Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2023. június 30. 04:33 Élet

„Legfeljebb a kisbolt előtt isznak az emberek” – élet a magyar vidéken, ahol a leggyorsabban csökken a születésszám

A baranyai kisvárosban, Pécsváradon élő Kárpátiné Kovács Zita hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy szülei egykori lakhelyét emlékházzá alakítja át. Az egykori sváb parasztház nemcsak azt adja vissza, hogy milyen körülmények között éltek néhány évtizede, hanem a magyar történelem egyik különösen tragikus epizódját is szemléletesebbé teszi.

A II. világháború után Felvidékről mintegy 80 ezer magyart telepítettek Magyarországra, a szerelvények egyikén utaztak Kárpátiné nagyszülei is. Egy sváb házaspár pécsváradi házába kerültek, akiknek szintén származásuk miatt kellett elhagyni lakhelyüket: a háború után több mint 200 ezer svábot telepítettek ki Magyarországról.

A helyzet drámaiságát fokozta, hogy a két kitelepített család fél évig együtt élt az emlékházzá alakított épületben. „A nagyszüleim a ház első szobájában sírtak, a sváb házaspár pedig a hátsóban. A magyar azért bűnhődött, mert magyar volt, a sváb pedig azért, mert sváb volt” – mondta Kárpátiné, aki puszta lelkesedésből, saját költségén, bármiféle bevétel vagy támogatás nélkül működteti az emlékházat.

Kárpátiné Kovács Zita a nagyszülei egykori szobájában

A kitelepített családok átmeneti összeköltöztetése általános volt Pécsváradon. A sérelmek miatt nem mindig volt konfliktusmentes az együttélés, a hasonló sorsú családok azonban sokszor támogatásra leltek egymásban. „A nagyszüleim és a sváb házaspár jó viszonyba került egymással, közösen szüreteltek, közösen mentek misére. Mindnyájan sírdogáltak, de kénytelenek voltak elfogadni egymást” – mondta Kárpátiné.

Nemcsak a háború utáni be- és kitelepítések formálták át a térség népességét a múlt században. Az egykor négynemzetiségű Pécsváradot a szerbek az első világháború után hagyták el, a zsidókat a második világháborúban deportálták, a sváb lakosság egy részét pedig a környékbeli falvakba telepítették át.

A XX. század legsötétebb időszakaihoz hasonlóan az elvándorlás, a családok kettészakadása most is meghatározóak Pécsváradon és környékén, bár a jelenség természete és okai értelemszerűen teljesen mások.

„Amikor öt évvel ezelőtt elmentem az érettségi találkozóra, szinte én voltam az egyetlen, akinek egy gyereke sem dolgozott külföldön” – érzékeltette az elvándorlás mértékét Kárpátiné a saját példáján keresztül, ami nyilván nem általános, mégsem teljesen kirívó a környéken.

Az elvándorlás lenyomata leginkább a gyerekszületések számában mutatkozik meg. Az elmúlt évtizedben ugyanis a pécsváradi járásban csökkent legnagyobb ütemben az újszülöttek száma: tíz év alatt közel 20 százalékkal született kevesebb gyerek.

Gyerekszámszületés-változás a járásokban 2009 és 2019 között. A vörös járásokban csökkent a legnagyobb mértékben az újszülöttek száma. Forrás: BME Radar adatbázis

Az ilyen szintű csökkenés sokkolónak hathat, ugyanakkor egyrészt nem kimagasló Magyarországon – különösen a délnyugati részén -, másrészt a hétköznapokra látszólag nincs hatással. A megkérdezett polgármesterek, környéket ismerő szociológusok, kulturális vagy gazdasági vezetők egyike sem hallott a gyerekszám ilyen szintű eséséről. A környéken két napot eltöltve pedig valóban derűsebb jövőkép bontakozott ki annál, mint amit a nyers adatok alapján feltételeznénk.

Bár általános jelenség a fiatalok elvándorlása, az ingázó családok szétszakadása, és több jele is van annak, hogy a közösségi élet beszűkül, ugyanakkor a munkaerőpiaci lehetőségek szélesednek, a kulturális élet és a civil szféra aktív, több rendezett sváb faluban is egyre többen vásárolnak házat, és érzékelhető számban költöznek fiatal családok a környékre. Ezek az ellenhatások pedig a népesség csökkenését is tompítják, ugyanis a gyerekszámnál jelentősen kisebb mértékben, 4 százalékkal élnek kevesebben a járásban 2010-hez képest.

