Térképeket már legalább Krisztus előtt 600 óta készítenek, mára pedig egy 300-400 milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát a gyártásuk, felhasználásuk. Miközben a pontosság egyre javul, a mai high-tech térképek világában hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek továbbra is csak egy egyszerűsített képei a valóságnak.

Már évszázadokkal ezelőtt is nagy ereje volt a térképeknek. Egy térképészeti hiba miatt gondolták a 15. században, hogy könnyebb Nyugat-Európából nyugat felé indulva elhajózni Ázsiába, mint Afrikát megkerülve, és ennek is köszönhető Amerika felfedezése. Abhishek Nagaraj és Scott Stern azt szedte össze átfogó tanulmányában, hogy milyen tényezők befolyásolják, hogy pontosan mi kerül rá egy térképre, és ez hogyan torzítja a valóságot.

Térképet készíteni költséges, mindig is az volt. Ma a pontos adatok begyűjtése jelenti a legnagyobb kiadást, amit kevesen tudnak megfizetni. Ennek következtében pár nagy szereplő van a piacon, akinek megvan minden adata, mindenki más tőlük tudja költségesen megvenni. Sok esetben nem is mindenkinek adják el, például azok a vállalatok, amelyek megrendelésre készítenek térképet bányászoknak, nem adják ki ezeket az információkat kutatóknak vagy nonprofit cégeknek.

Annak következtében, hogy ilyen nehéz és költséges adatokhoz jutni, sokan inkább a már létező térképeket építik be a saját rendszerükbe, ezért használ nagyon sok alkalmazás standardizált Google-térképet. Emiatt viszont a Google által figyelembe vett szempontok – amelyek alapján ők készítik a térképet – átterjednek minden más területre, ahol ezeket használják.

A Google és az Apple térképét összehasonlítva látszik például, hogy míg az előbbi inkább az utak nevét és a közlekedési csomópontokat emeli ki, az utóbbi a látnivalókra és a boltokra fókuszál. Azonos területen, azonos nagyítás mellett a megjelenő címkék átfedése mindössze 10 százalék a kétfajta térkép között. A szerzők szerint ennek az az oka, hogy az Apple inkább arra koncentrál, ami a felhasználókat érdekelheti, a Google viszont inkább arra, ami azokat a vállalkozásokat, amelyek használják a térképeit, például az Uber vagy a Lyft autómegosztó/fuvarszervező oldal.

Ugyanígy sok más térkép készítésénél is megjelennek olyan torzítások, amik a készítők érdekeit szolgálják. A Disneylandben kiadott ingyenes térképeken például direkt kihagynak minden olyan szállást, éttermet, amely nem a Disney tulajdonában áll, hogy a látogatók minden dollárjukat olyan helyen költsék el, ami a vállalatnak hoz bevételt.

De még akkor is, amikor nem pénzügyi okok vannak a háttérben, nagy különbségek lehetnek a profitalapú és a társadalmi szempontokat szem előtt tartó megközelítésből fakadóan. A Google például egy nagy pontnak jelöli a menekülttáborokat a Közel-Keleten, míg a nyitott kódú OpenStreetMap a táboron belüli utcákat és fontos pontokat is jelöli.  

Azon túl, hogy kevesen készítenek saját térképet, mert drága az adatot beszerezni, a szerzői jogok védelme bizonyos esetekben mégis ahhoz vezet, hogy túl sokat költenek bizonyos területekre. Ilyen az utcaképek megjelenítése a térképeken, amit több nagy cég is elvégzett, mivel nem tudták egymás felvételeit használni. Így nagyon drágán és nagyon sok járműves fotózás segítségével sikerült teljesen ugyanazt lefotóznia legalább négy nagy szereplőnek is. Bár vannak nyílt kódolású térképek, amihez mindenki hozzáférhet, de ezek fejlesztését sokszor megakasztják a megjelenő profitalapú és sokkal pontosabb térképek.

Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a térképkészítés alapjaiban véve még ma is egy művészet, mindig is az volt. És mint ilyen, az alkotói szabadság itt is érvényesül, ami sok esetben az esztétikát helyezi a funkcionalitás elé. Jó példák erre a metrótérképek, különösen a Massimo Vignelli által készített New York-i térkép, ahol minden vonal 45 vagy 90 fokban kanyarodott, és a Central Park is inkább volt négyzet, mint téglalap, ami elég nagy torzítás a valósághoz képest.

Szintén érdekes példa, hogy amikor 2014-ben sztrájkoltak a londoni metró alkalmazottjai, akkor sok utas rájött, hogy az alternatív útvonal még rövidebb is számukra, csak a metrótérkép stilizált képe miatt tűnt közelebbinek az egyik állomás, mint ahol valójában van.

Ez a természetes kísérlet is rámutatott, hogy nem mindig pontosak a térképek, és bár a felhasználók ritkán látnak mögé, hogy miért úgy van ábrázolva egy terület, ahogy, érdemes néha fenntartással kezelni ezeket, és utánagondolni, hogy biztosan a mi hasznunkat szolgálják-e.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTérképre raktuk az összes játszóteret Európában, Magyarország egész jól állAz országon belül nagyok a különbségek, és bár a fideszes településeken egy leheletnyivel több a játszótér, erre a kérdésre nem sok hatása van a családpolitikának.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEtnikailag egységes Magyarország? Ezek a térképek mást mutatnakMajdnem minden második településen működik legalább egy nemzetiségi önkormányzat, térképeken ábrázoltuk, hogy melyik kisebbség melyik országrészben képviselteti magát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJól látszik a térképen a balatoni vitorláskikötők és szabadstrandok észak-déli megosztottságaA vagyonosabb réteg nem keveredik az ingyen fürdőzőkkel.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Apple google google maps metró térkép Olvasson tovább a kategóriában