Hírlevél feliratkozás
Tóth István György
2021. július 22. 06:46 Élet

Esélyeink a negyedik hullámmal szemben

(A szerző a Tárki vezérigazgatója. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A koronavírus-járvány harmadik hulláma után a magyarok láthatóan megkönnyebbülten utaznak, nyaralnak, dolgoznak. Magabiztosságot ad a jelentős átoltottsági szint (a beoltottak száma június végén elérte az öt és félmilliót), az ország gyakorlatilag visszatért ahhoz az életvitelhez, ami a koronavírus-járvány előtt jellemezte. A baljós hírek egyfelől külföldről érkeznek, egyre-másra ismét szigorító országokról, másfelől meg belföldről, a különösen a kínai vakcinával beoltottak csökkent értékű védelméről, vagy éppen az orosz vakcina még mindig lebegtetett európai uniós nem-elfogadásáról. Készülődik tehát a negyedik hullám, és nem árt, ha mi is készülődünk arra, hogy vajon ez milyen lesz.

A negyedik hullám célpontja lehet minimum az a mintegy 2,5-3 millió felnőtt, aki nem vette fel az oltást, plusz azok, akiknek az alacsonyabb hatékonyságú vakcinák esetleg nem adnának elég védettséget. A miniszterelnök legutóbb bejelentette, hogy az eddig beoltottak kaphatnak harmadik dózist, és továbbra is minden be nem oltott állampolgárt az oltás felvételére biztatott. Kérdéses azonban, hogy vajon mennyi tartalék van az emberekben arra, hogy a negyedik hullámot megelőzendő tömegesen vállalják az oltakozást. Az alábbiakban a Tárki április végi omnibusz vizsgálata alapján vetek fel néhány szempontot ezeknek az esélyeknek az elemzéséhez.*A vizsgálat 2021. 04.24-05.03. között zajlott, ezerfős, 18 év fölötti, nem intézményi népességre kor, nem, iskolázottsági szint és településméret szerint reprezentatív mintán, CAPI eszközzel. Az itt elemzett kérdések közül néhány az International Survey Program (ISSP) idei „Egészség” témájú vizsgálata keretében lett feltéve. Ennek a blokknak a finanszírozásában az OTKA K129387 program, a Debreceni Egyetem ÁOK Népegészség- és Járványtani Intézet, illetve a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet vett részt.

Nézzük meg először, mennyire „jók” a számaink ehhez az esélylatolgatáshoz. A koronavírussal 2020. február és 2021. április vége között megfertőzöttek száma a hivatalos statisztikák szerint 780 ezer körül volt. Ez a 18 év fölötti népesség 9,7 százalékának felelt meg. A Tárki április végi omnibusz adatfelvétele (tehát a megkérdezettek beszámolója) alapján az igazolt fertőzöttek számát akkor a teljes nem intézményi (azaz a saját otthonában élő) felnőtt népesség 10,6 százalékára becsülhettük. A megkérdezettek beszámolója szerint tehát a fertőzöttség kissé magasabb, mint amit a statisztikák mutattak, de ez egyfelől a becslés hibahatárát tekintve nem túlzottan jelentős, másfelől pedig az eltérés iránya több ok miatt is a vártnak megfelelő. A beoltottak aránya ekkor közelítette meg a felnőtt népesség 50 százalékát (mintegy négymillió embert), amit szintén visszaigazolt a 18 évesnél idősebb nem intézményi népességre életkor, nem, településtípus és életkor szerint reprezentatív vizsgálatunk. Jó esélyünk van tehát arra, hogy az oltottsági arányokra és a vakcinálási hajlandóságra vonatkozó számaink helyesek, érdemes tehát ezek alapján becsléseket megfogalmaznunk.

Az országos 50 százalékos arány mellett április végén a 60 év fölöttiek között 78 százalékosra, a 40-59 évesek között 48 százalékra, a 38 év alattiak körében pedig 29 százalékosra tehetjük a vakcinával legalább egyszer beoltottak arányát (1. ábra, bal oldali panel). Ekkor a felnőttek 14 százaléka (mintegy 1,2 millió ember) volt olyan regisztrált, aki akkor még nem kapott oltást. Azóta a regisztrációs kampányoknak és a különböző ösztönzőknek*például népszerűbb vakcináknak nyitott speciális időablakok, a védettségi igazolvánnyal járó szelektív jogosultságok bevezetése köszönhetően valamelyest emelkedett az oltásra jelentkezők száma, de összességében az oltási lendület momentumot vesztett. Ma már a vakcináltak és a kívül maradók közötti határok olyan társadalmi területeken húzódnak, ahol a korábbihoz képest lényegesen nagyobb a közegellenállás.

