Most már nincs sok kérdés, hogy mi hozza el a világgazdaság hónapok-évek óta jósolt megingását. A koronavírus és a körülötte kialakult ijedelem hirtelen lerontotta az üzleti kilátásokat szerte a világon.
Az OECD a hét elején közzétett előrejelzése nem tartja lehetetlennek a recesszió kialakulását az eurózónában és Japánban, és biztosra viszi a globális növekedés jelentős visszaesését. Az IMF is jóval pesszimistábbá vált az elmúlt hetekben a korábban megfogalmazott várakozásaihoz képest, sőt, a Világbankkal együtt már egy 12 milliárd dolláros segélycsomag létrehozásáról is döntöttek, amit a fejlődő országok vehetnek igénybe a gazdasági károk enyhítésére.
Ahhoz képest azonban, hogy már jó ideje szinte minden jelentősebb gazdasági szereplő a következő válság kitörésén elmélkedett, a fertőzések kedvezőtlen gazdasági hatásaival a legfontosabb monetáris intézmények nemigen tudnak mit kezdeni.
Az amerikai Federal Reserve például tegnap rendkívüli döntéssel vágott 50 bázispontot az irányadó kamaton, amihez hasonlóra 2008 óta nem láthattunk példát. A gesztus jól mutatja a helyzet súlyosságát, az alacsonyabb, 1-1,25 százalékos kamatláb miatt azonban nem valószínű, hogy újraindulnának a vírusveszély miatt leállított üzemek vagy pedig visszajönne az emberek kedve az utazáshoz, vagy ahogy a Goldman Sachs szakértője, Jan Hatzius nyilatkozott a Wall Street Journal-nek,
ha valaki fél attól, hogy elkapja a vírust, az anyagi helyzetét illető kisebb változások nem fogják rábírni, hogy kitegye magát a fertőzés kockázatának.
Hatzius hozzátette, hogy az alacsonyabb kamatok legfeljebb a törlesztőrészletek csökkenésén keresztül befolyásolhatják valamicskét a vásárlói kedvet, például a növelhetik az érdeklődést az ingatlanpiacon.
Az amerikai lap arra is figyelmeztet, hogy több fontos jegybank még ennyit se tud tenni a gazdaság lassulása ellen. Az előző válság óta többek között a gyenge termelékenységnövekedés, a népesség elöregedése és a gyakoribbá vált kockázatkerülő magatartás miatt a gazdasági növekedés és az infláció világszerte alacsonyan maradt. Ez pedig megnehezítette a központi bankok számára a kamatlábak emelését. Az Európai Központi Bank és a Japán Nemzeti Bank például hosszú évek óta nulla közeli vagy negatív kamatlábakat tartanak érvényben.
Monetáris eszközökkel tehát aligha lehet felpörgetni a lankadó fogyasztási kedvet.
Márpedig a koronavírus okozta gazdasági sokk eltérően a korábbi járványok, terrortámadások és természeti katasztrófák hatásaitól nem elsősorban a kínálati oldalt érinti, hanem a keresletet is jócskán visszaveti, főleg a szolgáltatások területén. A Goldman Sachs becslései szerint a vírus amerikai gazdaságra hatásainak közel fele a fogyasztásban fog megnyilvánulni.
A központi bankok helyett inkább kormányzati közbelépésre lehetne számítani a költségvetési politika útján. A viszonylag kockázatmentes államkötvényekbe menekülő befektetők olcsó finanszírozást biztosítanak az Egyesült Államok és más fejlett országok kormányainak. Ha a gazdaságpolitika megfelelően forgatja vissza a pénzt a gazdaságba, és ösztönzi a fogyasztást, akkor hatékonyan tompíthatja a recesszió következményeit. Az amerikai kongresszus már dolgozik egy 7-8 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagon, ami egyébként ott egyáltalán nem számít nagy összegnek: a Katrina és a Sandy hurrikánok pusztítása utána rendre 100, illetve 51 milliárd dollárt pumpált a kormány a gazdaságba.
Európában a legnagyobb kérdés, hogy a vírusfertőzés nyomán még súlyosabbá váló gazdasági visszaesés kikezdi-e a híres német takarékosságot. A legnagyobb európai gazdaság évek óta többlettel zárja a költségvetését, miközben az eurózóna már a járvány kitörése előtt is egyre több gazdasági problémával szembesült, amin enyhíthetett volna a német költekezés beindítása. Vannak, akik abban reménykednek, hogy a koronavírus megindíthatja a német költekezést, aminek egyébként az egyik legnagyobb haszonélvezője Magyarország lehetne.
