Tudtad, hogy szójatej, zabtej és rizstej hivatalosan nem is létezik? Az uniós szabályok szerint ahhoz, hogy valamit tejnek lehessen hívni, alapesetben szükség van egy állatra, jellemzően tehénre vagy kecskére. A szója és a zab mögött viszont nincs emlős. Ha megnézed a boltban, akkor látni fogod, hogy a szójatej hivatalos neve szójaital, és hasonló jogi okok miatt nem létezik papíron szójából készült joghurt vagy sajt sem.

Hogy zavarosabb legyen a kép: a kókusztej és a mandulatej, illetve a mogyoróvaj ennek ellenére is jogilag érvényes kifejezés.

Az elnevezési furcsaságoknak az áll a hátterében, hogy a tejipar védi a piacát. Minden jogi lehetőséget megragad arra, hogy a növényi alapú fehér italokról ne gondolja senki, hogy a tejet megfelelően helyettesítik. A köznyelv azonban nem olvassa az idevonatkozó uniós perek végzéseit, így például a zabitalt továbbra is sokan tejpótlónak tekintik, és bármennyire is nem szeretnék a tehenészetek, a növényi italokat többnyire a tej alternatívájaként fogyasztják az emberek.

A tejesek szempontjából nem is lenne ez nagy baj, ha a kihívó, vagyis a növényi italok piaca olyan törpe maradt volna, mint amilyen bő 10 évvel ezelőtt volt. Az alternatív italok első képviselője, a belga fejlesztésű szójatej nagyjából ekkor kezdte látványosan bevenni magát a nagyobb európai boltláncok polcaira (attól függetlenül, hogy a kínai konyhában egyébként évszázadok óta használnak szójából nyert hasonló összetevőket). Ám a piac az utóbbi időben nagyon gyors növekedési szakaszba lépett. Az Euromonitor adatai szerint 

a hivatalosan alternatív tejeknek nevezett termékek piaca 2018-ban már 18 milliárd dollár (5 ezer milliárd forint) forgalmat ért el, és az éves növekedése 9 százalék volt.

A növényi alapú tejtermék-helyettesítőkbe az elmúlt években több nagy élelmiszeripari óriás is beszállt, a szójaalapú termékek úttörőjének számító belga Alpro 2017-ben lett a francia Danone csoport része. Az Alpro az utolsó önálló évében már 500 millió euró feletti árbevételt ért el, és a Danone részeként továbbra is kétszámjegyű növekedéssel hasít.

A Coca-Cola az AdeZ márkával támadja a piacot, amely végletekig próbálja vinni az egészség- és környezettudatosságot, ezeket a növényi alapú italokat már nem cukorral ízesítik, és a palackjuk is újrahasznosított.

A tejhelyettesítők tényleges áttörésének azonban még mindig komoly gátja az ár, hiszen egy zab- vagy mandulaital jelenleg is legalább kétszer drágább, mint az olcsóbb tejek valamelyike.

A kevésbé árérzékeny, viszont a divatra nyitottabb Amerikában a kávézókban már zabtejszínőrület van, a vendégek egyre nagyobb része kéri a zabot, és a kereslet olyan tempóban bővül, hogy a termelés néha nem tudja kielégíteni a megugró igényeket. A hiánycikk fogalma még a 21. században is értelmezhető a világ legfejlettebb piacán.

Angliában a Sainsbury’s boltlánc jelenleg 70 növényi italt tart a kínálatában, de ez még mindig csak a kezdet. A szójától ugyanis már rég elrugaszkodott az iparág, a rizs, a kókusz, a zab és a mandula után az üzletekben megjelentek a mogyoróból, dióból, kesuból, kenderből, tönkölyből és kinoából készült változatok. Magyarországon is a kókusz, illetve a zab vette át a vezető szerepet a szójától, ráadásul ezeknek a keverékei és ízesített verziói is egyre jobban mennek. A lehetőségek korlátlannak tűnnek, és

az élelmiszeripar vállalkozó kedvű gyártói mintha mindenből italt készítenének, amit csak érnek.

A szakácskönyvekben szaporodnak az otthoni előállítás receptjei, és akár Magyarországon is egyetlen kattintással beszerezhető olyan 30-40 ezer forintos, tejkészítőnek nevezett gép, amely fél óra alatt legyárt egy liter italt, szinte bármilyen gabonából vagy magból.

A tejfogyasztás a fejlett világban ezzel párhuzamosan csökken, az Egyesült Államokban 2012 óta 15 százalékkal, évi 66 literre csökkent az egy főre számított érték.