Oltottság és fertőzöttség szerint négy csoport létezik:

  1. akik átestek a fertőzésen, és oltást is kaptak;
  2. akik átestek a fertőzésen, de nem kaptak (még) oltást;
  3. akik nem kapták el a vírust, de beoltatták magukat; és
  4. akik nem oltatták be magukat, és természetes védettséget sem szereztek.

Az első három csoportba tartozók akarva vagy akaratlanul is hozzájárultak a „nyájimmunitás” kialakulásához. A negyedik csoport a saját maga szempontjából is sérülékeny, ha lesz negyedik hullám, ők lesznek a vírus elsődleges célpontjai, de a társadalom többi részére nézve is ők a kockázati tényezők. Ennek a csoportnak az aránya a felsőfokú végzettségűek között mindössze 26 százalékos, a 60 éven felüliek között pedig 19 százalékos.

Április vége óta ezek az arányok persze csökkenhettek*hiszen, mint jeleztük, az addig oltottak mellett a teljes felnőtt népesség 14 százaléka várakozott az oltásra (vagy legalábbis regisztrált), a „maradék” 36 százalék viszont még mindig számottevő, ha felüti a fejét egy újabb vírusvariáns, és tömegesen talál meg fiatalabbakat vagy más kevéssé átoltott csoportokat.

Az oltási sebességet – mivel az oltás önkéntes – a vakcinák elérhetősége és általában a védekezés infrastruktúrájának szervezettsége mellett befolyásolja az egyének viszonyulása is. Az oltás felvételét a betegség hatásaitól való félelem és szorongás, a belátás (hogy személyes és közösségi védettséget az oltás hozhat) és a normál élethez visszatérés önérdeke (mehessek utazni, étterembe, koncertre) is alakítja. A vakcina elutasításának hasonló okai vannak: az emberek egy részében ott a szorongás az oltás hatásait illetően is, illetve vannak, akik abban bíznak, hogy a nyájimmunitást majd mások oltakozása biztosítja számukra is. Mindemellett természetesen léteznek az egyéni egészségi állapottal (valamilyen krónikus betegség) vagy szándékokkal (gyermekvállalás tervezése) kapcsolatos paraméterek.

Az egyének a regisztrációval és annak időzítésével, illetve a vakcina elfogadásával vagy elutasításával kapcsolatban hoznak döntéseket. Aki akár félelemből, akár „potyautazásból” nem akar oltakozni, az nyilván nem sokat taktikázik. De aki például nagyon erősen ragaszkodik egyik vagy másik vakcinához, az a regisztráció időzítésével, az oltási helyszín megválasztásával, esetleg a körzeti orvos presszionálásával, végső esetben pedig a vakcina visszautasításával tudja elérni a célját. Az egész egyenletet szociológiai, közvéleménykutatási eszközökkel majdnem lehetetlen megfejteni, hiszen nagyon sok pszichológiai tényező játszik szerepet, és a megkérdezettek véleménynyilvánítását az „igazság” mellett sokszor az elvárásoknak megfelelés szándéka is vezérli (a félelem és a potyautazási szándék elfedésére sokszor jöhetnek elő fedősztorik, átmagyarázások).

Az explicit „vakcinafinnyásság” (vagyis a vakcina típusának egyéni megválasztása) csak korlátozottan volt lehetséges (különösen az idősek és a krónikus betegek körében). Az április végén már regisztráltak, de még nem oltottak 80 százaléka nyilatkozta, hogy nem fogadta el az elsőre felkínált vakcinát – ők tehát biztosan vártak egy számukra kedvezőbb/szimpatikusabb oltóanyagra. A nyugati vakcinákkal és az orosz vakcinával addigra már beoltottak 10-12 százaléka nyilatkozta, hogy az általa kapott vakcinát egy korábbi másik vakcina visszautasítása után kapta meg. A kínai vakcinával oltottak közül gyakorlatilag nem voltak olyanok, akik azt úgy kapták volna meg, hogy egy másikat visszautasítottak.

