Életeket ment és pénzt spórol a jól tervezett tüdőrákszűrési program

Egy ország lakóinak egészségi állapota nem csupán morális, de gazdasági, versenyképességi és nemzetbiztonsági szempontból is fontos – az elmúlt két év óta ez minden eddiginél világosabb. A népbetegségek, amellett, hogy tömegek idő előtti halálához vezetnek, társadalmi, pénzügyi és érzelmi is veszteségeket is okoznak az érintetteknek. Mindezeket a hatásokat azonban csökkenthetjük, sőt el is kerülhetjük elsődleges, illetve másodlagos megelőzéssel – azaz megfelelő környezet és magatartásformák kialakításával, illetve korai felismeréssel és kezeléssel. Ennek is köszönhető, hogy több állam mára jelentős forrásokat fordít szűrési programok indítására és fenntartására.

Magyarország lakossága kiemelkedően nagy arányban érintett a rák-, szív-, érrendszeri, krónikus légzőszervi betegségek és a cukorbetegség okozta problémák kezelésében.

Ez azonban nem sorsszerű, a helyzet javítására rengeteg lehetőség van.

Miközben ismert az egészségügyi ellátórendszer erőforráshiánya (hazánkban a GDP-arányában egészségügyre fordított összeg elmarad az EU-átlagtól), fontos látni, hogy az idő előtti elhalálozások magas száma elsősorban nem a kezelés elmaradásából, hanem inkább a megelőzés és a korai felismerés hiányosságaiból adódik.

Mindezt jól szemlélteti az egyik legrettegetteb daganat, a tüdőrák hazai helyzete. A megbetegedési és halálozási statisztikák szerint sajnos a nemzetközi mezőny rosszabbul teljesítő harmadába tartozunk. Pedig van lehetőség a javulásra, hiszen a korai felismerés és kezelés életeket ment. A tüdőrák ugyanis alattomos betegség, kezdetben tünetszegény, éppen akkor, amikor a legnagyobb eséllyel lenne gyógyítható. Ezért kellene rendszeresen, panaszoktól függetlenül szűrővizsgálatra járni. A már megjelent panaszokkal tüdőrákszűrésre jelentkezők közel fele negyedik stádiumú, előrehaladott beteg, gyenge túlélési kilátásokkal. Az I. stádiumú betegek körülbelül háromnegyede öt év után is életben marad, viszont sajnos a III-IV. stádiumban felfedezett tüdőrák kevesebb, mint a betegek negyedét hagyja életben. A hazai kezelések eredményességére jellemző, hogy onnantól, hogy felfedezik a bajt, az ötéves túlélés felveszi a versenyt a nyugat-európai országokéval (pl. Dániával vagy Finnországgal). Éppen ezért a másodlagos megelőzés, vagyis a hatékony szűrési rendszer óriási esély az életmentésre.

Magyarországon csak szervezett tüdőszűrés, de nem tüdőrákszűrés létezik, melyet mellkasröntgennel végeznek. A tüdőszűrés a területileg illetékes szűrőállomások, valamint a területi mozgó szakorvosi szolgálat feladatkörébe tartozik, rajtuk keresztül érhető el. A hagyományos mellkasröntgen csak a szűrt esetek 25-
30%-ában mutatja ki a korai, I. stádiumú daganatot, ráadásul az is előfordul, hogy nem daganatos betegeket hamisan diagnosztizál (amit a követő diagnosztikai vizsgálatok persze tisztáznak).

Így a hagyományos tüdőszűrés a tüdőrák hatékony felismerésére nem igazán alkalmas.

Ugyanakkor a szűrés elvégzése az erről szóló kormányrendelet szerint hazánkban már negyven éves kortól évente ajánlott. A tüdőrák kiszűrésére hatékony megoldásnak a korai stádiumokban is eredményes alacsony dózisú komputertomográfia, vagyis az LDCT mutatkozik. Ezt azonban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nem finanszírozza, privát ellátásban 20,000-25,000 Ft. Így az alacsony dózisú CT-hez leginkább az fér hozzá, akinek van pénze, tudja, hogy fontos a szűrés és veszi a fáradságot, hogy elmenjen a vizsgálatra.

Megérné ezen változtatni. A megfelelően szervezett és kivitelezett tüdőrákszűréssel a megmentett életek száma jelentősen növelhető, a szűrés társadalmi haszna és a vele elérhető költségmegtakarítás hosszú távon fokozható. Az alacsony dózisú CT az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (European Society of Medical Oncology), illetve az Egyesült Államok Megelőző Szolgáltatások Munkcsaportja (U.S. Preventive Services Task Force) szerint is eredményes módszer. Ezeket a szakmai állásfoglalásokat a hazai tüdőgyógyászok és a HUNCHEST vizsgálatból származó az első hazai gyakorlati eredmények is támogatják. Ennek részletei derülnek ki a Syreon Kutatóintézet, a Semmelweis Egyetem, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet és a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház előremutató közös kutatásából. A gyakorlati eredményeken alapuló, gazdasági hatásmodellel végzett kutatás az alacsony dózisú komputertomográfiás módszert javasolja.

Az eredmények szerint a betegség szempontjából leginkább veszélyeztettetek – 50 és 74 év közötti, naponta dohányzó lakosság – szűrésének kampányszerű behívásos rendszerben kellene történnie és a célcsoport szűrését évente kellene ismételni. Az alacsony dózisú CT-vel az említett módon szervezett vizsgálat az állam szempontjából hosszabb távon költséghatékony, sőt, ami az 55 és 74 év közötti dohányzó korosztályt illeti, költségmegtakarító. Az első néhány évben a szűrés és az azt követő kezelés miatt jelentkező 1,9-3,3 milliárd forintnyi éves többletkiadás jelentős társadalmi haszonnal kecsegtet, mivel a korai diagnózis életeket ment. A szűrés utáni első években a többletköltség ugyan még dominál, hiszen több lesz a kezelendő betegek száma, mind a korai mind a kései stádiumúak között. Tíz év után azonban a rendszer költségmegtakarítóvá válik, mivel egyre több lesz az időben megtalált beteg, akiknek a kezelési költsége alacsonyabb, mint a kései stádiumú betegeké. A késői diagnózisú betegeket tehát felváltják a korai diagnózisú betegek, akik ráadásul tovább is élnek, dolgoznak.

A kutatás bemutatja, mire lenne szükség ahhoz, hogy a tüdőrákból eredő, jelenleg óriási mennyiségű felesleges emberi szenvedés költség-hatékony módon csökkenthető legyen. Fontos látni, hogy az egyén számára a szűrés alacsony dózisú CT-vel, főleg a dohányzóknak, még akkor is hasznos, ha az a szűrésen való részvételt egy esetleges diagnózissal való bátor szembenézésként kell megélni. A szűrés félelemből való halogatása semmiképpen sem jó stratégia: tüdőráktól, emlőráktól, vastagbélráktól szenvedő beteget hamar elveszíthetünk, de a korai diagnózis komoly reményeket nyújthat a túléléshez.

A cikk a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. A szöveg előkészítését és szerkesztését Baló Sára végezte.