Mi hajtja ezt a trendet? A tehéntejhez hosszú ideje az egészséges ital fogalmát kötjük, ami marketingszempontból kiváló helyzet a tejipar számára, ám ennek a társításnak a hitelességét a fejlett világban egyre többen megkérdőjelezik. Eltekintve attól, hogy az egészséges vs. káros vitát eldönteni valószínűleg ebben az esetben is lehetetlen, az elmúlt években egyre több fogyasztó agyába fészkelte be magát több olyan a gondolat, ami a tej ellen szól (függetlenül attól, hogy igaz vagy sem):

• A tehéntartásnál antibiotikumokat használnak.
• A teheneket nem tartják megfelelő körülmények között.
• Az állattartás jelenlegi mértéke túlzott, ezért nem környezetbarát tevékenység.

És ha mindez nem volna elég, akkor további két tényező könnyen átbillentheti a mérleg nyelvét: a vegán étrend és a laktózintolerancia.

Az Euromonitor friss kutatása szerint mára a tudatos fogyasztói attitűd legfontosabb összetevője a vegán életmód lett. Felpuhult a vegánsághoz való hozzáállás: már nem kell teljesen szakítani az állati ételekkel ahhoz, hogy valaki divatos, modern életvitelű legyen. Elég például hetente két vagy három napra vegánná válni, vagy akár azt mondani, hogy bizonyos ételekből száműzi valaki az állati eredetű összetevőket. Ez olyan rugalmas megközelítése a vegánságnak, amely sokkal több ember számára teszi könnyebben befogadhatóvá ezt az életvitelt.

A tehéntejtől elsősorban a gyümölcslevek és az üdítők felé mozdul el az italfogyasztás, de az alternatív tejek mégis nagyobb veszélyt hordoznak a tejipar számára. Azokat ugyanis tényleg tejnek tekintik, és ha rászoknak, akkor teljesen elpártolnak a tehéntejtől. Amikor az emberek világszerte tömegesen térnek át a heti kétnapos vegán életmódra, az a növényi alapú italok gyártóinak sokkal nagyobb piaci lehetőség, mintha kevesebb, de teljesen vegán fogyasztójuk lenne.

A másik adu a laktózérzékenyek számának nagyarányú növekedése. Ez már Magyarországon is vastagon megfigyelhető, mert a nemzetközi trendeknek megfelelően az öndiagnosztizálás is erősödik, azaz orvosi segítség nélkül is egyre többen próbálják ki a laktózmentes tejet, és szoknak rá.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉvente tízmilliárdokat hagynak az államnál a laktózérzékenyekValószínűleg több százezren nem veszik igénybe az adókedvezményt, amely elég bőkezűen bánik a laktózintoleranciával küzdőkkel.

Sőt, az allergológusok egy része szerint a felnőtt lakosság körében tulajdonképpen az a természetellenes, ha valaki nem laktózérzékeny – ezt legutóbb például a Guardian cikkében is részletesen fejtegette egy orvos.

Ez az érvelés is abból indul ki, hogy az ember tejfogyasztónak születik, hiszen világrajövetele percétől kezdve termeli a laktáz enzimet. Ez az enzim teszi lehetővé, hogy a szervezet a tejcukrot a két összetevőjére, a szintén cukormolekulának számító glükózra és galaktózra bontsa szét. A laktózt nem, csak ez utóbbiakat tudjuk gond nélkül megemészteni. A laktáz enzim azonban az érvelés szerint csak azért van a szervezetünkben, hogy az anyatej tejcukortartalmának emésztését lehetővé tegye, és nem azért, hogy a tehéntejjel is képes legyen ugyanezt megtenni. Utóbbi csak véletlen egybeesés. E szerint a normális menete a fejlődésnek az, hogy a szoptatási időszak után a laktáz enzim termelődése visszaesik az embernél, vagy egyenesen leáll, ami azt jelenti, hogy egy nagyobb gyerek már feltétlenül laktózérzékeny lesz. Igaz, vannak olyan népcsoportok, amelyeknél ez mégsem történik meg, de erre akár az is lehet a válasz, hogy ők a kivételek.

Így érthető meg könnyen, hogy a tejiparnak mi a megoldása erre a problémára: egyszerűen beleteszik a laktáz enzimet a tejbe, vagyis mesterségesen pótolják azt, ami nincs meg az emberek egy részénél. A laktózmentes tej tehát szigorúan véve egyáltalán nem mentes a laktóztól, csak bele van téve a laktózt részekre bontó enzim is.

Viszont ha valaki elfogadja a fenti érvelést, akkor könnyen juthat arra a meggyőződésre, hogy a szervezete a tehéntejre soha nem is volt felkészülve (csak az anyatejre, átmenetileg). Akkor pedig miért igya meg?

