Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. november 5. 17:01 Közélet

Lehet racionális döntés, ha populistákra szavaznak a választók?

(A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Elkerülhetetlen a globalizáció, vagy akár kereskedelmi háborúk árán is erősíteni kell a nemzetállamok gazdasági szerepét? Nincs könnyű helyzetben, aki szakmailag megalapozott módon szeretne ebben állást foglalni. De azért érdemes megpróbálni összeszedni a szempontokat.

A kilencvenes években kétségtelenül felgyorsult globalizáció, a feltörekvő és a fejlett országokban is gazdasági előnyökkel járt a nemzetközi értékláncok kialakulása. Az is biztos, hogy a populizmus térnyerése, a nemzeti gazdaság védelme, a kereskedelmi háború növekedési veszteségekkel jár. Ennek jelei megjelentek az Egyesült Államokban, de hatásuk még jelentősebb a globális kockázatok növekedése miatt. Nőtt a bizonytalanság, a politika rángatja a pénz- és tőkepiacokat.

Teret nyert a globalizációellenesség, és emiatt több szavazója lett a populista, a nemzetállamok erejét hangsúlyozó politikai erőknek. Sokan felvetették, hogy a szavazók nem racionálisan döntenek, olyan politikát, politikust támogatnak, amivel növekedési potenciált, többletjólétet áldoznak be. Erről beszéltek a Brexit-szavazás után is, hiszen Nagy-Britannia távozása az EU-ból biztosan veszteséggel jár mindkét oldalon. Évek óta ezt a veszteséget próbálják minimalizálni. Ugyanezt lehetett hallani Trump megválasztásánál is, győzelmét a kevésbé képzett állampolgárok elhibázott döntéseként értékelték.

A globalizáció ellentmondásosságára mutatott rá Dani Rodrik a világgazdaság politikai trilemmájának megfogalmazásával.*Dani Rodrik: A globalizáció paradoxona (Corvina 2014) Eszerint a hiperglobalizáció, a nemzetállam és a demokratikus politika hármasából az egyik mindenképpen csorbát szenved, egyidejűleg nem lehet sikeresen bekapcsolódni a globalizációba, fenntartani a nemzetállami érdekeket, és fenntartani nemzeti keretek között a demokratikus politikát. Rodrik szerint ez a három dolog együtt nem lehetséges. Ha ki akarjuk használni a globalizáció adta előnyöket, akkor szükségszerűen csorbul a nemzeti szuverenitás, a nemzeti szempontokat követő mozgástér. A globalizáció részterületeken társadalmi veszteségekkel is jár, amit a nemzeti keretek között működő demokrácia nehezen visel el, vagyis akadályokat állít a globalizáció elé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHárom éve a feje tetejére állt világpolitika. De valójában miért?Hirtelen szexista és rasszista lett a fehér munkásosztály, vagy rájöttek, hogy cserben hagyták őket a munkaerőpiacon? Nem csak a következő választásokat, hanem a globalizáció sorsát is eldöntheti a válasz.

Ezeket az ellentmondásokat más módon közelítik a Chicago University professzorai, Lubos Pasztor és Pietro Vanesi,*Lubos Pastor, Pietro Veronesi: A rational backlash against globalisation akik úgy látják, hogy a szavazók nem voltak irracionálisak, amikor a Brexitet vagy Trumpot megszavazták, ezt ugyanis a globalizáció visszahatásaként is lehet értelmezni. Az igennel szavazóknak ez lehetett az optimális választása is, ha ezzel utasították el a globalizáció miatti növekvő egyenlőtlenségeket.

A globalizáció ugyanis növekvő egyenlőtlenségekkel járt. Az előnyök jelentős részét a felső, a legmagasabb jövedelmi rétegekhez tartozók aratják le, és csak nagyon kis rész jut az alsóbb jövedelmi tizedekhez. Ez részben természetes, a kockázatot vállalók magasabb hozamot érnek el, míg a kockázatkerülők jövedelemtöbblete kisebb. Akik idegenkednek a kockázattól, azok sokkal inkább előnyben részesítik a stabilitást, a biztos munkahelyet, a stabil jövedelmet. Ez a globalizáció következtében kevésbé tartható, például mert egyes tevékenységek leépültek, áthelyeződtek a nemzetállami határok között.

A kockázatvállalás és a jövedelem között van egy átváltás. Ha a társadalom jelentős részében kicsi a globalizáció miatti jövedelemtöbblet, akkor a kisebb kockázat miatt sokaknak megéri lemondani erről a többletről. Ráadásul az egyenlőtlenség csökkenése még társadalmi értékként is megjelenik, hisz a modern államok alapvető értéke a szolidaritás, a humanizmus, a gyengék és elesettek segítése. Igaz, hogy a társadalomban a jövedelmi egyenlőtlenségek elutasítása többnyire inkább táplálkozik a gazdagokkal szembeni irigységből, mintsem a szegényekkel szembeni részvétből.

Hogyan vezet ez a populista politika sikeréhez? A professzorok logikája szerint az állampolgároknak a szavazáskor arról is dönteniük kell, hogy mi a preferenciájuk a fogyasztás és az egyenlőség közötti átváltásban. A populistáknál a nemzet az első („America first”), ehhez könnyű hozzákapcsolni a nemzeti kultúrának, a tradícióknak a védelmét. Ők inkább önellátást, kevesebb globalizációt, vagyis kisebb növekedést ígérnek, ami viszont nagyobb egyenlőséggel járhat.

