Ha legközelebb bosszankodsz, hogy már megint (még mindig) nincs élesztő a boltban, vigasztalhatod magad azzal, hogy a világ egy jelentős – ráadásul hazánknál gazdagabb – részén egy sokkal alapvetőbb szükségleti cikket is nehéz beszerezni: a WC-papírt.
A két termékben az is közös, hogy a helyenként már tartósnak mondható hiányért egyaránt a pánikvásárlásokat, a félelem táplálta felhalmozást okolják. A valóság azonban ennél árnyaltabb. Az éttermek, étkezdék, iskolák bezárása miatt*még a kiszállítást is figyelembe véve most sokkal többen (és több emberre) főznek-sütnek otthon, mint a koronavírus-járvány előtt. Ennek nyomán olyan emberek is elkezdtek élesztőt keresni, akik eddig azt sem tudták, hogy hol van a bolton belül. Vagyis biztosra vehető, hogy az üzletekben felhalmozás nélkül is több fogyna belőle, mint korábban, így nem könnyű megítélni, hogy tényleg (csak) a pánikvásárlások miatt alakult-e ki hiány, ahogyan azt a budafoki élesztőgyár a Facebookon írta. (Eleve, az élesztő romlandó, tehát nincs sok értelme sokat felhalmozni belőle.)
A cég mellesleg azt is elárulta, hogy a kiskereskedelemben is piacra dobta az eddig a sütőiparnak gyártott félkilós kiszerelésű termékeit.
A WC-papírnál részben az okozza a gondokat, hogy egy ilyen váltást nem lehet csak úgy megcsinálni.
Itthonról nézve ez talán nem tűnhet olyan nagy problémának, mert noha helyenként előfordult, hogy kifogyott a készlet, vagy egy bizonyos márkát nem lehetett kapni, olyan fokú hiányt nem lehetett tapasztalni WC-papírból, mint húsból, lisztből, cukorból vagy éppen tésztából.
Sok fejlett országban azonban más a helyzet. Délkelet-Ázsia néhány országában egy időben olyan nagy volt a hiány, hogy a nagylelkűség netovábbja volt, ha valaki kéztörlőt vagy WC-papírt adott ajándékba. Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában sok helyen most sem könnyű WC-papírt venni. A szinte csípőből érkező válasz szerint ennek is a felhalmozás az oka, pszichológusok cikkekben az emberi irracionalitást magyarázzák, az egyszerűbb megfogalmazások kedvelői – készletezők és a csak a szokásos mennyiséget vásárlók – pedig egymásnak szólogatnak be a Facebookon.
Pedig itt aztán pláne igaz, hogy a pánikvásárláson jócskán túlmutató okok magyarázzák a jelenséget. Az egyik nagy amerikai gyártó becslése szerint a több otthon töltött idő miatt az emberek körülbelül 40 százalékkal több WC-papírt használnak otthon, mint a kijárási korlátozások előtt. Ez önmagában, felhalmozás nélkül is garantáltan ellátási zavarokat okozna, ugyanis a gyártási és logisztikai folyamatokat az év egészében szinte teljesen egyenletes igényekre alapozták eddig. (És a tengerentúlon hatalmas mennyiségről van szó: az Egyesült Államokban a világ lakosságának 4 százaléka él, ám ők használják fel az összes WC-papír ötödét.)
Erre persze jöhetne az a válasz, hogy az éttermekben, munkahelyeken, iskolákban és a hasonló helyeken viszont sokkal kevesebb fogy. Ami igaz is, csakhogy az így megmaradó mennyiséget nem lehet egyszerűen átcsatornázni a kiskereskedelembe, mert
más a kiszerelése és a minősége.
A nem otthonra szánt WC-papír nagyon gyakran nem gurigán van – vagy éppenséggel sokkal nagyobbon -, mert méretesebb adagolóba való betöltésre tervezték, a minősége pedig gyengébb, gyakran csak egyrétegű. A színe, tapintása is más, például azért, mert újrahasznosított cellulózt is tartalmaz. Ez gyakran egészen hasonló a rendszerváltás előtti itthoni felhozatalhoz.
Akkor viszont miért nem állnak át teljesen a gyárak, vagy legalább pörgetik fel az otthoni kiszerelés gyártását? Nos, gyakran nem is ugyanott készül a kétféle termék, de az átállás amúgy sem éri meg jelen állás szerint, hiszen pár hónap múlva mindent rendezhetnének vissza a másik irányba, miközben a WC-papír egy nagyon kis hasznot hordozó termék. A gyártósorok pedig jelenleg is teljes kapacitáson mennek az Egyesült Államokban – és hasonlóról számolt be az idehaza piacvezető gyártó Vaja Papír Kft. is a napi.hu-nak.
Egyébként Amerikában a banánnal is hasonló a helyzet, még ha nem is annyira kiélezetten, mint a WC-papírnál. A boltokból gyakran kifogy, az iskolák és éttermek viszont visszamondják a rendeléseiket. Ám itt sem teljesen ugyanarról a termékről van szó, az utóbbiaknak szállított gyümölcsök ugyanis kisebbek és általában egyesével vannak a ládákban, a boltba kerülők viszont fürtökben állnak és méretesebbek.
Egyéni szinten ez a megoldást is kiadhatja, ha az ember rugalmas, és van egy kis szerencséje. Ahogy a témát alaposan feldolgozó Marker-cikk szerzője írja, nemrég egy étteremben nemcsak az ennivalót vette fel elvitelre, hanem WC-papírt és banánt is. Az előbbi vékony és egyesével sorakoznak a lapok egymáson, az utóbbiak pedig aprók, de a mostani helyzetben mindegyik megteszi.
Élet
Fontos