(A szerző orvos, egészségügyi szakmenedzser, egészségpolitikai szakértő, „egy a 33 911 közül”. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az elmúlt hetekben a politika új ellenséget talált a Magyar Orvosi Kamarában, és egy hétvége alatt megszületett egy koncepciós eljárás, annak érdekében, hogy ellehetetlenítse egy potenciális véleményalkotó csoport működését. Az ügy azért érdemel nagyobb odafigyelést, mert messze túlmutat egy szakmai szervezet és a kormány viszonyán, itt a szakmai összetartozás, bajtársiasság, illetve a politikai döntéshozatal általános kérdései lettek letesztelve az elmúlt napokban.

Sajnos mára itthon a politikai vezetés megszokta, hogy egyedül, ellenvélemény nélkül vagy szakmai szempontok megkerülésével hozhat változtatásokat, saját kénye-kedvére. Itt a kezdetekben volt egy látszólagos szakmai együttműködés – az államtitkár elment az orvosi kamarába nyilvános egészségpolitikai egyeztetésre. A közös gondolkozás ott kapta az első lényeges pofont, amikor a kamara vezetősége és több tag is erőt és energiát nem kímélve a karácsony előtti napokban komolyan vette a minisztérium felhívását, és valóban véleményezni kezdte az egészségügyi államtitkárság reformelképzeléseit. Ebből az államtitkárság sajnos semmi lényegeset nem fogadott el, hiszen a véleményezési határidőre, illetve a nyilvános egyeztetésre a minisztériumi reformelképzelések már jogszabályi formában a közlönyt megjelenítő nyomdában voltak.

Az ügy jelentősége nem egy szimpla udvariassági gesztus be nem tartása, hanem egy szakma bevonása a róla szóló döntéshozatalba. Kicsit olyan ez, mint amikor egy autoriter apuka úgy hoz döntést a családi programról, hogy elfelejti megkérdezni a család többi tagját. Majd az általa szervezett családi program alatt csodálkozik, hogy nem minden családtag lelkes és együttműködő.

Ne feledjük, semelyik háziorvos se mondta, hogy nem vállal ügyeletet. Az új ügyeleti rendszerben való részvétel vagy nem részvétel egy a véleménynyilvánítás szabadságára és szakmai szempontok figyelembevételének fontosságára felhívó fontos eszköz. Egy tiltakozást megmutató forma, olyan, mint egy ellenzéki politikus számára a kordonbontás vagy a parlamentben egy figyelemfelhívó felszólalás. Akkor és ott az orvostársadalom közösen ezt tudta megszavazni saját közgyűlésén, hogy így tudja felhívni a politika és a társadalom figyelmét arra, hogy ne döntsenek a feje felett, a szakma megkérdezése nélkül.

A kormány megijedt, vagy inkább a kormányzati döntéshozók közül valaki dühös lett – nehogy már az orvosi kamara meg tudjon akadályozni bármilyen politikai döntést. Olyan ez, mint amikor egy cég élén valaki sokáig van vezető pozícióban, megszokta, hogy a saját kénye-kedve szerint történnek a dolgok, olajozottan működik a lenti gépezet, de jön egy új ügyfél, új munkatárs, aki valamit másképp akar, másképpen kommunikál. Nem bírja elviselni a vezető, hogy bármi, bárki megingassa a hatalmát, ezért inkább gyorsan kirúgja.

Itt is ez történt, egy látszólagos porszem fennakadást okozott a gépezetben. Nem volt más választás, mint a porszemet eltávolítani, kifújni a fogaskereket közül.

Igen ám, csak ebben az esetben a porszemnek, azaz az orvosoknak van egy a politika számára is fontos melléktulajdonsága: óriási társadalmi véleményformáló ereje van ennek az alapvetően konzervatív, a legtöbb esetben nemzeti gondolkodású, sőt az átlagosnál nagyobb arányban vallásos, keresztény értelmiségi rétegnek. Képzeljük csak el, hogy ez a kormánnyal szemben döntően lojális társadalmi réteg, ez a körülbelül 30-35 ezer praktizáló orvos – vagy csak egy háziorvos – a saját közösségének tagjai körében elkezd politizálni, beszélget a betegeivel, és ne adj Isten megmondja, hogy kire érdemes és kire nem érdemes szavazni. Gondoljunk bele, ennek milyen jelentősége van országos vagy helyi szinten, hiszen a kutatások szerint az emberek leginkább az orvosuknak hisznek, legkevésbé pedig az autókereskedőknek és a politikusoknak.

Tehát az orvostársadalom megnyerése fontos, de legalább ilyen fontos, hogy nehogy csorba essen a tökéletesre kiépített államapparátusi gépezeten és annak kommunikációs ágain, és ne fordulhasson elő, hogy egy Dávid méretű, jelentéktelen civil szervezet megakadályozza Góliát terveit és működését.