Sváb gyökerek

Ebben a látszólagos ellentmondásban – a nagymértékű elvándorlásban és a számottevő mértékű betelepülésben – meghatározó szerepe van az erős német/sváb gyökereknek, amelyek a mindennapokra is alapvetően hatnak. Ugyanis a német/sváb nyelv széleskörű ismerete miatt mobilisabbak az itt élők, a közhelyesen takaros sváb falvak pedig egyaránt vonzanak nyugat-európai nyugdíjasokat és fiatal magyar családokat.

A jelenségre szemléletes példa a Pécsváradtól 15 kilométerre fekvő Feked és egyik lakója, a hatvanas éveiben járó Károly. A jellemzően hasonló szecessziós motívumokkal díszített házai miatt a magyarországi német építészet gyöngyszemeként jellemzett település a közelmúltig német egynemzetiségű falu volt.

Szecessziós motívumokkal díszített házak Fekeden

Ahogy a település egyik emléktábláján olvasható, a mezőgazdaságból élő, önellátó település lakói egészen zártan, csak a környékbeli sváb falvakkal érintkezve éltek. Feked temetőjében a régi sírok között csak német nevek olvashatóak, és az elmúlt év halottai között is többségben vannak. A kitelepítések, majd az elvándorlás miatt a II. világháború idején még 800 fős település létszáma mostanra mintegy 200-ra csökkent.

A háború után itt felnövő Károly az akkor még működő helyi iskolában tanult meg magyarul, mivel az itt élő családokhoz hasonlóan ők is sváb nyelvjárásban beszéltek otthon. Az iskola után buszsofőrként dolgozott a megyében, de a 2000-es években annyira kilátástalannak érezte a megye gazdasági helyzetét, hogy nyelvtudására alapozva Németországba ment.

Eleinte három-négy hónapot tervezett dolgozni, ebből végül több mint 10 év lett. Miután fia leérettségizett Magyarországon, követte apját Németországba, miközben Károly felesége és lánya Baranyában maradt.

A szülőfalujában egy éve visszaköltöző Károly szerint nagymértékű az elvándorlás az egész környékről, ugyanakkor osztrákok, hollandok, belgák és németek is vettek házat Fekeden. A hasonló méretű falvakhoz képest kiemelkedő az infrastruktúra: a település központjában lévő gondosan ápolt emlékparkban van kiváló füves kispályás focipálya, két kisebb játszótér, pingpongasztal, kosárpalánk és több kondigép is.

A 24. óra

A tájegység német gyökerei a XIII. századig nyúlnak vissza. A németek megjelenésében alapvető szerepe volt a térség központi települése, Pécsvárad látképét meghatározó várnak. Az épület valójában nem egy katonai értelemben vett erőd, hanem eredetileg egy erődített szerzetesi monostor volt, amelyet 998-ban alapított Szent István. A bencés apátságba már a XIII. században is érkeztek német telepesek, a török uralom idején azonban elmenekültek innen a szerzetesek.

A sokáig romos pécsváradi várat 2010 óta üzemelteti az önkormányzat. Azóta részben uniós forrásból felújították, szállodát alakították ki, a helyi múzeum évi látogatószáma pedig a 2009-es 450-ről tavaly közel 22 ezerre nőtt. Fotó: Sóki Tamás/MTI

A törökök kiűzése után nem tértek vissza a bencések, és az elnéptelenedett vidékre a környék egyházi vezetői német telepeseket hívtak be. A három nagyobb hullámban érkező telepesek elsősorban Baranyában és környékén telepedtek le, a XIX. század elején összesen 1,1 millió német élhetett Magyarországon (a lakosság 12,5 százaléka).

Pécsváradon, ha népességszámban nem is voltak túlsúlyban a németek, alapvetően ők alkottak a polgárságot: ők látták el a közhivatalokat, közülük került ki a legtöbb mesterember, és német volt a közigazgatás nyelve. A környékbeli falvakban – akárcsak a korábban említett Fekeden – szinte csak németek éltek. Ezekben az elzárt, sokáig csak földúton megközelíthető, egynemzetiségű falvakban erőteljesen őrizték hagyományaikat, a világháborús kitelepítések és a kommunista rendszer azonban felgyorsította az asszimilációt.


A pécsváradi járás határvonala, a jobb alsó sarokban lehet nagyítani

A kollektivizálás és a szocialista iparosodás miatt az addig jobbára mezőgazdaságból élő és önellátó falusi lakosság egyre nagyobb számban kezdett el nagyobb települések felé, például Pécsváradra áramolni.

