A következő tíz évre előirányzott fejlesztési források alapján könnyen lehet, hogy 2030-ra Budapesten és körülötte olyan elővárosi vasúti hálózat lesz, amit még a világ leggazdagabb országai is megirigyelnek. Hamarosan már csak új motorvonatok és főként új HÉV-szerelvények járnak majd, a fővárosba vezető 15 vasút- és HÉV-vonal közül 11-et szinte teljes egészében felújíthatnak, illetve a fővárosi vasútvonalak java része is újjáépül.

Már csak egyetlen probléma lesz: amikor a vonatokról a fővárosban át kell szállni a helyi közlekedési eszközökre. Budapest jó eséllyel Európa-bajnok az átlagosan 13,6 éves buszokkal, 18 éves trolikkal, 35 éves villamosokkal. A metróhálózat is az egyik legrövidebb Európa nagyvárosai között, fejlődés pedig a 2020-as években nem lesz, jó, ha a járművek nem fognak tovább öregedni. Az ok? Egyre súlyosabb a forráshiány.

A kormány ma már alig költ a fővárosi közösségi közlekedésre. Évente 12 milliárd forintot fizet a fővárosi önkormányzatnak, ezen felül az állam által előírt diák- és nyugdíjaskedvezmények kompenzációjára fizet körülbelül további 12 milliárdot. Közben a vasútra tavaly 445 milliárdot fordított a költségvetés szerint az állam, míg az autóbuszos ágazatra 90,5 milliárdot, illetve a BKK-n kívül a többi szolgáltató még kapott 78 milliárdot a szociálpolitikai menetdíj-kedvezmény ellentételezésére.

Az állami közösségi közlekedési kiadások 3,7 százaléka került a BKK-hoz, miközben a teljes utasszállítási teljesítmény 18 százalékát adta a fővárosi közösségi közlekedés.

Míg a vasúti és buszos közösségi közlekedés járműbeszerzéseit, a vasúti pálya építését, buszmegállók fejlesztését évi további több száz milliárd – alapvetően uniós – forrással támogatja a kormány, a főváros mára gyakorlatilag semmit nem kap. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem Magyarországon lenne az egyik legalacsonyabb az önkormányzatok GDP-arányos finanszírozása, és lenne saját forrásuk a helyi közlekedés működtetésére, fejlesztésére.

A közösségi közlekedés teljesítményeit leginkább nem az utasszámmal, hanem az utasok által megtett összes kilométerrel lehet mérni. Ahogy a lenti ábrán látható, az összes tömegközlekedési teljesítmény 18 százaléka a BKK járataihoz kötődik.

Az európai uniós közlekedésfejlesztési programok eloszlását is megvizsgáltuk: ebből a 2014 és 2020 közötti közel 2 ezer milliárd forintból 12 százalék jutott Budapestnek, azaz a BKK-nak, a BKV-nek és a fővárosi önkormányzatnak. Fontos kiemelni, hogy ezalatt végig a Fidesz volt kormányon, és adta a főpolgármestert és a közgyűlési többséget^*utóbbiakat 2019 őszéig, ezért ez még a viszonylagos forrásbőség időszaka volt.

Az uniós forrásból megvalósult fővárosi közlekedésfejlesztési projekteket könnyű felsorolni, mert csupán nyolc ilyen volt. A teljes összeg háromnegyedét a 3-as metró fejlesztésnek nehezen hívható felújítása viszi el. Ez egy karbantartási projekt, amitől semmivel nem lesz jobb a metró használata^*Esetleg a liftek beépítését, az akadálymentesítést lehet fejlesztésnek tekinteni. – különösen, hogy a botrányos minőségűre sikeredett, cserébe az új metrók árával megegyező orosz régi-új metrókocsik közlekednek rajta. Sajnos most nem merült fel érdemben a vonal meghosszabbítása, még a felújításra is csak jelentős küzdelmek és fordulatok után sikerült Tarlós Istvánnak főpolgármestersége alatt uniós forrásokat kilobbiznia.

