A 2018-as parlamenti választások eredményeiből tanulva fogtak össze az ellenzéki pártok, akkor ugyanis az ellenzék hat pártjára leadott szavazatok összege 90 ezerrel megelőzte a Fidesz eredményét. Vasárnap azonban kiderült – ahogy erre sokan előre figyelmeztettek -, hogy a pártok szavazói nem hozhatóak össze maradéktalanul egy táborba. Egy meg egy néha nem kettő.
Az elemzések reflektorfényébe a vidék jobboldali szavazói kerültek, hiszen úgy látszik, leginkább ők hiányoztak vasárnap az ellenzéki táborból. A közös ellenzéki listát vezető Márky-Zay Péter nyilatkozata szerint tisztában volt vele, hogy a jobbikos szavazók harmadát elveszítették. Azonban a választás napjáig senki sem gondolta, hogy ennél sokkal többet: a jobbikos szavazók kétharmada pártolt át a Mi Hazánk Mozgalomhoz és a Fideszhez.
A jobboldali szavazók eltávolodása visszahozta a centrális erőtér jelenségét a magyar közéletbe, tehát hogy a Fidesztől jobbra és balra is vannak ellenzéki pártok, és ezek nem fognak össze.
Szintén fontos eredmény, hogy
az adatokból úgy látszik, balról is durván 150 ezer szavazót veszített a hat párt az elmúlt négy évben.
Ez felveti a kérdést, hogy tudott-e volna (vagy tud-e a jövőben) még jobbra tolódni egy esetleges koalíció annak érdekében, hogy meggyőzze a Mi Hazánk mostani szavazóit – vagy ez azzal járna, hogy még inkább lemorzsolódnak a baloldali érzelmű szavazók.
Ha helyi szinten aggregáljuk az adatokat, meg tudjuk különböztetni az ellenzéken belül inkább bal- és inkább jobboldali településeket. Azok a városok és falvak, ahol 2018-ban a MSZP-PM listájára leadott szavazatok megelőzték a többi ellenzéki pártlistát, vélhetően baloldali érzelműbb települések. Ahol pedig a Jobbik lett a legerősebb ellenzéki párt négy éve, azok lehetnek az ellenzéken belüli jobboldali területek.
Ebben a bontásban azt látjuk, hogy a hatpárti összefogás a legtöbb szavazatot az utóbbi területeken veszítette el: vasárnap 720 ezer szavazattal kapott a „jobboldali” városokban kevesebbet, mint négy éve. Azonban 165 ezer szavazattal kevesebbet gyűjtött be ott is, ahol korábban az MSZP-PM uralta az ellenzéki oldalt.
A Karácsony Gergely által vezetett a legerősebb ellenzéki lista volt 2018-ban többek között sok budapesti kerületben, Szegeden, Szombathelyen, Szekszárdon, Budaörsön, Törökbálinton és Nyírbátorban. Közben a Jobbik volt a legerősebb ellenzéki párt a legtöbb vidéki nagy- és középvárosban, így például Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Győrben, a budapesti XV. és XXII. kerületben, de Ózdon, Egerben és Gyulán is.
Az adatokból egyértelműen úgy tűnik, hogy az inkább baloldali érzelmű településeken a lemorzsolódók most vasárnap nem szavaztak át más listára, mivel nem volt baloldali alternatívája (listán biztos nem) a hatpárti összefogásnak. Ők jellemzően otthon maradtak*Követni természetesen nem tudjuk az embereket, hogy mikor kire szavaztak. Emiatt ugyanarra a korrelációs logikára kell támaszkodjunk ahhoz, hogy bemutassuk, mi történt a baloldali érzelmű szavazókkal, mint amire akkor támaszkodunk, amikor következtetéseket vonunk le arról, hogy sok Jobbik-szavazó valószínűleg átszavazott a Mi Hazánkra.. A fenti ábrán látszik, hogy míg a jobboldali településeken 270 ezerrel volt alacsonyabb a részvétel, mint négy éve, addig a baloldaliakon 107 ezerrel. Ez viszont arányaiban azt jelzi, hogy
a baloldali dominanciájú körzetekben a lemorzsolódó szavazók 65 százalékának megfelelő számú ember maradt otthon, míg a jobboldali körzetekben ez az arány csak 35 százalék.
A szavazó jobboldaliak vélhetően a Fideszre vagy a Mi Hazánkra voksoltak: ez a két pártlista erősödött ott, ahol az ellenzék gyengült. Az inkább jobboldali városokban a Mi Hazánk összesen 270 ezer szavazatot tudott szerezni, míg a Fidesz 120 ezer szavazattal lett erősebb. A Magyar Kétfarkú Kutya Párthoz (MKKP) került 50 ezer szavazat. A lenti ábrán azonban az is látszik, hogy az inkább baloldali városokban ez egészen máshogy alakult; alig erősödött az MKKP és a Mi Hazánk, a Fidesz még gyengült is 12 ezer szavazattal. Ez is azt a feltevést erősíti, hogy a baloldali lemorzsolódó ellenzékiek nem átszavaztak, hanem otthon maradtak.
Összeszedtük azokat a településeket, ahol a legnagyobbat bukta az ellenzék. A városok listája beszédes, hiszen a top 10 város és kerület között – ahol összesen 134 ezer szavazatot veszítettek – Miskolc és Szeged mellett három budapesti kerület is helyet kapott. A III. kerületben 11 ezer szavazatot bukott el a hatpárti koalíció, ami rengeteg: a hat párt négy évvel korábbi szavazatainak negyede.
Természetesen a nagy településeken lehet sok szavazatot nyerni és veszíteni is, emiatt ezek az urbánus közösségek az ilyen listákon mindenképp előkelő helyen szerepelnek*A fenti grafikonon nem egyenlő a hat pártra leadott 2018-as szavazatok száma a 2022-es egyesült ellenzékre leadott szavaztok, az otthonmaradók, a Mi Hazánkra szavazók és az MKKP-ra szavazók összegével, hiszen a Fidesz és ezen pártok között is van átjárás, valamint páran szavaztak még a NÉP listájára és a MEMO-ra is.. Így is látszik azonban, hogy negyedmillió szavazatot a nagyvárosokban bukott az ellenzék, ebből is 180 ezret Pécsett, Szegeden és Budapesten. Olyan városokban, amelyek az ellenzéken belül is baloldali bástyának számítanak.
Márky-Zay Péter többször utalt arra, hogy baloldali programja van az ellenzéknek. Aki viszont nem ásta bele magát a koalíció programjába, az könnyen érezhette úgy, hogy sok gesztust nem tett a baloldalnak a miniszterelnök-jelölt. Márky-Zaynak abban igaza van, hogy a baloldaliak nem hagyták el az összefogást akkora számban, mint a jobboldali ellenzékiek. Azonban a számok azt mutatják, hogy a baloldali szavazó tömegek sem hajlandóak túl messzire elmenni a keresztény-konzervatív politikai egyenesen; inkább otthon maradnak.