A falvakból érkezők a gazdálkodástól sem távolodtak el. „Minden házban volt itt veteményes és állattartás, teljesen önellátóak voltunk, ahogy a legtöbben errefele” – mondta virágai gondozása közben egy nyugdíjas nő a 60-as évekről, akinek a családja egykor tartott bikát, tehenet, disznót, birkát és baromfit is. A gazdálkodás mellett jellemzően hivatalos munkájuk is volt, sokan jártak dolgozni a Komló-környéki bányákba.

„Ide költözni emelkedés volt, mivel volt itt orvos, bolt, iskola, óvoda, és lehetett kultúrát fogyasztani” – mondta Gászné Bősz Bernadett, a pécsváradi német nemzetiségi önkormányzat elnöke és a vár szakmai vezetője, aki korábban alpolgármester is volt a településen.

A beköltözők gyorsan asszimilálódtak, elkezdtek magyarul beszélni, és polgári ruhára cserélték a hagyományos viseletet. Ez a folyamat személyesen Gászné identitását is alapvetően befolyásolta. „Tősgyökeres pécsváradi vagyok, nagyon erősen kötődöm ide, de a mi családunkban nem őriztük tudatosan a sváb hagyományt” – mondta.

Gászné Bősz Bernadett a pécsváradi várban

A hagyományos sváb falusi kultúrával így először akkor szembesült, amikor házuk építése miatt három és fél évre a közeli Véméndre költöztek. A jelenleg 1300 fős településen egy viszonylag zárt sváb közösség élt, az utcán a mai napig lehet hallani, hogy németül beszélnek. „Ott sokkal erősebben tartják a szokásokat. Azt a sváb kultúrát, amit az iskolában nem lehet megtanulni, ott ismertem meg” – mondta Gászné.

A hagyományokat erősítette, hogy a kitelepítésekkel távozó generáció szoros kapcsolatban maradt az itthon maradtakkal. „Amikor a 90-es években Véménden éltünk, minden hétvégén volt egy német rokon az asztalnál” – szemléltette Gászné az erős kötelékeket. Szerinte a környéken „nagyon nehéz olyan családot találni, akinek nincs külföldön rokona”.

A Németországból hazalátogatók és az itthon maradt rokonok egyik fontos találkozási pontja a harkányi gyógyfürdő volt. A kétnyelvűség a rendszeres rokoni találkozások miatt is sokáig természetes volt sok környékbeli családnál. Az első generáció öregedésével azonban elkezdett visszaesni a látogatások száma, és ezek Gászné személyes tapasztalatai alapján 2010 környékén szűntek meg teljesen. „A harmadik generáció már nem jön. Nálunk annyi maradt ebből, hogy karácsonykor telefonálunk a harmad-unokatestvérünknek” – mondta.

Nemcsak a kitelepültek, hanem a Magyarországon maradt sváb kisebbség asszimilációja is felgyorsult. A német közösség ugyan ma is megvan, de egyre idősödik, a fiatalokat pedig nehéz bevonni. „Már csak néha, nehezen tudom rávenni a klubtagokat, hogy beszéljünk németül. A fiatalok az irodalmi németet beszélik, a helyi nyelvjárás kezd kiveszni, ez már a 24. óra” – mondta Gászné.

Ingázás nyugatra

Gászné személyes példája a korábban bemutatott fekedi buszsofőrhöz, Károlyhoz hasonlóan azt is mutatja, hogy a német nyelvtudás és a nemzetközi rokoni szálak az itt élőknek lehetőséget is jelentenek. Károlyhoz hasonlóan Gászné két idősebb fia is német nyelvterületre vándorolt ki.

A külföldi munkavállalás már a 70-es, 80-as években is jellemző volt a térségre, amelyben fontos szerepe volt a nyelvtudásnak. Ekkoriban főleg fiatal férfiak mentek építkezésekre Kelet-Németországba, a rendszerváltás után pedig fokozatosan bővült a tevékenységek köre. Sokáig főleg férfi szakemberek mentek – például hentesek, asztalosok, festők -, és volt, aki ingázott, volt, aki hosszabb időszakra ment el, vagy végleg.

A 2008-as gazdasági válság idején azonban egy új típusú migráció futott fel: jellemzően 45 év fölötti családanyák kezdtek el nagy számban időseket gondozni Ausztriában és Németországban. „Az itteni rosszul fizetett munkahelyüket váltották fel arra, hogy ingázzanak” – mondta a cikk elején említett Kárpátiné, akinek közvetlen tapasztalatai is vannak. Korábban egy gondozási központban dolgozott, ahol többször szerveztek szociális ápolói képzést. „Nagyon sokat csináltunk, és a környékbeli falvakból folyamatosan jöttek az érdeklődők” – mondta.