Ha csak az elővárosi és városi közlekedési forrásokat vizsgáljuk, akkor 50 százalék a BKK részesedése. A vasúti elővárosi utasszámokat nem ismerjük, de feltehetően ez a teljes közel felét teheti ki. Ezt feltételezve a városi és elővárosi utasforgalomnak a BKK a 45 százalékát adja.

A BKK naponta 4 millió utast szállít, míg a vasúton és HÉV-en is 200-200 ezer fő ingázik a fővárosba^*Bár igazság szerint a H7-es HÉV nem is elővárosi vonal, hiszen Csepel és a Boráros tér között közlekedik, azaz nem hagyja el Budapestet. Ennek 48 ezres a napi utasforgalma., ami még így együtt is csupán tizede a fővárosi utasok számának. 

A HÉV-ek utasszáma sem vehető össze a metrókéval: a négy vonal napi utasszáma nem sokkal múlja felül a sokat támadott 4-es metróét. De az összes fővárosba érkező elővárosi vasútvonal utasforgalma is csupán 193 ezer. Ehhez képest a négy metróvonal több mint egymillió főt szállít naponta.

Ezek azért beszédes számok, mert míg a kormányzat az elővárosi vasúti közlekedésre százmilliárdokat szán, a nagyságrenddel nagyobb utasforgalmat kiszolgáló fővárosi közlekedésre nagyjából semmit. Persze fontos dolog az elővárosi közösségi közlekedés is, és különösen a HÉV-vonalak városi fejlesztésében biztosan nagy potenciál van. A Budapest Fejlesztési Központot vezető Vitézy Dávid előadásában is kiemelte, hogy az agglomerációból érkezők nagyobb része autóval jön Budapestre, és jelentős beruházásokra van szükség az ő átszoktatásukhoz a közösségi közlekedésre.

A fejlesztéseket elnézve azonban az látszik, valahogy nem akar a kormány forrást keríteni semmire sem, amit a BKK, BKV vagy a fővárosi önkormányzat tudna megvalósítani. A 2019-es önkormányzati választás óta egyszerűen nem született döntés fővárosi projekt kormányzati támogatásáról, csak a korábbi projekteket vitték tovább.

A kormányzat viszont megnyitotta a pénzcsapot a Fürjes Balázs Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár alá tartózó, korábban sportberuházásokat megvalósítő – például a legendásan sokat dráguló Duna Arénát építtető – KKBK számára. Ezt időközben átnevezték Budapest Fejlesztési Központtá (BFK), és vezetését Vitézy Dávid korábbi BKK-vezető vállalta.

Alábbi összegzésünkben az látható, hogy amíg a fővárostól folyamatosan forrásokat von el évi több tízmilliárdos nagyságrendben a kormány, és még néhány tucat buszra is több éves cicaharc után utalt át 3,2 milliárdot, addig tervezésre ennek a sokszorosát kapta a BFK.

A BKK-nak van két igen előnyös opciós szerződése, az egyik alapján 50 darab modern trolibuszt tudnának venni a Solaristól 11 milliárd forintért. Azonban erre nemcsak hogy nem ad pénzt a kormány, de még a főváros hitelkérelmét sem hagyja ehhez jóvá, pedig egy fillérbe sem kerülne ez a központi költségvetésnek. Idén tavasszal le fog járni még egy opció: 51 darab CAF villamost vehetne a főváros, szintén jó feltételekkel, közel 70 milliárdért. Az Európai Befektetetési Bankkal (EIB) már elő is készítették mindkettőre a hitelt, de a kormány nem hajlandó – az egyébként a kormány által kötelezővé tett – jóváhagyást megadni.

Jelen állás szerint azt látni, hogy a most zajló

fővárosi agglomerációs, előkészítési és építési 40 milliárdos projektek mellett ebben az évtizedben 1200 milliárdot fog a BFK koordinálása mellett a kormányzat elkölteni, miközben a fővárosi önkormányzat szinte semmit.

