Bár az idei nyár Magyarországon eddig nem volt kiemelkedően forró, a kő, beton és aszfalt által uralt városrészekben élők így is megtapasztalhatták, mennyire fel tud forrósodni a környezetük. Az ilyen felületek másik hátránya, hogy mivel nem nyelik el a vizet, az esőt teljesen a csatornáknak kell elvezetniük, amelyek azonban nem mindig tudnak megbirkózni ezzel a feladattal egy-egy felhőszakadás alkalmával. A klímamodellek pedig arra utalnak, hogy mindkét probléma csak súlyosabb lesz a jövőben.
Ez a jövőkép a hollandiai Arnhem vezetését arra sarkallta, hogy átgondolják a városi felületek arányait. A pár hete nyilvánosságra hozott, tízéves terv szerint az aszfaltozott felületek tíz százalékát felszámolják, füvet és más növényeket telepítve a felszabadított helyre. Ezzel az az egyik cél, hogy az eső 90 százalékát a talaj nyelje el, csak a maradék kerüljön a csatornarendszerbe. A tervek szerint a legkevésbé használt utakon szüntetik meg az aszfaltborítást, és a kinyert anyagot lehetőség szerint újrahasznosítják.
Emellett a legtöbb ember által látogatott terek és bevásárlóközpontok közelében kisebb tavakat alakítanak ki, az odavezető utak mellett fákat ültetnek, így segítenek elviselni a jövőben valószínűleg egyre gyakrabban érkező hőhullámokat. Egy városi tanácsnok arról is beszélt a Guardiennek, hogy a polgárokat is ösztönzik majd anyagilag az olyan megoldások alkalmazására, mint az esővíz gyűjtése vagy éppen növényekkel borított tetők kialakítása.
Bár közvetlenül kevéssé befolyásolja a helyi klímát, de az arnhemi vezetés azon is dolgozik, hogy csökkentse a város szén-dioxid-kibocsátását. Hollandia azt a célt tűzte ki, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ra 49 százalékkal, 2050-re 95 százalékkal vágja vissza az üvegházhatású gázok emisszióját.