Egy kisebb, szintén sváb gyökerű falu, Fazekasboda központja

„Pontos adataink nincsenek, de bárhova mentem Baranyában, mindegyik településről jártak időseket gondozni külföldre” – mondta Gábriel Dóra, a Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológus kutatója, aki könyvet is írt a jelenségről. A magyar gondozókat szervezetten kisbuszokkal, háztól-házig szállítják két-három hetes turnusokban, ahol 0-24-ben gondoznak idős embereket a saját otthonukban. Gábriel szerint a 2019-es terepmunkája idején két hét alatt nagyjából 7-800 eurót (mostani árfolyamon 260-300 ezer forintot) kerestek az ápolók.

Az egykori bolti eladók, mezőgazdasági üzemi dolgozók, varrónők, fodrászok vagy felszolgálók értelemszerűen növelték családjuk jólétét, a jelenségnek ugyanakkor több árnyoldala is van a magyar társadalomra nézve.

Egyrészt azért, mert a gondozók hiányoznak az otthonukból. „A megfelezett családok nagyon jellemzőek a környéken” – mondta Gászné, aki ismer olyan középiskolás gyereket, aki egyedül él Pécsváradon.

A korábban bemutatott 200 fős sváb faluban, Fekeden élő Erzsébet is a családja miatt hagyta abba az ápolást. Korábban egy vágóhídon dolgozott, de nem volt elégedett a fizetésével, így ezt követően több mint tíz éven át járt három-hat hétre Ausztriába és Németországba, ahol kétszer annyit keresett. „A család viszont megsínyli” – mondta tömören Erzsébet, akinek a gyerekei ekkor még iskolások voltak. Az ingázást végül amiatt hagyta abba, mert most már saját szüleit kell gondoznia.

Feked látképe

Az ingázás másik negatív következménye, hogy fokozza a munkaerőhiányt. A 2010 környéki 14-15 százalékos munkanélküliség mostanra 4-5 százalékosra csökkent, szakképzett munkaerőből – részben az elvándorlás miatt – pedig Magyarország számos más részéhez hasonlóan hiány van. Annyira, hogy a környékbeli vállalkozókkal beszélve mostanra a munkaerőhiány lett a legnagyobb kihívás.

„Az elmúlt öt-tíz évben nehéz kérdés volt a munkaerő, küzdelmes volt új emberek behúzása” – mondta Gáll Krisztina, a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm Zrt. mezőgazdasági HR-vezetője. Az agrárcsoport érdekeltségébe tartozó Bóly Zrt. a sváb gyökerű baranyai környék egyik legnagyobb cége, tavaly 30 milliárdos volt az árbevétele, és több mint 600 embert foglalkoztat.

„A munkaerőt nehéz elcsábítani Pécsről, és az elmúlt 15 évben a szakképzett munkaerő is jelentősen csökkent. Az agrárszektor a fiatalok számára annyira nem ismert, illetve részben ennek okán nem vonzó, ezért a szakképzésben vannak olyan szakok, amelyek vagy csak nagyon alacsony létszámmal, vagy jelentkezők hiányában egyáltalán nem indultak el” – mondta Gáll.

Ez azért is jelent kihívást, mivel például a növénytermesztési ágazatuknál a szakképzet munkatársaik többsége 45 év feletti, és a következő években sokan nyugdíjba vonulnak. Gáll szerint „nem látszik kellően az utánpótlás a szakképzésből érkezők számát tekintve, így kérdés, hogy honnan lesz elegendő új szakképzett munkavállaló”. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez nemcsak Bólyt érinti, hanem országos probléma.

Prosperáló kisvállalkozások

Bár egészen más a profilja, hasonló kihívásokkal küzd egy másik környékbeli vállalkozás, az 1500 fős Mecseknádasdon működő Bagoly Gasztrokult Élménytér. A 6-os főút mellett fekvő vendéglátóhely befogadóképessége kimagasló a településhez képest: egyszerre 2-300 embert tudnak leültetni, és van olyan hétvégi nap, amikor 400-600 vendégük van.

Az étterem egyik vezetője Karl Ákos, aki hosszú kitérők után kötött ki Mecseknádasdon. Egy közeli településen született, ahonnan 14 évesen költözött el, majd sörmesterként dolgozott több mint nyolc évig Dániában, Kínában és Németországban. Amikor egyik hazalátogatásuk során a környéken autóztak családjával, megtetszett nekik egy ház Mecseknádasdon, megvették, visszaköltözésük óta pedig itt élnek.