Az oltóanyaggyárak versenyében úgy tűnik, hogy Magyarországon (is) a Pfizer-Biontech együttműködésnek áll a zászló (1. ábra jobb oldali panel). Az amerikai-német kooperáció oltóanyaga került a nálunk április végéig beoltottak 38 százalékának szervezetébe. A másik két nyugati vakcina együtt*A Magyarországon nagyon kis arányban szereplő Moderna és a svéd-angol AstraZeneca termékét egy kategóriába tettük, megjegyezve, hogy ebben a kategóriában a Modernához képest nagyjából kétszer annyi AstraZeneca vakcina esik., valamint a kínai Sinopharm és az orosz Szputnyik-V egyenként körülbelül a népesség ötödéhez jutott el. A kampány első szakaszában beoltott idősebbek körében a Pfizer (42 százalék) és a Sinopharm (26 százalék) a legnépszerűbb, mert abban a periódusban nagyobb mennyiségben ezek voltak elérhetők, és a kormányzati kampány is ezeket a vakcinákat népszerűsítette elsősorban.

A Szputnyik a legnagyobb relatív arányt a 40-59 évesek között érte el – ennek a korosztálynak a 30 százalékát oltották ezzel a vakcinával, majdnem annyi embert, mint ahányan ebben a kohorszban Pfizert kaptak. Ezek a számok azonban nem (csak) azért érdekesek, mert illusztrálni tudják a vakcinaügyi gazdasági és politikai marketingcsapatok eredményességét. Ezek az arányok azért is fontosak, mert az egyes vakcinák hatékonyságával és antitest-termelő képességével kapcsolatos viták az esetleges „ráoltási” szükségleteket is megszabják.

A vakcina típusa egy idő után a politikai viták része is lett, ami abban csapódott le, hogy

a kormánypárti szavazók nagyobb arányban fogadták el az elsőre felajánlott vakcinát, mint az ellenzékiek,

illetve, hogy akik szerint az országban „alapvetően rossz irányba” mennek a dolgok, azok nagyobb mértékben válogattak, mint akik szerint jól mennek a dolgok.  Általában pedig a fiatalabbak, a magasabb iskolázottságúak és a nagyvárosiak voltak „válogatósabbak”.

Az egyéni preferencia érvényesítésének másik módja a regisztráció, pontosabban annak elmulasztása – bizonyos megszorításokkal. Az április végéig nem regisztráltak 4-5 százaléka (ami jelenthet akár 100-150 ezer embert is) saját bevallása szerint előzetes regisztráció nélkül kapott oltást. Ennek a csoportnak nagyjából negyede krónikus beteg. Vannak olyanok, akik igénybe vették volna az oltást, de egészségi állapotuk miatt nem tehették, és olyanok is, akiknek a krónikus egészségi állapotuk miatt szükséges lenne az oltás, mégsem regisztráltak. E két utóbbi csoportba az április végéig nem regisztráltak csoportjának 12,8 százaléka tartozik. Ha tehát kivesszük a nem regisztráltak közül azokat, akik már kaptak oltást, és azokat is, akik magukat krónikus betegnek tudják, akkor a teljes felnőtt népesség 31,7 százalékát kapjuk. Az oltási hajlandóság további terjedése az ő körükben várható – vagy nem. A továbbiakban őket nevezzük az oltás szempontjából inaktívnak (egy részük aktívan elutasító, másik részük nem eléggé informált vagy nem eléggé érdekli ez az egész helyzet).

Az átlagos 32 százalékhoz képest

az oltással kapcsolatban inaktívabbak a férfiak (36 százalék, szemben a nők 28 százalékával), a budapestiek (39 százalék) és az alacsonyabb társadalmi státusúak.

(Az alacsonyabb végzettségűek, kevesebb anyagi erőforrásokkal rendelkezők és például a romák, akik körében több mint 50 százalék a nem regisztráltak aránya.) Ezek a tényezők, ha kombinálódnak, tovább növelik annak az esélyét, hogy az egyének „kimaradnak” az oltásra esélyesek köréből. Például a 40 év alatti, alacsony iskolázottságú férfiak majdnem 70 százaléka ilyen.

