Nem ez a legjobb szakasza az európai gazdaságnak: miután tavaly már úgy tűnt, hogy beindul rendesen a növekedés, most újra lassulni kezdett. Az Eurostat ezen a héten közzétett adataiból kiderül, hogy míg a GDP-növekedés éves üteme 1,7 százalékra esett vissza az eurozónában, addig az infláció 2,2 százalékra emelkedett (ez a GDP esetében a harmadik negyedévet, az infláció esetében pedig október hónapot jelenti).
Az árakat egyelőre főleg az energia nyomja felfelé – ez a fogyasztók szabadon elkölthető jövedelmét is csökkenti -, a gazdasági növekedést pedig a kereskedelmi háború veszélye miatt lanyhuló beruházói bizalom, illetve a német autógyártás húzza vissza elsősorban. Ez az előre mutató indikátorok szerint nem is fog változni túlzottan a közeljövőben. Ez Magyarországnak is nagyon veszélyes, hiszen az eurozónába tart a magyar kivitel túlnyomó többsége. További rossz hír, hogy az övezet régi-új problémaországában, Olaszországban augusztusról szeptemberre 80 ezer ember elvesztette a munkáját, miközben a növekedés is nagyot fékezett a harmadik negyedévben.
A részletes adatokból az is látszik, hogy változatlanul él az eurozóna régi problémája, tehát hogy a tagállamok teljesen más úton járnak. Németországban már inkább a monetáris politika szigorításának kellene a napirendre kerülnie, hiszen itt már alig vannak szabad kapacitások és munkaerő, ezért sokkal valószínűbb, hogy az árak emelkedni fognak. Ugyanekkor viszont Olaszországban rengeteg okból fenn kell tartani a laza pénzpolitikát (nem utolsósorban azért, mert évek óta csak az Európai Központi Bank vásárolja az olasz államadósságot). A gond pedig az, hogy nem folytathat egyszerre kétféle monetáris politikát az EKB.
Az eurózóna hosszú távú gondjaira a közös gazdasági kormányzás kiterjesztése jelenthetne megoldást. Merkel német kancellár és Macron francia elnök meggyengülése – és ezzel párhuzamosan a populisták térnyerése – azonban hosszú időre betehet ezeknek a terveknek.
Közélet
Fontos