Karl a mecseknádasdi étterem mellett generálkivitelezéssel és rovaralapú élelmiszer-fejlesztéssel is foglalkozik, emellett van egy mikro sörfőzdéje is. A mecseknádasdi étterem elődjét, a Bagoly csárdát négy évvel ezelőtt vették meg Karlék, majd teljesen felújították. A környéken nem ez az egyetlen vendéglátóipari próbálkozásuk: Bonyhádon és Domboriban volt pizzériájuk, a közelben pedig egy grillteraszt üzemeltettek egy borászatnál, de nagyrészt a munkaerőhiány miatt ezeket be kellett zárniuk.

„Személyzetet találni vendéglátásban kábé lehetetlen kategória a környéken” – mondta Karl. Szerinte a Bagoly Gasztrokult Élménytér is „sokkal jobban pöröghetne”, és ennek az egyetlen akadálya szintén a munkaerőhiány, ami kifejezetten igaz a mikro-sörfőzdéhez köthető programokra. „Egyáltalán nem hirdetjük a sörfőzdét, ennek ellenére minden héten van néhány csoportunk. Ha hirdetnénk, napi két-három csoport is lehetne” – mondta. A mostani 24 fős csapatukat tíz fővel tudnák bővíteni, ezen belül a szakácsok száma ötről nyolcra nőhetne.

„Ami hirdetési fórum létezik – közösségi média, álláshirdető oldalak, helyi tévék -, mindenhol próbálkozunk” – mondta Karl, hozzátéve, hogy szállást is tudnak biztosítani. A lehetőségek kimerülése miatt az elmúlt hónapokban külföldön is elkezdtek munkaerőt keresni, többek között Dél-Afrikában, Indiában és Kínában. Hozzájuk hasonlóan a Bólyi Mezőgazdasági Zrt.-nél sem foglalkoztattak eddig külföldieket, de ez is változhat. Azt mondták erről, hogy „folyamatosan vizsgálják” a külföldiek foglalkoztatásának lehetőségét, bár „amíg lehet, az a cél”, hogy Magyarországon belül tegyék vonzóbbá a vállalatot, magyar munkavállalók számára biztosítsanak munkahelyet.

Karl szintén kényszerként éli meg a külföldiek esetleges felvételét. „Lokálpatrióta vagyok, és az egész koncepciónk arra épül 2014 óta, hogy helyi alapanyagokból, helyi szolgáltatókkal, helyi emberekkel dolgozunk. Nagyon kevés ember méri fel, hogy a jól prosperáló vidéki kisvállalkozások határozzák meg egy adott település minőségét. Meg lehet nézni azokat a falvakat, ahol minden gazdasági tevékenység megszűnt. A helyi vállalkozások építik a környezetet” – mondta.

A megújult étterem vendégei ugyanakkor jellemzően nem mecseknádasdiak. A vendégkör alapját a 6-os főút átmenő forgalma, a környező települések lakói, belföldi turisták és szezonálisan külföldi vendégek adják, ahogy Karl mondta, „a helyiek nagyon kis része jön”.

Visszahúzódtak a covid miatt

Mecseknádasdon ezzel együtt négy étterem is működik, a közeli és több mint kétszer akkora Pécsváradon viszont lehangolóbb a helyzet: egymás után zárnak be a vendéglátóhelyek és az utcák kihalttá váltak esténként.

„Tíz éve vagy nyolc kocsma vagy más közösségi színtér volt, ahol a fiatalok találkozhattak esténként. Mostanra egy ilyen maradt, és az is hol nyitva van, hol nem” – mondta Jéhn Máté, a pécsváradi ifjúsági önkormányzat vezetője. Egy csütörtöki este tapasztalata alapján az említett hely valóban nincs mindig nyitva, és sötétedés után lényegében csak pár kutyasétáltatót lehetett látni az utcákon.

„Sokat sétálunk esténként, és még szombaton is minden zárva van, legfeljebb a kisbolt előtt isznak az emberek. Még öt-tíz éve is nyüzsgőbb volt az utcai élet, az emberek nyitottabbak voltak, a covid miatt azonban visszahúzódtak” – mondta a cikk elején említett emlékházat üzemeltető Kárpátiné. Szerinte a 90-es években a nagy érdeklődés miatt négy sváb bált is tartottak egy évben, mostanában pedig előfordult, hogy teljesen elmaradt egy adott évben.