Itt mégis majdnem ez történt, az állam döntött, hogy átalakítja a háziorvosi ügyeleteket. Mellesleg ez a döntés helyes volt, és sokan úgy gondoljuk szakemberek, hogy jó az irány, bizonyos szolgáltatásokat össze kell vonni, koncentrálni kell, hiszen csak úgy tartható fent megfelelő minőség, garantálható egységesebb ellátás. Ennek a változásnak az ütemtervébe szólt bele most az orvosi kamara. Ezt nem tudta elviselni a kormányzat, hiszen ha bebizonyosodik, hogy egy pici szervezet meg tudja akadályozni az ő működését, akkor talán más civil szervezetek is vérszemet kapnak, és követik a példát.

Szóval ezért is lett volna fontos – bármely vezetésnek – szétverni a kamarát: ha sikerül megfélemlíteni és megosztani az orvosokat, akkor egyrészről csendben maradnak, azt csinálnak, amit mondanak nekik, másrészről a belső saját marcangolásukkal lesznek elfoglalva.

Evvel szemben ott csúszott hiba a gépezetbe, hogy ma az átlagpolitikus és az átlag állami kommunikációs szakember az átlagpolgárra van ráhangolva. Náluk kiválóan működik az évek alatt kipróbált propaganda és a megosztó, megfélemlítő, szétverést szolgáló módszerek. Itt viszont egy speciális értelmiségi célcsoport lett ellenségnek kikiáltva, akit nehéztüzérséggel kellett (volna) szétverni.

Ezen a vádon, hogy az orvosi kamara rossz, és szét kell verni, sajnos vagy szerencsére – mindenki döntse el maga -, az orvosok nagy része átlátott. Talán többüknek megfordult a fejében, hogy ha ezt a kamarával meg lehet tenni, akkor holnap velem vagy bármelyik kollégámmal is meg lehet tenni. Így az orvostársadalomnak egy hónap alatt sikerült bebizonyítania, hogy még nem mindenki teljesen hülye ebben az országban, és van 33 911 értelmiségi, akinek fontos a véleményszabadság és a szakmai összetartozás ügye.

Az egész ügynek számomra ez a pozitív hozadéka, üzenete. De van egy negatív is: kivel fog ezentúl egyeztetni a kormány bármely egészségügyi szakmai kérdésben, változtatásban?

Lehet, hogy azt mondja a politika: mit akarok én jobban szervezett állami egészségügyi rendszert, csak gond van vele, bajt veszek a nyakamba, még jönnek ezek az orvosok, akiknek soha semmi nem elég, semmi nem jó. Inkább maradjunk meg ezen a szinten, amin vagyunk, költsünk kevesebbet az állami egészségügyre, mint kellene, magyarázzuk ki a bizonyítványt, hogy miért nálunk a legrosszabb a daganatos betegségek okozta halálozás, miért van sereghajtó szinten nálunk az infarktus utáni egyéves túlélés, miért élünk öt évvel kevesebbet, mint az uniós átlag. Majd aki jobb egészségügyi ellátást akar, azt vegye meg a magánellátásban.

Az már más kérdés, hogy a magánellátás nem megoldás az ország egészségi állapotára.

Az orvostársadalom és az egész társadalom fontos üzenete, hogy megértesse a politikával, igenis szükség van egészségügyi reformokra, több pénzből, jobb szervezettséggel jobb állami egészségügyi rendszert kell tudni építeni, hiszen csak egészséges nemzet tud versenyképes országot alkotni.

Addig is, kedves politika, nem megkerülni kell az orvostársadalmat, hanem velük együtt kitalálni, hogyan tovább egy jobban működő egészségügyért. Mert 33 911 orvos szavazatából könnyen lehet több millió választópolgári szavazat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz egészségügy állapota nem felel meg az ország fejlettségi szintjénekCsak a kiszámíthatatlanság biztos: lehet, hogy jár egy ellátás, de nem biztos, hogy jut is. Ez pedig számos ember életébe kerül nap mint nap.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKevés embernek van ötmilliója csípőprotézisre egy ledolgozott élet utánA rohamosan fejlődő magánegészségügy sem tud jól funkcionáló közfinanszírozott ellátás nélkül működni. Sok beteg számára pedig nem is alternatíva a magánellátás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába napi téma a szétesett egészségügy, mi magunk sem teszünk azért, hogy ne szoruljunk ráA világ egyik legelhízottabb nemzete a magyar, az előjegyzési listákon is meglátszik ennek a nyoma.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet egészségpolitika egészségügy egészségügyi ellátás egészségügyi ellátórendszer háziorvosi rendszer közfinanszírozott egészségügy orvosok Olvasson tovább a kategóriában