(A szerző HOLD Alapkezelő elemzője, az Alapblog szerzője.)
Megpróbáltam összegyűjteni jó híreket ezekben a cudar időkben – rossz híreket sokat lehet olvasni. Kezdjük a nyilvánvalóval, az Ázsiában (Kínában és Dél-Koreában) megfékezték a vírust. Kínában gyakorlatilag már egy hete nincs új fertőzött, reménykedjünk A Párt Bölcsességében, hogy már ők sem a csernobili módszerrel, a titkolással küzdenek a vírus ellen – hátha észrevették, hogy az nem működik. Közben a gazdaság egyre inkább újraindul, az emberek újra közlekednek és dolgoznak. Úgy tűnik tehát, hogy van élet a vírus után.
És még azt se lehet mondani, hogy persze, mert ott teljhatalmú az állam és drákói a szigor. Ugyanis egyrészt, ahol szükséges, már nálunk is drákói szigor van, teljhatalom nélkül (például Olaszországban), másrészt mert úgy tűnik, hogy már az is elég a vírus lassításához, amit most látunk.
A grafikonon a vírus terjedési ütemét ábrázoltuk globálisan (Kína nélkül), ez a zöld vonal. Ha kihagyjuk a legkorábban megfertőzött területeket (Kína, Dél-Korea, Irán és Olaszország) az a piros vonal. A kék pedig az USA. Mivel külön kezeljük a frissebben fertőzött területeket, ezért nem magyarázhatjuk csak bázishatással a javulást. Mélyre kell nyúlni az adatokban, ha enyhe pozitívumot akarunk látni, de talán megéri. (A grafikonok az ismert esetszámot mutatják, ezért a számok jelentős mértékben a tesztek mennyiségén múlnak.)
Viszonylag könnyű lenne leállítani a vírust, ha mellé leállítjuk a gazdaságot, de az egyelőre túl nagy árnak tűnik. Ezen kár felszisszenni, a gazdaság és a társadalom úgy működik, hogy optimalizál. Ha minden erőforrást egy-egy célra összpontosítanánk, akkor ott (vélhetően) nagy előrelépések történnének, de közben az élet többi részén keletkezne óriási deficit.
Nap mint nap szembesülünk ilyen döntésekkel, csak nem kap ekkora médiafigyelmet. Például azoknál a betegeknél, akiket nem gyógyít meg az egészségügy, vagy mert drága, vagy mert (erőforrás híján) még fel sem fedezték a gyógymódot. A közlekedésben, ahol ha mindenki sokkal óvatosabb haladásra lenne kényszerítve, akkor nem lenne évi 25 ezer európai közlekedési haláleset – viszont mindenki lassabban érne oda. De egy jó példa a Szovjetunió is, amely megpróbált a fegyverkezési és űrversenyben helyt állni az Egyesült Államokkal szemben, csak közben élelemre meg kényelemre nem futotta.
Visszatérve a pozitívumokhoz, a mérleg másik serpenyőjében is történnek előrelépések. Az összes nagy (és kis) jegybank igyekszik minimalizálni a gazdasági sokkot. Jó (bár vélhetően nem elég jó) példa erre az MNB, ami a héten elengedte az NHP hitelek törlesztését – elég lesz akkor, ha újra megy a gazdaság. És milyen igazuk van. Ha valamikor, akkor most indokolt az állami beavatkozás a gazdaságba és végre a jegybankok sem csak részvényárfolyamokat és lakásárakat vernek fel. Ezúttal vélhetően nem lesz az a hiba, mint 2008-09-ben, amikor Európában nagyon megkésve jött a segítség.
Tehát a vírus elleni harc nem reménytelen, ahogy a recesszió elleni harc sem. És van még egy vírus, amit már annyira megszoktunk, hogy rá se hederítünk a legnagyobb járványra sem, pedig összességében jóval halálosabb a koronánál (legalábbis eddig): az influenza. Ebben a harcban idén nagyon jól állunk, a tavalyinál lényegesen rosszabbnak induló szezon végül sokkal enyhébb lett, hetente ezrekkel (volt, hogy 12 ezerrel) kevesebben keresték fel az orvosokat hetente mint tavaly és több mint ezerrel kevesebb is haltak bele ebben a szezonban az influenzába Európában.
Japánban ezt még össze is kötötték a koronavírus elleni védekezéssel, hiszen a kézmosás és a távolságtartás az influenza ellen is nagy segítség, így ott a (kevés áldozattal járó) koronavírus valójában életeket mentett. Szóval ne adjuk fel, vannak még jó hírek.
Élet
Fontos