A szociális aktivitás visszaesése általános tapasztalat a környéken. Az ifjúsági önkormányzat vezetője, Jéhn Máté másokhoz hasonlóan úgy látja, a covid hozott ebben látványos törést. „A covid előtt ötvenen simán eljöttek az ifi klubos rendezvényeinkre, utána örültünk, ha 10-15-en jöttek” – mondta Jéhn, aki szerint ez a szám azóta is stagnál.

A Jéhn által vezetett ifjúsági önkormányzat több mint 20 éve jött létre Pécsváradon, azzal az eredeti céllal, hogy a fiatalokat minél jobban bevonják a döntésekbe. Egy önkormányzati tulajdonban lévő helyiséget kaptak meg használatra, amit uniós forrásokból felújítottak.

Jéhn Máté a fiatalok által felújított ifjúsági önkormányzat helyiségében

Minden héten tartanak vitaklubot, emellett szerveznek iskolai foglalkozásokat, gyereknapot, diszkót, focikupát vagy farsangi bált is. Három külföldi önkéntesük is van – egy görög és egy orosz lány, illetve egy portugál fiú -, ők közel egy évre kerültek Pécsváradra egy nemzetközi együttműködés révén.

Jéhn szerint a fiatalokat főleg a bulik és a sportesemények érdeklik, a többi rendezvényükre „nem annyira jönnek”. „Alapvetően érzékelem, hogy elöregedő társadalom vagyunk. Egyre kevesebb a gyerek, akik viszont egyre jobban a képernyők elé szegeződtek, és egyre nehezebb őket megmozgatni” – mondta Jéhn.

A Pécsváradtól félórás autóútra fekvő Szederkényben hasonlóak a tapasztalatok. „Egy ideig hatalmas érdeklődés volt főleg a néptánc iránt, főleg a gyerekcsoportokban. A covid alatt ez azonban nagyon megváltozott” – mondta Béládi Melinda, a helyi művelődési ház vezetője, aki több mint húsz éve oktat néptáncot a közel kétezer fős településen.

A saját középiskolás csoportjában felére csökkent a létszám, az általános iskolás pedig „teljesen szétment”. „Több gyerekcsoport szétment, szétzilálódott, országosan is erről hallok. A felnőtteknél viszont minimális a lemorzsolódás” – mondta Béládi, aki szerint a fiataloknál „más lett az érdeklődési kör, inkább telefonoznak, számítógépeznek, nem szívesen adják fel az otthoni kényelmüket”.

A közösség gyógyító ereje

A fiatalok látszólagos passzivitása és a falusi kocsmák visszaszorulása mellett szinte az összes megkérdezett arról beszélt, hogy a térségben hagyományosan erős a civil szféra, és kifejezetten színes a kulturális élet. Ebben a nemzetiségi gyökerek is szerepet játszanak: az egykor négynemzetiségű Pécsváradban részben éppen a multikulturális közeg miatt volt élénk kulturális élet.

„A közösség jól működött együtt, de nem házasodtak egymással. Külön városrészekben laktak, mindenkinek megvolt a maga temploma, iskolája és kocsmája. A négy nemzetiség számtalan alegysége pedig színessé tette a kulturális életet” – mondta a német nemzetiségi önkormányzatot vezető Gászné.

A társadalmi szféra aktivitására érzékletes példa a nyugdíjasklub. „Határozottan ez a legaktívabb klub, nagyon érzem, hogy fitten tartja a nyugdíjasokat. Rengeteg programot csinálnak” – mondta Gászné. A klubot éppen a cikk elején bemutatott emlékházat megalapító Kárpátiné Kovács Zita alapította meg harminc évvel ezelőtt.

Pécsváradi városrész látképe

„A közösségbe járó ember egészségesebb és kevesebb terhet ró a társadalomra. A közösségnek mindig gyógyító ereje van” – indokolta, hogy miért indította el a klubot fiatal népművelőként. A klubnak 185 fizető tagja van – a teljes lakosság közel 5 százaléka -, és a havi klubesteken mintegy százan vesznek részt. Az évtizedek alatt bejárták Magyarország minden csücskét, és számos csoportjuk van, például hagyományőrző tánccsoport vagy 17 tagú férfikórus, ami miatt számos rendezvényre hívják őket.