Egy gazdag országban, egy növekvő gazdaságban a többletfogyasztás határhaszna csökken, így egyre nagyobb az a réteg, aki úgy ítéli meg, hogy a nagyobb egyenlőség, a nagyobb biztonság érdekében a populistákat kell választani. A globalizáció miatt a középréteg – például a korábban jól kereső gyáripari szakmunkások vagy akár az egyetemet végzettek egy része is – lejjebb csúszik, aminek következtében az egyenlőtlenségek fokozódása miatt a jövedelemtöbbletből kevesebb jut nekik. Növekvő gazdaság mellett ez segíti a populistákat, többen választják az egyenlőséget (vagy annak reményét), és hajlandók lemondani a fogyasztási többletük egy részéről.

Az egyenlőség így egy luxuscikknek is tekinthető, fogyasztói áldozatokkal jár, amit a stabilitás, az egyenlőség hite ellensúlyoz.

Ez a modell újra rávilágít a globalizáció törékenységére, amihez csak akkor lehet visszatérni, ha a társadalom képes kezelni az egyenlőtlenségeket. Ha nem, akkor a globalizáció visszahatásaként esély van a populizmus térnyerésére. A populizmus szavazótábora az elitellenes, az egyenlőségpárti, a kockázatkerülő, a szegényebb, a kevésbé képzett, illetve a lecsúszó (közép)rétegekből kerül ki.

Pasztor és Vanesi konkrét modellje az USA-t és Nagy-Britanniát vizsgálta. Kérdés az, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek kapcsán feltárt összefüggések érvényesek-e Magyarországon vagy Kelet-Európában. Magyarországon is nőtt a jövedelemegyenlőtlenség az utóbbi évtizedben, az alsó hét tized jövedelmének aránya csökkent, a felső 10 százalék 2017-ben már 22,4 százalékkal rendelkezett a jövedelemből, ami több mint hétszerese az első tizednek (3,1 százalék).

 

2010-ben az arány még nem volt ötszörös.*Distribution of income by quantiles – EU-SILC and ECHP surveys A legfelső tized növekedésének jelentős része a felső egy százalékból ered, az ő részesedésük 2017-re 4,5 százalékra nőtt a 2010-es 3,6 százalékról. 2010-ben a felső tízezer jövedelme még kevesebb volt, mint a jövedelemrangsorban legalul lévő egymilliónak, de 2017-ben a felső tízezer már közel 50 százalékkal több jövedelemmel rendelkezett náluk. Tény, hogy a legalsó tizedben is nőttek a jövedelmek közel 17 százalékkal. Az egyenlőtlenségét mérő Gini koefficiens nálunk sokkal alacsonyabb, mint az USA-ban vagy Angliában, de magasabb, mint például Ausztriában vagy Svédországban.

Nálunk is adott tehát a jövedelemkülönbségek növekedése, ami gazdasági növekedéssel és a jövedelmek emelkedésével is párosul. Paradox a politika viszonya a globalizációhoz, Brüsszelhez. A tőkére, a támogatásra szükség van, de a politikában érvényesül a populizmus, a globalizáció, a Brüsszel-ellenesség. Van esély arra, hogy hazai keretek között a jövedelemkülönbségek fokozódásán túl más tényezők is szerepet játszanak a politikai stabilitás kialakulásában.

A demokrácia fogalma nehezen kapcsolható össze azzal, hogy a szavazók tévednek. Éppen ezért törekedni kell arra, hogy a látszólag irracionális eredmények mögötti összefüggéseket, a meghúzódó értékrendet megértsük. A demokrácia alapja az értékrendek vitája, a közöttük lévő választás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Orbán-rezsim és a gazdasági versenyképességA gyenge versenyképesség nem szakpolitikai intézkedésekkel helyrehozható kisiklás, hanem a Fidesz által kiépített rendszer lényegéből fakad.

Közélet globalizáció populizmus Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Torontáli Zoltán
2019. december 13. 11:12 Közélet

Megpróbáltuk a Paks II-t bepasszírozni az európai Green Dealbe, és részben sikerült is

A csehekkel és a franciákkal közösen sikerült elérni, hogy az atomenergia választható lehetőség legyen a zöld célok elérésénél.

Bucsky Péter
2019. december 12. 16:22 Közélet

Kormányközeli üzleti körök tarolták le a közéleti lapok piacát, aztán állami pénzből tőkésítik fel

Nagy pénzt lehet csinálni közéleti nyomtatott lapokkal Magyarországon. A baj csak az, hogy a nyereség forrása túlnyomó részt az állami támogatás.

Fabók Bálint Jandó Zoltán
2019. december 12. 06:50 Közélet

Kirúgták a vizes vb gazdasági igazgatóját, 587 millió forint adó elcsalásával gyanúsítják

Többen egybehangzóan állítják, hogy Dubajban lehet Balogh Sándor, aki ellen üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás gyanúja miatt adtak ki körözést.

Fontos

Torontáli Zoltán
2019. december 12. 14:16 Világ

A német ipar elkezdte legalább annyira ellenezni a Green Dealt, mint Magyarország

Ismét egymásra találhatnak a kelet-európai államok és a német autóipar. A tagállamok a szenes erőműveik miatt, a németek pedig a várható elbocsátások, illetve a belsőégésű motorok gyors kimúlása miatt ellenzik az emisszió visszafogásának felgyorsítását.

Jandó Zoltán
2019. december 11. 09:52 Közélet

Valaki idő előtt sejtette, hogy meghiúsul a nagy T-Systems üzlet

A Telekomnál meglepődtek, de a tőzsdén kevésbé.

Avatar Avatar
2019. december 11. 06:49 Vállalat

Ezért érzed úgy, hogy a te béred lassabban nő, mint az átlag

Jól kell megválasztania az iparágat és a céget, aki jól akar keresni. Végső soron oda érdemes menni, ahol nagyobb teljesítményhez segíthetjük a vállalatunkat.