Az alábbi táblázatban összegyűjtöttük azokat a közlekedési projekteket, amiket a fővárosi agglomerációban támogatott a kormány az elmúlt években. Nehéz szétválasztani, hogy mi is az elővárosi fejlesztés, mert a pusztaszabolcsi vagy hatvani vasútvonal nem csak az agglomerációban élőket segíti, hanem a távolsági vasúti közlekedést is. Hasonlóan, a Déli összekötő vasúti híd a Zágráb-Belgrád vasúttól északra az egyetlen nagy kapacitású vasúti kapcsolat, gyakorlatilag a Kelet-Balkán egyetlen vasúti kapcsolata Nyugat-Európa felé.

Az mindenesetre látható, hogy az elmúlt négy évben csak az említett két vasúti fővonal Budapestre vezető szakaszainak felújítása valósult meg, 400 milliárd forintért. Ehhez képest az önkormányzati választás után a kormány csak egy éven belüli kivitelezésre és előkészítésre még 2020-ban 40 milliárdot osztott ki.

Míg korábban az állami NIF-hez kerültek a vasúti projektek, most már szinte mindig a BFK-val közösen valósítja ezeket meg a cég, egyre inkább a BFK vezetése mellett. Míg az országos vasúthálózat esetében elég egyértelmű, hogy már csak tulajdonosként is az államhoz tartozik, a BFK már két vasúti projektet is maga szerzett meg: a 3-as villamos és a budai fonódó műegyetemi rakparti hosszabbítását. A szintén városi feladat hídépítést is a BFK-NIF kettőse viszi a Galvani híd esetében.

Az 1200 milliárdos becsülhető projektösszeg óriási, elég, ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklus alatt összesen 2 ezer milliárd állt rendelkezésre infrastruktúra-fejlesztésre az egész országban. Márpedig a ma még csak tervezett projekteket a kormány uniós pénzből szeretné megvalósítani, és 2021-2027 között várhatóan 8,2 ezer milliárd forintnyi támogatást kap az ország, így vélhetően közlekedésfejlesztésre sem fog 2-2,5 ezer milliárd forintnál több jutni. Az összes forráson belül ugyanis külön felcímkézik az elővárosi és városi közlekedési pénzeket, és ehhez az EU is ragaszkodni fog. 

Így nagyon valószínűtlen, hogy ha minden fejlesztés megvalósul a tervezettek közül, akkor akár egyetlen fillér uniós pénzt kapjon Budapest közlekedésfejlesztésre 2027-ig.

Persze a közlekedőknek és a térség lakóinak akár mindegy is lehetne végső soron, hogy a főváros vagy a BFK valósít-e meg hasznos projekteket. Csakhogy a kormányzat egy városi közlekedési problémát tankönyvileg a lehető legrosszabbul kezel: szétválasztják a fejlesztéseket aszerint, hogy ki az üzemeltetője, és nem azt vizsgálják, hogy a főváros és a teljes budapesti agglomeráció szempontjából mi lenne a legfontosabb fejlesztés.

Jól példázza ezt a hatvani vasútvonal felújítása: a 195 milliárd forintos összköltségű Rákos-Hatvan vasútipálya-felújítás után gyakorlatilag egy perccel sem csökken a vonatok menetideje, és az óriási összegű felújításnál elmaradt az érdemi kapacitásbővítés is. A felújítás hasznát csak akkor lehet majd valamennyire érezni, ha a Vitézy Dávid blogbejegyzésében is ismertetett fejlesztések elkészülnek.

Ezeknek is ára van: a vasútvonal mentén az állomásokat 15,4 milliárdért, a gödöllői állomást 18,6 milliárdért, a kapcsolódó fővárosi szakaszokat további 6,7 milliárdért korszerűsítik.

Így összesen 235 milliárd forintért újul meg egy 67 kilométeres vasútvonal.