Ugyanakkor a fertőzés társadalmi szerkezetére az első három hullám adatainak összesítéséből következtetve azt látjuk, hogy a vírus nem tesz különbséget férfiak és nők között (vagyis a férfiak és nők fertőzöttségi arányai statisztikailag nem térnek el egymástól az országosan 12 százalékos átlag mellett). Hasonlóan nincs jelentős különbség iskolázottság szerint (bár az érettséginél kevésbé iskolázottak átlag alatti, az érettségizett és magasabb iskolázottságúak pedig átlag feletti arányban fertőződtek meg). Életkor szerint az aktív, 40-59 év közötti kohorsz fertőzöttsége a legmagasabb (15-16 százalék). A 40 alattiaké nem éri el ezt, a 60 év fölöttieké pedig lényegesen alacsonyabb (kevesebb, mint tíz százalék, de a 70 év alattiak körében 6-7 százalékos).

Számolni kell persze azzal a ténnyel, hogy a halálozás nagyon erősen életkor-specifikus volt, tehát a felső életkori csoportokban torzíthat, de statisztikai értelemben nem sokat. Miközben ugyanis a halálozások száma 30 ezer körüli volt, egy részük – intézményi népességként – semmilyen mértékben nem szerepelne egy országos reprezentatív vizsgálatban, másfelől pedig egy ezerfős minta nagyon kicsi ebben a tekintetben: egy megkérdezett interjúalany kicsit kevesebb, mint nyolcezer embert reprezentál a népességből. Az időseket tehát kevéssé érintette a fertőzés, viszont – mint tudjuk – sokkal súlyosabb hatása volt, ha végül is elkapták.

Látni kell még, hogy az alacsonyabb fertőzöttségi adatok az alacsonyabb társadalmi státusú csoportokban nemcsak enyhébb érintettséget jelenthetnek, hanem bizonyos mértékig az egészségtudatosság hiányát is. Részletesebb adatok alapján erre utal az alacsonyabb iskolázottságúak, illetve a romák átlag alattinak látszó fertőzöttségi aránya is.

Az oltottsági adatokat illetően – szemben a fertőzöttségi adatokkal – lényegesen nagyobbak a társadalmi különbségek. Mivel az oltási terv erősen preferálta az időseket oltását, az életkor szerinti oltottsági arányok eltérései jelentősek. Április végén a legidősebb generáció (60 év felettiek) körében 78 százalékos, a 40 év alattiak körében akkor még csak 29 százalékos volt az oltottság. A különbségek másik tényezője az oltás felvételére való hajlandóság társadalmi csoportok közötti eltérésében van. A nők körében (54 százalék) nagyobb az oltottság, mint a férfiak esetében (44 százalék) – bár ebben valószínűleg a férfiak és nők eltérő korszerkezete is szerepet játszik. Statisztikailag számottevő – az oltási terv preferenciáitól független – eltérést a magasabb iskolázottságúak (65 százalék) és a többiek (52-54 százalékos) oltottsági szintje között látunk. Településtípus szerint nincsenek lényegi eltérések – amiben nyilván a különböző települések eltérő korszerkezetének (egyfelől) és iskolázottsági szerkezetének (másfelől) is van szerepe.

A regisztráció és az oltás elutasítása/elmulasztása összefügg néhány, a pandémiával, illetve a kezelésével kapcsolatos attitűddel (4. és 5. ábrák). Ezeknek a főbb tanulságai a következők:

  • azok körében, akik szerint jó irányba mennek a dolgok az országban, alacsonyabb az oltás szempontjából vett inaktivitás.
  • A regisztráció elutasítását motiválhatja az is, ha a válaszadó meg van győződve arról, hogy jobb, ha a betegségen átesve jön létre az immunitás, szemben a védőoltáson keresztül elérttel. Nehéz azonban megmondani, hogy a meggyőződés vezérli az oltás elutasítását, vagy a meggyőződés hangoztatása pusztán racionalizálja az oltással kapcsolatos tartózkodást.
  • Érdekes módon a magyar egészségügyi rendszerrel való elégedettség nem egyértelműen függ összes a regisztráció elmulasztásával. Utóbbi jelenség azok körében a legelterjedtebb, akik nem tudnak állást foglalni az egészségügy működésével kapcsolatban.
  • A járvány kezelésével kapcsolatos vélemények egy bizonyos szinten egymással összekapcsolódnak. Általában azok körében magasabb a regisztráció elmulasztása (és ennélfogva a védőoltás elutasítása is), akik általában megkérdőjelezik a kormányzat jogát arra, hogy a járvány terjedésének megakadályozása érdekében korlátozásokat vezessen be és tartson érvényben, üzleteket zárasson be, rendezvényeket tiltson be, megkövetelje, hogy az emberek otthon maradjanak, illetve ha nyilvános helyen vannak, maszkot viseljenek.
  • Az oltás szempontjából inaktívaknak csak egy része tényleges oltásellenes. A többiek esetében eredményesek lehetnek a tájékoztató kampányok. Nem valószínű azonban, hogy a kifejezetten középosztályos arcokra épített, a középosztály nyelvén és jelrendszerével kommunikáló kampányoknak lényeges lenne a hozzáadott értéke. Sikeresebbek lehetnek azonban azok a megoldások, amikor oltóbuszok járnak kevésbé fejlett helyekre (vidéken és városokban egyaránt), és tájékoztatást is adnak, valamint segítenek a regisztrációban is.

Ezeknek az attitűdöknek az oldása nagyon speciális kommunikációs és társadalompolitikai feladat, ami nem triviálisan jár az oltakozási hajlandóság érdemi emelkedésével. A vírus számára célpontként a negyedik hullámban várhatóan az alacsonyabb státusúak maradtak, a feladat tehát az, hogy az oltási kampányok és társadalompolitikai intézkedések is őket igyekezzenek megtalálni. Mindannyiunk érdekében.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem a halálozások számától, hanem az iskolázottságtól függ, hogy hányan oltatják be magukatAz oltásokat nem azokban a megyékben veszik fel nagyobb arányban, ahol pusztítóbb volt a járvány vagy rosszabb a lakosok egészsége, hanem ahol többen szereztek érettségit.

Élet járvány koronavírus közvélemény-kutatás oltás védőoltás Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Kasnyik Márton
2021. augusztus 1. 17:36 Élet

Egyre több a bizonyíték, hogy az ősember jó sok szénhidrátot evett

Vad gabonát őröltek, kenyeret sütöttek, gyökereket és hüvelyeseket főztek jóval azelőtt, hogy elindult volna a tudatos mezőgazdaság.

Avatar
2021. július 30. 16:28 Élet, Világ

Megmentheted-e az egyéni döntéseiddel a világot a klímakatasztrófától?

A cégek szeretik azt mondani, hogy ők csak olyan termékeket gyártanak, amelyeket el lehet adni. A fogyasztóknak kellene más termékeket venniük? De befolyásolhatja az egyéni fogyasztói döntés a piacokat?

Torontáli Zoltán
2021. július 29. 16:15 Élet

Száz év és egy nap kellett ahhoz, hogy a világ egyik legfontosabb gyógyszerének piacán árverseny induljon

Melyik inzulint kéri, a drágábbat vagy az olcsóbbat? - ezt a kérdést eddig nem tehette fel a patikus, de most már nem kizárt, hogy egyszer ilyen is lesz.

Fontos

Avatar
2021. augusztus 1. 07:20 Közélet, Pénz

Mai szemmel szinte elképzelhetetlen állapotok között indult el a forint, épp 75 éve

Magyarország szó szerint romokban hevert, az államnak súlyos fizetési kötelezettségei voltak, bevétele viszont alig. A pengőt fel kellett áldozni.

Avatar
2021. július 31. 17:06 Világ

Párizs megmutatja, mit lehetne kezdeni az olyan városi sztrádákkal, mint a budapesti Rákóczi út

Nagy fejlesztések jönnek a Champs-Élysées-n, nemcsak környezetkímélőbbé, de a belváros számára jövedelmezőbbé is tennék a területet.

Mészáros R. Tamás
2021. július 31. 06:42 Tech, Világ

Japán az olimpia farvizén meghirdette a hidrogénenergia-alapú társadalom jövőképét

Annak ellenére, hogy a technológia jelenlegi hatékonyságának és árának fényében sokan szkeptikusak az ambiciózus terveket illetően.