A választásokat megelőzően politikai körökben és az egyes pártok szavazói között is komoly vitatéma volt, hogy mennyire rontják a közös ellenzék nyerési esélyeit a kisebb pártok egyéni jelöltjei. Múlt vasárnap nagyjából az első adatközléseknél látni lehetett, hogy nem ezen múlt a Fidesz-KDNP nagyarányú győzelme, hiszen a kormánypártok több szavazatot kaptak, mint az összes többi párt együttvéve. A választást követő véleménynyilvánítások során és elemzésekben azonban az a kérdés így is előkerült, hogy vajon a kétharmados Fidesz-győzelmet megakadályozhatta volna-e, ha kevesebb felé oszlanak a nem kormánypárti szavazatok.
Szoros választókerületek
Ebből a szempontból az egyéni választókerületek (OEVK) jelöltjeire leadott szavazatoknak van nagyobb jelentőségük. A 199 mandátumból 106-ot ilyenekben osztanak ki: ezekben annak a pártnak vagy szövetségnek a jelöltje nyeri el a parlamenti helyet, amelyiké a legtöbb szavazatot kapja. Akkor is, ha csak egy szavazattal szerez többet konkurensénél. Így a kezdetektől tudni lehetett, hogy az egyéni körzetekben a két nagy pártcsoportosuláson (a Fidesz-KDNP-n és a hatpárti ellenzéken) kívül másnak nincs esélye.
Az egyéni jelöltek közötti verseny sok OEVK-ban ezúttal is kifejezetten szorosra sikerült. Ahogy korábban írtunk róla, húsz olyan választókerület is volt, ahol meg kellett várni az átjelentkezettek és a külföldről szavazók voksait, hogy végleges eredményt lehessen hirdetni. Ezek közül a budapesti XVI. kerületet és a XIV. kerület egy részét felölelő fővárosi 13-as OEVK-ban az utólag feldolgozott szavazatok előtt mindössze 38 voks volt a különbség, és végül meg is fordult az eredmény az ellenzéki Vajda Zoltán javára.
Ilyen kis különbségek mellett nem meglepő, hogy az eltérés sok esetben kisebb volt, mint ahány szavazatot az egyéb induló pártok jelöltjeire leadtak, sőt nem ritkán annál is, amit akár egy-egy párt jelöltje kapott. A budapesti XVII. kerületet lefedő 14-es választókerületben például a fideszes Dunai Mónika 381 vokssal verte a jobbikos Szilágyi Györgyöt. Ennél pedig a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és a Gattyán Györgyhöz köthető Megoldás Mozgalom (MeMo) jelöltje is sokkal több szavazatot gyűjtött helyben, de még a Gődény György-féle Normális Élet Pártja (NÉP) színeiben induló Tomasovszki Lászlóra is majdnem ennyien szavaztak.
A kis pártok kritizálói körében az ilyen helyzetekben az általános érvelés az, hogy ha ezekben a választókerületekben nem indulnak ezeknek a pártoknak a jelöltjei, akkor a rájuk voksolók szavazatai az ellenzéki jelöltre érkeztek volna, és így ellentétes eredmény születik. Ha pedig a Fidesz által behúzott 87 választókörből ez négyben megtörténik, máris nincs kétharmad.
Ezzel az érveléssel csak az a gond, hogy
a különböző pártokra leadott szavazatokat sem általában, se ezekben a konkrét esetekben nem lehet automatikusan összeadni.
Erre egyébként pont a mostani országgyűlési választás volt a legjobb példa, hiszen az ellenzék úgy kapott listán 900 ezerrel kevesebb szavazatot, mint négy éve, hogy vélhetően a jobbikos szavazók egy jelentős része mellett még baloldaról is sikerült 100-150 ezer voksot elbuknia. Ahogy az ezt bemutató cikkünkben írtuk: egyértelművé vált, hogy a pártok szavazói nem hozhatóak össze maradéktalanul egy táborba, azaz egy meg egy néha nem kettő.
Az összefogásból kimaradó pártok szavazóira pedig ez valószínűleg fokozottan igaz. Elég erősen erre utal legalábbis, ha összevetjük ezeknek a szervezeteknek a listás és az egyéni jelöltekre kapott voksait.
Gattyán ismert arcait sokan támogatták
A lenti ábra azt mutatja, hogy az egyes pártok országosan mennyivel kaptak több vagy kevesebb szavazatot az egyes választókerületekben induló jelöltjeikre, mint az országos listájukra, és ez a különbség az utóbbi szavazatszámnak hány százaléka. A pozitív szám azt mutatja, hogy az adott pártnak vagy szövetségnek a jelöltjeire többen szavaztak, mint magára a pártra (vagy szövetségre), míg a negatív számnál épp fordítva.
Jól látható, hogy a kisebb pártok közül kizárólag a Megoldás Mozgalom egyéni jelöltjei tudtak több szavazatot gyűjteni, mint maga a MeMo, miközben a Mi Hazánk, az MKKP és a NÉP jelöltjeit jóval kevesebben támogatták, mint amennyien ezeknek a pártoknak az országos listáját.