„Ha bármilyen városi rendezvény van, a nyugdíjasokra mindig lehet számítani. Komplett műsorokat tudunk adni, vagy ha arról van szó, gyűjtést szervezünk kárpátaljaiaknak vagy süteményt sütünk beteg gyerekeknek” – emeli ki a civil szervezetek társadalmi szerepét Kárpátiné, ami a közösségi dinamikának is fontos összetevője. „Aki önmagával foglalkozik, annak problémái lesznek, aki másokkal, annak feladatai” – mondta.

Még ha szűkülnek is a mindennapos szórakozási lehetőségek, az aktív civil életre alapozva kifejezetten sok rendezvény van, többek szerint már-már túl nagy is a kínálat. „Egyre inkább azt érezzük, hogy egyre nagyobb az összefogás a civil szervezetek között, és részben ennek köszönhetően egyre többen jönnek el a rendezvényeinkre is” – mondta a szederkényi művelődési házat vezető Béládi Melinda.

A közel 2000 fős településen éves szinten több mint száz program van. A helyi kisebbségeknek Szederkényben is fontos hozzáadott értéke van kulturális szempontból. A Karasica-patak mentén fekvő Szederkényben a nagyszámú sváb lakosság mellett számottevő horvát kisebbség él, és minden második évben rendeznek egy gasztro-kulturális eseményt a patak mentén fekvő magyar és horvát településeknek.

Stabilizádó egzisztenciák

„A vidéki élet fejlődik” – foglalta össze tömören Szederkény polgármestere, Maml Balázs. A közgazdászként végzett, majd környékbeli városokban banki fiókvezetőként dolgozó Maml 2019 óta vezeti a települést. Eleinte társadalmi munkában vállalta a pozíciót, de mivel „egyre inkább jöttek a feladatok, a pályázatok”, tavaly óta főállásban dolgozik.

Maml azt mondta, nem is gondolta volna, hogy a környéken csökken a gyerekszám, hanem azt hitte, hogy „ez a szám felfele mutat”. „Nálunk jó tíz évvel ezelőtt volt feltűnő, hogy évről évre csökkent a gyerekszám az óvodában, ami vészjóslóan azt prognosztizálta, hogy lassan nem is lesz szükség három csoportra” – mondta Maml.

Ehhez képest egy ezzel ellentétes folyamat indult el hat-nyolc éve: az akkori 50-es létszám 75-re nőtt az óvodában, amivel elérték a megengedett férőhely felső határát. Emellett elindult egy minibölcsőde is 10 fővel. Bár a lakosság némileg csökkent 2010-hez képest, a gyerekszám valóban növekedett, tíz év alatt 50 százalékkal több gyerek született Szederkényben.

Maml szerint a jelenség hátterében az áll, hogy egyre több fiatal költözik a településre az egyre jobb lehetőségek miatt. „Van egy komoly munkáltató, egy német autóipari cég magyarországi leányvállalata [ODW Elektrik Magyarország Kft.], amely 25 év alatt öt-tíz fős vállalkozásból 500 fősre nőtt” – mondta Maml, aki szerint a munkaerőhiány miatt egész Baranyából járnak a céghez dolgozni. Maml szerint aki akar, tud dolgozni Baranyában, és „azáltal, hogy az embereknek van munkája, stabilizálódik az egzisztenciája”.

A szederkényi polgármester, Maml Balázs. Forrás: szederkényi önkormányzat

„A német cég pozitív hatása azért is egyértelmű, mert havi szinten háromszor hívnak fel, hogy tudok-e kiadó lakásról az új munkaerőnek” – mondta Maml. Ezzel együtt tovább erősítenék a helyi ipart: 600 milliós állami támogatásból egy ipari parkot fejlesztenek, mivel a település több vállalkozása kinőtte magát. „Az elmúlt tíz évben több vállalkozás alakult, és ez egy bázist jelent a településnek, akár csak az iparűzési adóra gondolva. Erősödött az építőipar és erősödtek a helyi szolgáltatók, mint a fodrász, a kozmetikus vagy a körmös” – mondta.

Nemrég nyertek 240 millió forintos uniós támogatást, amelyből ifjúsági klubot építenek, egy klasszikus közparkot és egy extrémsportpályát BMX-, gördeszka- és pumpapályával. „Vonzóbb lett falun élni” – mondta Maml, aki szerint ahogy fejlődik az infrastruktúra – iskola, óvoda, gyógyszertár, bank vagy posta -, egyre többen költöznek kisebb településekre.

Szerinte a covid alatt gyorsult fel, hogy egyre több fiatal akar kertes házban élni: sokan vettek meg régi házakat, és hasonló folyamatokat látnak több környékbeli településen is. A fiatal magyar családokon kívül sok külföldi vesz házat a környéken, a 700 fős Geresdlakról például az terjedt el, hogy a melegebb hónapokban több mint száz finn él ott. „Pécsváradon szinte minden eladó házat megvettek az elmúlt években” – mondta az emlékházat fenntartó Kárpátiné.