A történelmi távlat is erősítheti ezt az irányt. A tehén- és kecsketejet a 20. század kezdete előtt lényegében csak azok itták, akik azonnal hozzáfértek a fejés után, mert a kezeletlen tej olyan hamar megromlik, hogy nem alkalmas kereskedelmi forgalomra. A tejfogyasztást és a tejkereskedelemet a maihoz hasonló formában csak a pasztörizálás tette lehetővé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkUgyanaz a tej van minden áruházlánc saját márkás dobozábanAz Aldi egyszerűen megvett egy magyar tejmárkát, hogy tudjon belőle túró rudit is csinálni. Elmentünk a tejüzembe, hogy megnézzük.

A pasztőrözött tej csak az első világháború után indult diadal útjára, mert akkoriban az általános élelmiszerhiányban az egyik olyan kézenfekvő és könnyen hozzáférhető élelemnek határozták meg, amely összetétele alapján tápláló és egészséges. Az állam később sem vette le a jótékony támogatását az iparról, az iskolatej programok például még Magyarországon is fontos szerepet játszanak a gyerekek táplálásában.

A tejipar globális méretét ma évi 400 milliárd dollárra becsülik, vagyis a növényi alapú helyettesítők ennek már a 4,5 százalékát érik el, és ez már egy érdemben összevethető arány. Ám mindehhez naponta 274 millió tehenet kell megfejni.

A tejiparnak számolnia kell azzal, hogy előbb-utóbb környezetvédelmi szempontból is össztűz alá veszik. A felmérések szerint ugyanis a vásárlók egyelőre messze alábecsülik, hogy a tejipar mennyire terheli meg a környezetet, a növényi italokat gyártóknak pedig minden egyes nyilvános összehasonlítás telitalálatot hoz. Hogy miért, arra mutatunk egy képet, amelyet egy tavaly nyári, oxfordi egyetemi kutatók által összeállított tanulmányból vágtunk ki. A felső sorban egy liter tej, alatta pedig egy liter szójaital adatait látod. Az oszlopok sorrendben azt mutatják, hogy

• mennyi károsanyag-kibocsátással jár a termelés,
• mekkora földterület kell hozzá,
• mennyivel savasítja a környezetet,
• mennyire szennyezi a vizet,
• és mennyi víz kell hozzá.

Mennyire terheli a környezetet egy liter tehéntej és egy liter szójaital előállítása?

Látszik, hogy a szója minden mutatóban olyan durván veri a tehéntejet, hogy a konkrét számok szinte nem is érdekesek, az arányok eleve megdöbbentőek. A BBC pedig ugyanezen tanulmány alapján már arról is írt, hogy a zabital környezeti terhelése még a szójaitalnál is sokkal kisebb, vagyis a tehéntejhez képest az már tényleg csak töredék.

Eközben a tejjel semmi sem történt, a táplálkozástudományi szakemberek szerint a tehéntej a modern technológiáknak köszönhetően soha nem volt annyira biztonságos élelmiszer, mint manapság. Nagyszerű kálcium-, fehérje- és vitaminforrás, tápláló ital, vagyis

a növényi italok népszerűségének növekedése leginkább egy táplálkozási divat gyors terjedése.

Ezt támasztják alá azok a felmérések is, amelyek szerint az alternatív tejital fogyasztóinak döntő többsége továbbra is ugyanúgy vásárol más tejtermékeket, mint korábban. Mintha mondjuk a joghurtban minden eddig részletezett érv kevésbé érvényesülne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMégis mit eszünk ennyire a Túró Rudin?Szó szerint ízekre szedtük a kakaós masszával bevont túrórudat. Most kiderül, hogy miért van benne kukoricakeményítő, hidrogénezett olaj, vagy olyan vegyületek, mint a kálcium-laktát vagy a kálium-szorbát.

A fejlett világban a fogyasztók már hozzászoktak, hogy a dietetikusok (vagy a dietetikusok egy részének) álláspontja megváltozhat egy adott élelmiszerrel kapcsolatban. Gondoljunk csak arra, hogy a zsír, a margarin, a vaj, a cukor, a cukorpótlók vagy éppen a tojás megítélése mennyit változott az utóbbi évtizedekben, és hányszor fordult elő, hogy közellenségből újra egészségesnek tartott termék lett.

Lehet, hogy amit most látunk, az sem más, minthogy a tej éppen egy ilyen divat-hullámvölgybe fut bele.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJön a fehérjével dúsított élelmiszerek divatja, de van ennek bármi értelme?Az élelmiszeripar most már mindenbe tömi a fehérjeport, mert jól el lehet adni az egészségtudatos vásárlóknak. Egy átlagos magyar azonban egyébként is sok fehérjét eszik, és egyáltalán nincs szüksége többletre.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet ital kiskereskedelem kókusz növény rizs szója tej tejipar vegán zab Olvasson tovább a kategóriában