Utóbbi egyébként már csak azért sem meglepő, mert a kisebb pártok nem tudtak vagy akartak mindenhol saját jelöltet állítani, így voltak olyan OEVK-k, ahol egyéni szavazatot nem is szerezhettek. Ebből a szempontból a MeMo teljesítménye még inkább kiemelkedik, hiszen esetükben is volt hét olyan választókerület, ahol nem szerepelt politikusuk neve a lapon. A többi OEVK nagy többségében azonban a jelöltjeik masszívan felülteljesítettek a párthoz képest, aminek a hátterében talán az állhat, hogy Gattyán György sok esetben ismert arcokat indított.
A labdarúgó Détári Lajos például másfélszer annyi voksot kapott Budapest 9. választókerületében, mint a MeMo listán,
és a Zuglóban már korábban is induló, a Z’Zi Laborból ismert Janicsák Istvánt is többen támogatták, mint pártját a szintén fővárosi 8-as OEVK-ban.
Mindez viszont azt jelenti, hogy a MeMo jelöltjei tényleg vettek el szavazatokat más pártokétól, hiszen szép számmal akadtak olyanok országszerte, akik a helyi jelöltek közül a Megoldás Mozgalomét támogatták, listán viszont más pártra szavaztak. Márpedig, ha nem volt személyes problémájuk a választott pártjuk helyi emberével, akkor feltételezhető, hogy egy részük egyéb lehetőségek híján rá és nem a nagy politikai ellenfél jelöltjére szavazott volna egyéniben is.
Az azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a MeMo mely pártoktól vehetett el így egyéni szavazatokat.
Települési és OEVK szinten is megnéztük, hogy a Gattyán-párt egyéni és listás szavazatszámának eltérése mennyire mozog együtt más pártoknál ugyanezzel a különbséggel, de semmilyen érdemi korrelációt nem találtunk. Azaz nem lehet azt mondani, hogy azokon a helyeken, ahol a MeMo jelöltjei több szavazatot kaptak, mint maga a párt, ott a fideszes vagy az ellenzéki jelöltre kevesebb voks jutott volna.
Gődény, Mi Hazánk, Covid
A többi kis pártnál kivétel nélkül felfedezhetőek ilyen kapcsolat jelei, csakhogy ezeknél ellentétes volt a szavazatáramlás iránya. Mivel a Mi Hazánk, az MKKP és a NÉP egyaránt kevesebb szavazatot kapott egyéniben, mint listán, ez azt jelenti, hogy szavazóik kényszerből (mert nem volt a pártnak helyben jelöltje) vagy önként megosztották szavazatukat, és más párt jelöltjére voksoltak. A legnagyobb arányban ez a Kutyapártnál volt jellemző, náluk majdnem harmadával maradt el az egyéni szavazatok száma a pártra adott voksokétól, de 20 százalék fölött volt ez a NÉP és meghaladta a hetet a Mi Hazánk esetében is.
Ha kiszűrjük azokat az OEVK-kat, ahol nem volt saját jelöltje ezeknek a pártoknak, az MKKP-szavazók 18 százaléka akkor is átszavazott másra, míg a Mi Hazánknál minden huszadik választó tett így. A NÉP esetében ugyanakkor így már fordul a kocka: ahol volt jelöltje a pártnak, ott egyéniben néhány százzal több szavazatot kaptak, mint listán.
Utóbbi azt jelenti, hogy ahol a NÉP állított saját jelöltet, ott olyan hatása lehetett, mint a MeMónak, még ha nem is annyira erősen. Az azonban, hogy kitől vehettek el szavazatokat, itt sem egyértelmű: ahogy Gattyán pártjánál, Gödényénél sincs érdemi korreláció. Legalábbis, ha azokat a településeket vagy OEVK-kat vizsgáljuk, ahol indult politikusuk is. Ha az egész országot nézzük, akkor már kissé más a helyzet. Ez esetben azokon a helyeken, ahol a Normális Élet Pártjának jelöltje kevesebb szavazatot kapott, mint maga a párt, ott a Mi Hazánk jelöltje inkább felülteljesített saját pártjához képest.
Ez arra utal, hogy a NÉP-szimpatizánsok, ha nem volt saját jelöltjük, akkor a Mi Hazánkét támogathatták.
A magyarázat talán az lehet, hogy Gödényék elsősorban a vírusszkeptikusokat, oltáselleneseket és a Covid-intézkedések ellen küzdőket célozták meg, és ezek az üzenetek elég erőteljesen megjelentek a Mi Hazánk kommunikációjában is*Bár egyébként a szélsőjobboldali párt eredményével semmilyen Covid-statisztika nem mutatott összefüggést..
