(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Sorozatunk azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség. (A sorozat korábbi cikkei itt, itt, itt és itt olvashatók.)

A címben feltett kérdésre a jelenlegi folyó finanszírozású (FF) állami nyugdíjrendszernek annyira magabiztosan a „befektetési” a válasza, hogy a fenti kérdést fel sem teszi, illetve nem is érti. Pedig jó lenne, ha feltenné, ugyanis a válasz egyáltalán nem magától értetődő, és pont ez az a téma, ami összefoglalóan tartalmazza az FF rendszer legfontosabb problémáját: úgy osztja el az emberi tőkébe való befektetés hozamát és megtérülését, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy azt a befektetést ki tette meg. Teszi ezt azáltal, hogy 

a járulékot tekinti a rendszerbe való befektetésnek, holott nem az az, hanem a gyermeknevelés,

hiszen azáltal hozzák létre azokat a járulékfizetőket, akik majd később fizetik a gyermeket nevelők generációjának a nyugdíját. Emiatt a járulék a gyermeknevelési erőfeszítések megtérülés oldala, praktikusan a felnőtt gyermekek ezen a módon fizetik vissza felnevelésük költségeit, vagyis az ő emberi tőkéjük létrehozásába annak idején szüleik (és részben az adófizetők) által tett invesztíciót és annak hozamát. Ezzel a felnőtté vált gyermek tartozik, hiszen enélkül nem tett volna szert azokra a képességekre, amelyek működtetése révén munkát tud vállalni és pénzt tud keresni.

Jogos tehát, ha keresetének egy részét tartozásának kiegyenlítésére visszatartják, és azoknak juttatják, akiknek ezeket a képességeket köszönheti, illetve akik fizettek ezeknek a képességeknek a kialakításáért. És mivel ezzel az aktív munkavállalóvá vált gyermek tartozik, ezért ennek fizetéséért nem jár neki nyugdíj, nem ezt kell figyelembe venni, amikor nyugdíjba megy. Amivel a saját nyugdíjához ténylegesen hozzájárult, az az általa elvégzett gyermeknevelés és/vagy a nyugdíjcélú előtakarékosság konkrét befektetésekben (a járulékfizetés nem ilyen). Kisebb részben ilyen az általa fizetett adó is, hiszen a gyermeknevelés bizonyos költségeit – például az iskoláztatás nagy részét – ebből finanszírozzák.

Érdemes megnézni egy problémát, ahol jól látszik, hogy a jelenlegi FF rendszer „filozófiája” nem ad kielégítő választ. Ez pedig az, amikor az egyik országban felnevelt gyermek tanulmányai befejezése után kivándorol egy másik országba. Ha a kivándorlás össze-vissza történik, tehát például körülbelül ugyanannyi magyar fiatal vándorol ki Angliába, Hollandiába, Németországba, mint ahány angol, holland, német fiatal vándorol be Magyarországra, akkor ezek a mozgások kiegyenlítik egymást, és ugyanazt az eredményt kapjuk, ha pontosan számon tartjuk az ilyen mozgásokat, mint ha nem. De tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Noha mindegyik irányba történik mozgás – vagyis német fiatalok is települnek át Magyarországra -, a magyar fiatalok jóval nagyobb létszámban települnek át Németországba. Általában is elmondhatjuk, hogy a kevésbé fejlett országokból jóval több fiatal települ át a fejlett országokba, mint fordítva.

Tudjuk, hogy az FF rendszer nagyon erősen függ a demográfiai folyamatoktól. Ha kevesebb gyermek születik, akkor egyre nehezebb lesz az ezekhez képest növekvő létszámú idősek ellátása. Különösen akkor, ha ennek a kevés gyermeknek egy része ráadásul még ki is vándorol, és nem felnevelésének a helyén fizeti a nyugdíjjárulékot. A ki- és bevándorlásnak a nyugdíjak felől vannak nyertesei és vesztesei. Nyertesei azok az országok, ahova nettó bevándorlás történik, vesztesei azok, ahonnét nettó kivándorlás. Nyertesei a fejlett, vesztesei a kevésbé fejlett országok, hiszen a fejlettek így legalább részben pótolni tudják azt a járulékfizető réteget, amelyet az alacsony születésszám miatt nem „termeltek meg”. Befektetés nélkül, készen kapnak mások mellett magyar, lengyel, bolgár járulékfizetőket.

Ha az FF rendszer logikája felől nézzük a dolgot, akkor a dolog abszolút rendben lévőnek tűnik: a kivándorló fiatal a fejlett ország társadalombiztosításának fizeti a járulékot, és majd ha nyugdíjba megy, onnét kapja a nyugdíjat. Ugyanakkor az egész mégsem tűnik méltányosnak, mert egy szegényebb ország a gazdagabb országnak ellenszolgáltatás nélkül átadott egy jelentős mértékű, általa létrehozott tőkét, a fiatal munkavégző képességét, humán tőkéjét. Erről az oldalról nézve ezért teljesen jogos lenne, ha emiatt a kevésbé fejlett ország kompenzációt várna, hiszen veszteség éri: nem kapja meg a kivándorolt fiatal járulékát, vagyis azt a pénzt, aminek a révén a fejletlenebb ország humántőke-beruházása megtérülne. Ez a pénz a nyugdíjkasszából konkrétan is hiányzik, és ez egyben megmutatja azt is, hogy mennyire problémás az FF rendszer (híveinek) címbeli kérdésre gondolkodás nélkül adott válasza.

Természetesen jó okunk van feltételezni, hogy a fiatal azért vándorol ki, mert a fejlettebb országban jobban keres, és több járulékot is fizet, mint ha otthon maradt volna. Ezért a fejletlenebb országok ugyan joggal igényt tarthatnak a kivándorolt fiatal járulékára, de nem az egészre, csak annak egy részére.

Ha a kivándorlás által érintett – például visegrádi – országok felismerik az FF rendszer hibás logikáját, akkor érvet kapnak ahhoz, hogy tárgyalásokat kezdeményezzenek az EU-n belül egy ilyen járulék-visszafizetési mechanizmus kialakításához. Ez egyben egy új együttműködési lehetőséget is felmutatna a V4 országok számára, ahol közös az érdekük, és amely érdek jellegzetesen eltér az EU fejlett országainak az érdekétől, és jogosan szorgalmazhatnának egy új transzfermechanizmust az unión belül.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermeket nem közjószágként kellene kezelni - jelöljük ki a tulajdonjogát!A nyugdíjrendszer arra épül, hogy mindig lesz elég járulékfizető. Ez egyre kevésbé igaz, ezért a nyugdíjon keresztül is honorálni kellene a gyermeknevelést.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet kivándorlás nyugdíj nyugdíjrendszer visegrádi országok Olvasson tovább a kategóriában