Főleg a fiatalok, különösen az egyetemisták szokták azt gondolni, hogy a közösségi együttélésnek, a közös albérletnek, megosztott lakásnak megvannak a szépségei is. Idehaza az még ritkaságszámba megy, hogy később is kipróbálják ezt az életformát, bár – mint a 444 riportjából is kiderül – már Magyarországon is van példa a cohousingra, amikor felnőtt emberek tudatosan választják ezt a lehetőséget. Míg azonban ezzel néhányan elsősorban közösségi szempontok miatt kísérleteznek, egyre többen vannak olyanok, akik anyagi kényszerből választják akár idősebb korban is az együttélésnek ezt a formáját.
A BBC cikke szerint Nagy-Britanniában egyre több ötven év feletti van fent azokon a lakótárskereső oldalakon, amelyeknek a célja, hogy egymásra és közös albérletre találjanak az érdeklődők. Bár legnagyobb számban még mindig 35 év alattiak regisztrálnak ezeken a platformokon (ők teszik ki az összes jelenlévő 70 százalékát), minden tizedik lakótárskereső már a 45-65 év közötti korosztályból kerül ki, és éppen az ő számuk emelkedik a leggyorsabban.
Ilyen például a SpareRoom nevű oldal, ahol az utolsó tíz évben közel 240 százalékkal nőtt a nyugdíj előtt álló, de még aktív korúak száma. A hasonló profilú, 2016-ban induló Cohabitas kifejezetten azzal hirdeti magát, hogy a lakásmegosztás anyagi és szociális megfontolásból is ugyanolyan jó döntés lehet negyven év felett, mint a fiatalabbaknál, még ha elsőre nehezebbnek is tűnik megtalálni a megfelelő lakótársat. Az ő adataik szerint az utolsó félévben nagyon megugrott erre a kereslet: 44 százalékkal több idősebb középkorú próbál rajtuk keresztül lakótársat találni, mint egy évvel ezelőtt.
Az oldalt alapító Eva Orasch szerint ennek fő okát a brit társadalom általános öregedése mellett a növekvő ingatlanárak jelentik. Emiatt is egyre többen vannak azok, akik egész életükben bérlők maradnak, a bérleti díjak pedig az ingatlanáraknál is gyorsabban emelkednek – Londonon kívül átlagosan 11,8 százalékkal magasabbak most az egy évvel ezelőtti árszinthez képest.
A BBC cikkében megszólaltatott Karen már öt éve él együtt 13 másik emberrel a Brighton melletti Eastbourne-ben. A házvezetőnőként dolgozó asszony lakótársai között vannak a húszas és az ötvenes éveikben járók is, és bár időnként voltak kisebb problémák a közös konyhahasználat vagy a fürdőszoba takarítása miatt, összességében úgy érzi, jól kijönnek egymással, még ha nem is igazán szoros a kapcsolatuk. Más kérdés, hogy eredetileg ő is egy kis egyszobás külön albérletet szeretett volna inkább, de mivel nem igazán talált megfizethetőt, ezért végül az idegenekkel való együttélést választotta. Szerinte megvan ennek a jó oldala is: „Ha külön költöznék, félek, hogy magányosnak érezném magam” – állítja.
A lakótárskereső oldalak belső felmérései szerint a klienseik közel fele alapvetően anyagi okokból választja a másokkal való együttélést, míg a másik felének a szempontjai között egyszerre jelennek meg anyagi és szociális szempontok. Az anyagi tényezők között a bérleti díjak növekedése mellett a rezsi emelkedése is feltehetően meghatározó szerepet játszik. Emiatt a trend várhatóan folytatódni fog: a közösségkeresők mellett a lakhatási válság miatti kényszeregyüttélők száma is tovább fog növekedni az energiaáremelkedés miatt.
