Sokan azzal a feltevéssel vágnak neki a tanulmányaiknak, hogy a több mindig jobb. Ugyanakkor rengetegen megállnak az alap- vagy a mesterképzés után, mert azt gondolják, hogy a doktori képzés már nem éri meg nekik. Giuseppe Lucio Gaeta olaszországi adatokon nézte meg, hogy mi történik azokkal, akik eljutnak a PhD fokozat megszerzéséig.

Általános trend Európában, hogy egyre többen szereznek PhD fokozatot. Itthon is jó ösztöndíjak mellett tanulhatja az ember még 3-5 évig, amit szeret, így sokaknak jó lehetőség a mesterdiploma megszerzése után. De vajon a munkaerőpiac is jutalmazza a sokéves fáradságot?

Olaszországban még az átlagnál is jobban megnőtt a doktori diplomát szerzők száma a 2000-es évek eleje óta. Ezzel szemben az egyetemi állások és a közszféra kutatói állásainak száma alig növekedett. A privát szféra ugyan sokkal több kutatót igényel, de ezekhez nem feltétlenül szükséges, hogy valakinek PhD-je legyen.

Gaeta önbevallásos módon gyűjtött adatot végzett PhD-sektől arról, hogy fontos volt-e az állásuk megszerzésében, hogy van doktori végzettségük, illetve mennyire használják a több év alatt felszedett tudásukat a munkakörükben. Ezzel mérte, hogy a túlképzettség mennyire káros a munkavállalók esetében.

Az adatok alapján 10 százalékkal keresnek átlagosan kevesebbet, akik olyan munkakörben helyezkedtek el, ahol nem volt szükséges a doktori végzettség,

mint azok, akik olyan állást találtak, amihez kellett ez a fokozat. Viszont annak már nem volt hatása a bérekre, hogy valóban használják is-e a megszerzett tudásukat: nem volt szignifikáns összefüggés a képességekben mért túlképzettség és a bérek között.

Sajnos azonban nem könnyű olyan állást találni, amihez valóban hasznos a PhD. Az Economist 2010-es cikke alapján Németországban a doktori végzettségűek közül 13 százalék nem talált olyan állást, ami megfelel a végzettségének. De ha Ausztriát nézzük, akkor ez már a végzettek harmadára volt igaz. Egyedül a fejlődő országokban van hiány PhD-végzettekből, mivel ott még nem indult be a tömeges képzésük.

Ellenben az egyetemek nagyon jól járnak azzal, hogy ennyire sok diák iratkozik be hozzájuk doktori képzésre. Ők jellemzően ingyen vagy nagyon kevés pénzért végeznek kutatómunkát, és segítenek az oktatásban. Ezzel az oktatókról hatalmas terhet vesznek le, és növelik az oktatók publikációs listáját a közös tanulmányokkal. Ráadásul az egyetemek rangsorolásában is fontos szerepet tölt be, hogy a doktoranduszaik hogyan teljesítenek, de az már kevesebb súllyal számít, hogy mi lesz velük, miután végeznek.

Az így kialakult helyzetben a diákok és az egyetem céljai ellentmondanak egymásnak. Fontos lenne egy olyan ösztönző rendszert kialakítani, ahol a tanároknak is érdeke, hogy diákjaik jó állásban helyezkedjenek el, és ne vegyenek fel annyira sok diákot, akiknek ezt már nem tudják biztosítani.

Addig is annyi biztosan látszik, hogy ha már valaki rászánja az idejét és energiáját, hogy megszerezze a doktori végzettséget, akkor nagyon igyekeznie kell, hogy olyan munkát találjon utána, amihez ez valóban hasznos. Persze a túlképzés miatt ezt nem mindig könnyű megoldani, ezért jól át kell gondolni, hogy belevágjon-e az ember.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkItt az ideje újragondolni a közgazdaságtan oktatástKínosan elavult a tananyag. Most megmutatjuk, egy harvardi professzor hogyan újítja meg és teszi szórakoztatóbbá a közgáz tanulást.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet doktori képzés felsőoktatás kutatás túlképzett Olvasson tovább a kategóriában