Sokan vannak olyanok is, akik több év vagy évtized után költöznek vissza a környékre, vagy csak vesznek házat az időszakos hazalátogatásokra. „Ez gazdaságilag is óriási előny. Akár ideiglenesen jön haza, akár állandó ingázós, itt költ. Itt vesz új házat, itt újítja fel, ez a térség egyik legnagyobb húzóereje” – mondta a mecseknádasdi vendéglős, Karl Ákos.

A lokális sikertörténetek mellett a hosszútávú idősorok azonban mégsem mutatnak túlzottan kedvező kilátásokat. Amikor a pécsváradi német kisebbségi önkormányzatot vezető Gászné 1985-ben elballagott a pécsváradi általános iskolából, 800 diák járt oda, és a környéken további hat faluban működött alsó tagozat. Mostanra azonban kevesebb mint fele annyi, nagyjából 380 iskolás maradt Pécsváradon, és a hat helyett ma már csak két faluban van alsó tagozat.

„Igaz, most már nem egyértelmű, hogy mindenki Pécsváradon maradt, mert van, aki Pécsre vagy Mecseknádasdra megy iskolába, de így is egyértelmű a csökkenés” – mondta Gászné, akit személyesen is erősen érint a kivándorlás. „A kisebbik, 26 éves fiam évek óta Németországban él. Az idősebb fiam soha nem akart külföldre menni, de tavaly nyáron végül elment Ausztriába, most viszont már nem gondolja, hogy visszajön” – mondta Gászné, akinek 16 éves lánya is külföldi egyetemre szeretne menni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz egyszerre hagyományőrző és nyitott falu, ahol megfordították az elvándorlástA Baranya megyei Fekedet mára az egyik legszebb hazai sváb faluként ismerik, amelyet bár megtizedelt az elvándorlás, sikerült megállítani a kedvezőtlen folyamatot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEnergiaszegénység élesben: megnéztük a kályhaépítő önkéntesek munkájátA Baranya megyei Ágon jártunk, ahol a házakban a meleget adó kályha egyáltalán nem hétköznapi látvány.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEllepték a banánnövények Magyarország déli csücskétA leglátványosabb kerti növénnyé kezd váli a banán néhány baranyai településen. Annyira tetszik a helyieknek, hogy egymásnak passzolják a hajtásokat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Baranya megye kivándorlás népesedés Pécsvárad svábok születésszám Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Torontáli Zoltán
2024. május 21. 16:34 Élet, Világ

Nem sietik el a boltokban használt vékony műanyag zacskók betiltását

Az Európai Unió tesz egy nagy lépést a műanyag hulladék csökkentése érdekében, de nagyon lassan és sok szempontból kritizált módon.

Torontáli Zoltán
2024. május 18. 05:41 Élet, Vállalat

Jön a szigorítás, hogy ne lehessen bármit kovászos kenyérnek hívni

Az Agrárminisztérium belenyúl a nagy magyar kovászkáoszba, de a jellemzően családi vállalkozásként működő kis kézműves pékségek mégsem lehetnek igazán boldogok.

Hajdu Miklós
2024. május 17. 13:32 Élet

Tisztulni kezd az őskáosz az elektromos rollereknél

Két hónap múlva már csak kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással lehet bizonyos elektromos rollerekkel közlekedni.

Fontos

Stubnya Bence
2024. május 23. 13:49 Vállalat

Az egész magyar gazdaság megérzi, ha le kell állnia a gödi akkugyárnak

Komoly gazdasági érdekekkel állnak szemben a civilek jogos környezetvédelmi aggályai, ezért hatalmas tétje van a másodfokú bírósági döntésnek.

Váczi István
2024. május 22. 17:06 Közélet, Pénz

Jó üzlet Magyarországnak a kínai hitel? Nagyot lódított Lázár János

Lehet, hogy az autópályák szépen termelik a bevételeket, de attól még nem lesz jobb üzlet a vasúti fuvarozás - márpedig kínai kölcsönből idehaza vasút épül.

Hajdu Miklós
2024. május 22. 13:14 Világ

Nem biztos, hogy jó ötlet megvámolni a kínai autókat Európában

Kína az európai autógyártók harmadik legfontosabb külpiaca, de veszélybe kerülhet az elérése, ha vámháború bontakozik ki a két térség között.