Sokan szavazhattak át az ellenzékre
Visszatérve a Kutyapárt és a Mi Hazánk támogatóira, náluk elég egyértelműen voltak, akik megosztották a szavazatukat, és érdekes módon ezek a szavazatok inkább egy irányba, az ellenzékhez mentek. Az együttmozgás az MKKP esetében erősebb, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy a párt előzetesen maga is kommunikálta támogatóinak, hogy egyéniben szavazzanak az összefogás jelöltjére.
A választók egy része pedig ezt úgy tűnik, meg is fogadta:
azokon a településeken, ahol a Kutyapárt egyéniben kevesebb szavazatot ért el, mint listán, ott az ellenzéki jelölt inkább felülteljesített.
A két adatsor együttmozgása kifejezetten erős: a korreláció országos szinten -0,59-es*Két adatsor ilyen jellegű együttmozgását a korrelációs együtthatóval lehet mérni. Ez egy 0 és 1 közötti, pozitív vagy negatív előjelű szám; ha az érték a nullához nagyon közel esik (a plusz/mínusz 0,2 tartományon belül van), akkor elhanyagolható a kapcsolat. 1-nél teljesen együtt mozognak, míg a -1-es érték tökéletes ellentétes kapcsolatra utal, vagyis ebben az esetben az egyik adatsor növekedésével a másik csökken.. A korreláció ráadásul akkor sem gyengül érdemben, ha kiszűrjük azokat a helyeket, ahol nem volt MKKP-jelölt, azaz a Kutyapártot listán támogatók ott is szavaztak át az ellenzékre, ahol volt a pártjuknak jelöltje.
Ugyanez igaz a Mi Hazánkra is, a különbség annyi, hogy itt kisebb az együttmozgás, ráadásul a Fidesszel is kimutatható egy ilyen összefüggés, még ha gyengébb is, mint az ellenzékkel. Ráadásul ez a kapcsolat ha meg nem is szűnik, de nagyon legyengül, amennyiben kiszűrjük a Mi Hazánk-jelölt nélküli OEVK-kat. Ez arra utal, hogy a párt szavazói ott, ahol volt saját jelöltjük, inkább őt választották, míg ahol nem volt, ott logikusan átszavaztak, de inkább az ellenzék és nem a Fidesz jelöltjére. Ez utóbbi összefüggés tovább erősítheti azt a feltételezést, miszerint az ellenzék főleg a korábbi jobbikos szavazókat veszítette el, akik a Mi Hazánkban találták meg új pártjukat.
Így is, úgy is kétharmad
Persze fel lehet tenni a kérdést – sőt általában így szokták feltenni a kérdést – hogy mi lenne a helyzet, ha ezek a pártok egyáltalán nem indítanak jelölteket. Tényleg jó pár olyan körzet volt, ahol ha egyik parlamentből végül kimaradó kis párt sem indul, és a szavazataikat hozzáadjuk az ellenzéki jelöltéhez, akkor nem Fidesz nyeri a helyi mandátumot.
Ám épp a fentiekből lehet látni, hogy ezeket a szavazatokat nem lehet összeadni. A MeMo és a NÉP, ha el is vitt mástól szavazatokat, nem tudni, kire voksoltak volna a támogatóik, ha ők nem indulnak, de valószínűleg össze-vissza. Az MKKP-szavazók jelentős része pedig így is megosztotta szavazatát, aki nem, az pedig vagy azért, mert nem volt hajlandó az ellenzéki jelöltre szavazni, vagy azért, mert nem érti a választási rendszer működését. Előbbi esetben kutyapártos jelölt nélkül sem szavazott volna át, utóbbi esetben pedig elég nehezen megjósolható, hova került volna az x.
Végül két olyan igazán szoros OEVK maradt, ahol az MKKP-NÉP-MeMo jelöltjeire szavazók 10-20 százalékának elég lett volna átszavaznia az ellenzéki politikusra, hogy ne a fideszes nyerjen: a korábban már említett fővárosi 14-es és a Miskolc egy részét lefedő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 2-es OEVK. Ezekben ráadásul a Munkáspárt-Iszomm duónak is volt jelöltje, így nem kizárt, hogy ha tényleg senki nem állít jelöltet a két nagy csoporton (és a Mi Hazánkon) kívül, akkor megfordul az eredmény.
Egyrészt azonban a kétharmad elkerüléséhez ez is kevés lett volna, másrészt azért érdemes végiggondolni, mennyire hatna a demokrácia irányába egy ilyen felállás.
A cikk elkészítésében közreműködött Hobot Péter.
Adat
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Lettországban él a legtöbb, Görögországban a legkevesebb gyermek állami gondozásban lakosságarányosan
Magyarországon a 20 463 állami gondozott gyermek 70 százaléka családoknál, 30 százaléka intézményekben élt a 2021-es adatok szerint.
Kozmetikázott adatokkal tupírozza fel Lázár minisztériuma az ország- és vármegyebérletek eredményeit
Megkapargattuk a sikerpropaganda felszínét, ennek nyomán a KSH jelezni fogja, hogy az új adatok nem összehasonlíthatók a korábbiakkal.
Fontos
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
