kezdtem határozatlan idejű polgári engedetlenségbe, de sajnos sem az intézményünkből, sem a városból senki nem követte a példámat, így december közepén – a közegben ellehetetlenülve – inkább a felmondást választottam.
Három hónap álláskeresési járadék után áprilistól egy lényegesen kevesebb felelősséggel, stresszel, ám még a tanári fizetéshez képest is kevesebb pénzzel járó munkakört töltök be az egészségügyben, de a döntésemet egyáltalán nem bántam meg.

Akárhogy is, az „utóbbi hónapokban” felmondó kétezer pedagógus mindenképpen nagy szám. A legutóbbi adatok szerint összesen a teljes közoktatási szektorban (óvodát, szakképző iskolákat beleértve) 147 199 pedagógus dolgozott teljes állásban, ez az adat 2015 óta csökkenő trendet mutat, akkor volt 154 201. Persze mivel a diákok száma is csökken, valamint az óraadók aránya is nő, ez önmagában még nem jelez katasztrófát. A strukturális problémák akkor rajzolódnak ki, ha a hiányzó tanárok számát és arányát nézzük.

Ez a táblázat egy felmérés alapján érzékelteti a szaktanárhiány problémáját.

A fokozódó tanárhiányról árulkodik az is, ha a betöltetlen álláshelyek görbéjére pillantunk – itt az látszik, hogy a legfrissebb, 2023. első negyedévi, vagyis még a státusztörvény-konfliktus hatását nem mutató adat igen magas. A második legmagasabb adat a teljes grafikonon, és a legmagasabb első negyedéves adat is.

Szintén aggasztó jel, hogy július közepére a belügyminisztériumi álláshirdető oldalon 3200-ra ugrott fel a tanárhirdetések száma, a státusztörvény megszavazása körüli két hétben ez 700-as növekedése, szúrta ki akkor Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. A közelmúltban élesített oldal, amit a minisztérium közel 300 millió forintos EU-forrásból rendelt meg, egyébként jelenleg számunkra nem működik, ezért semmilyen hirdetést nem látunk rajta.

Manapság a tanítás olyan, mint egy toxikus kapcsolat. Hol felemel, hol eltapos. De inkább eltapos. Csupán két év tanítás után álltam fel, mert egyszerűen nem látom sem a saját, sem maga az oktatás jövőjét. Rettenetesen szomorú, hogy még sok hozzám hasonló fiatal pályakezdő int búcsút az álmának néhány év után.

Meglehetősen drasztikus az az adat is, amit Tóth Endre momentumos országgyűlési képviselő kért ki 60 tankerülettől és közölt korábban. Országosan 2022-ben 42 százalékkal több tanár hagyta ott állását felmondással^*egészen pontosabban közalkalmazotti lemondással vagy közös megegyezéssel, mint 2021-ben. 2021-ben összesen 3738-an, 2022-ben 5316-an.

Vagyis az a pár hónap alatt távozó kétezer pedagógus, akikről a szakszervezetek beszélnek, az összes tavaly távozó durván 40 százalékát tenné ki, és már tavaly is drasztikus volt az ugrás az előző évhez képest.

Ma mondtam el az osztályomnak, hogy jövőre már nem leszek velük. Néma csend, én elsírtam magam, pedig nem akartam. Már felmondott a földrajz-történelem tanáruk, az angoltanáruk, most az osztályfőnökük személyemben. Elmondtam, hogy nem tudok megélni harminc évesen, és hogy emberileg nagyon nehéz volt meghozni a döntést, de jobb helyem lesz máshol. Sírni kezdtek ők is, de bekiabáltak hátulról: Én teljesen megértem Önt. Beszélgettünk őszintén. Elmondták, hogy félnek, hogy lesz-e iskolájuk szeptembertől, ha ilyen sokan felmondanak.

Mindenesetre a Társadalomtudományi Kutatóközpont májusi, súlyozott felmérése^*A módszertanról így írnak: “Az adatok területi felbontásban (Magyarország régiói), az iskola fenntartója (állami, magán, egyházi) és az iskola típusa (általános iskola, gimnázium, szakképző intézmény) szerint álltak rendelkezésre. A mintavétel rétegzett, nem egyenlő bekerülési valószínűségű, klaszter mintavételi eljárással történt. Az online kérdőív linkje egy felkérőlevél kíséretében 581 iskola pedagógusainak került kiküldésre. Az érvényesen kitöltött kérdőívek száma 725, amit a pedagógusok 148 iskolából küldtek vissza. Az adatokat a fenti dimenziók mentén súlyoztuk. A gyorsjelentésben bemutatott elemzéseket a súlyozott adatbázison végeztük el.” alapján készített gyorsjelentése magas, 46 százalékos hajlandóságot mért a tanárok között az új jogállás megtagadására (noha nem világos, hogy a válaszadók tisztában voltak-e azzal, hogy ez a munkájuk elveszítését jelenti), valamint 30 százalékos hajlandóságot jövőbeli sztrájkban, 12 százalékos hajlandóságot polgári engedetlenségben való részvételre, és 29 százalék mutatott halandóságot érettségi idején szolidaritási sztrájkra.

Júniusban az ország élvonalához tartozó Eötvös József Gimnáziumból, júliusban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumból érkeztek hírek tanárok felmondásáról, utóbbi gimiből öt matematikatanár távozik a nyolcból.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA státusztörvény inkább cselédtörvény, minden tanárnak rosszabb lesz, de nem ugyanannyivalHogyan érinti a státusztörvény a nem állami szférában dolgozó tanárokat? Szakszervezeteket, egyházi és alapítványi iskolákban tanító tanárokat kérdeztünk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEltűnő tanárok, szétcsúszó esélyek - néhány ábra az oktatás válságárólÉrzékletesen vázolják fel a magyar közoktatás legmeghatározóbb problémáit A közoktatás indikátorrendszere 2021 című, nemrég megjelent kötet szerzői.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet felmondás közoktatás státusztörvény tanárhiány Olvasson tovább a kategóriában