A kilométerenkénti 3,6 milliárdos ár azért is igen jelentős, mert Európában ennyiért, kilométerenként 10 millió euróért építenek új, nagysebességű pályákat. A normál, 100 kilométer/óra sebességű közlekedésre alkalmas vonalak esetében pedig – közepesen nehéz terepen – 7 millió euró, tehát 2,5 milliárd forint kilométerenként az átlagos ár az Európai Bizottság számára készült elemzés szerint.

A leromlott fővárosi és elővárosi vasúti hálózat felújítása mindenképpen fontos, és örvendetes, hogy a mostani munka során már abból indultak ki, hogy a megfelelő menetrendhez, eljutási időkhöz mire van szükség. Azonban míg ezen a vasúti fővonalon napi alig több mint 10 ezer utasért 200 milliárd forintnál többet költenek el, nincsen forrás olyan beruházásokra, amelyek nagyságrendileg több ember napi utazását segítenék. 

Az eddigi tapasztalatok szerint valóban gyorsan nőtt a vasúti fejlesztések után az utasszám, és ezekre szükség is van, de eközben ma elképzelhetetlennek tűnik, hogy a 3-as metró – az 1980-as évek óta ígért – káposztásmegyeri meghosszabbítása belátható időn belül elkészülhetne. Szintén politikai tabuvá vált a 4-es metró újpalotai meghosszabbítása, pedig ez is napi százezres nagyságrendű utason segítene.

A fővárosnak egyébként létezik egy nyilvánosan elérhető, a közlekedésfejlesztési javaslatokat tartalmazó terve, a Budapesti Mobilitási Terv 2030. Az agglomerációs fejlesztéseknél azonban nincsenek nyilvánosan elérhető szakmai anyagok, egyszerűen azokat a fejlesztéseket végzik el, amiket jónak tartanak.

A hatvani vasútvonal példája azért is érdekes ennek kapcsán, mert amíg errefelé vonattal napi alig 11 ezren ingáznak, a végletekig leromlott állapotú HÉV-vonalon 36 ezren. Ennek felújítására és a 2-es metróval történő összekötéséére, illetve a rákoskeresztúri szárnyvonal megépítésére is készültek igen részletes tervek. Ennek megépítését 300 milliárd forintra becsülték 2019-ben.

Amíg a szentendrei, csepeli és ráckevei HÉV-ek felújítását gőzerővel beindította a BFK, a gödöllői vonal fejlesztésének még az ötlete is szépen lassan eltűnt. Új szerelvények sem érkeznek erre a vonalra, így nem lehet tudni, hogy a legújabb, 1980-1983 között gyártott NDK-s HÉV-kocsik meddig maradnak itt szolgálatban. Hiszen a mostani, a többi vonalat érintő beszerzés végére már 40 évesek lesznek a legifjabb járművek, így mire új tendert sikerül kiírni és forrást találni, ezek már közel fél évszázadosak lesznek.

Így egymással közel párhuzamosan fog egy nagyon magas színvonalú vasútvonal és egy érdemi biztosítás nélküli, az 1940-es évek műszaki színvonalán, félszáz éves szerelvényekkel közlekedő HÉV versenyezni az utasokért – nem úgy tűnik, mintha ez egy átgondolt stratégia része lenne.

A példa azért is fontos, mert az alapos szakmai munkával elkészült Budapesti Mobilitási Terv ezt tartotta a leginkább hasznos^*a csak távlatban megépíthető vasúti alagút után projektnek, ami leginkább segítené a fenntartható városi közlekedést. Minden másra jut pénz végül, csak erre nem.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb mint kétmillió ember lakik ott, ahol aránytalanul sújt le a kormány karácsonyi csomagjaNem hagyott kétséget a kormány afelől, hogy a kkv-k számára bejelentetett helyi iparűzési adó kedvezmény nem szól másról, mint az ellenzéki vezetésű nagyvárosok ellehetetlenítéséről.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet bkk Budapest költségvetés közösségi közlekedés Olvasson tovább a kategóriában