A világszerte kibocsátott szén-dioxid mennyisége 2018-ban a legújabb számítások szerint ismét növekszik, méghozzá hét éve nem látott mértékben, körülbelül 2,7 százalékkal. A Global Carbon Project adatai szerint a fosszilis üzemanyagok elégetésével idén annyi szén-dioxid kerül a levegőbe, mint még soha: több, mint 37 milliárd tonna. Az pedig külön szomorú, hogy most már egyértelműen látszik, hogy 2013 és 2016 között csak átmenetileg sikerült megfékezni szén-dioxid-kibocsátás növekedését.

Jól látszik a Carbon Brief (CB) alábbi ábráján, hogy a kedvezőtlen változás elsősorban a szén-dioxid-kibocsátásban a kétezres évek óta világelső Kínának köszönhető. A távol-keleti országban megközelítőleg annyi üvegházhatású gázt engednek a levegőbe, mint az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Indiában együttvéve, aminek a hátterében a CB által megkérdezett szakértő szerint a kormányzat által pörgetett építőipari beruházások állnak. Van remény tehát arra, hogy ha ezek a közeljövőben befejeződnek, akkor a mostani trendek kedvezőbb irányt vesznek, bár elemzők inkább arra számítanak, hogy újabb infrastrukturális fejlesztések lesznek az országban.

Pedig az országok rengeteget tesznek azért, hogy ez ne így legyen, közöttük Kína is. A Washington Post cikke szerint az egy egységnyi kínai gazdasági teljesítményre jutó szén-dioxid kibocsátás csökken, csak közben szédítő sebességgel nő termelés. Hasonló a probléma azzal a novemberben elfogadott hatalmas szélerőmű-beruházással is az Északi-tengeren, ami közel 140 ezer német otthon energiaszükségletét fedezi majd: tavaly mintegy 250 ezer új lakás épült Németországban.

Tehát a kormányok és cégek is foglalkoznak a problémával, aminek köszönhetően elképesztő technológiai fejlődés zajlott le a megújuló energiaforrások kihasználását nézve az utóbbi néhány évben, 2010 óta töredékére esett a nap- és a szélenergia költsége. Csakhogy közben őrült sebességgel nő a gazdaság és a társadalom energiaigénye, és egyelőre még attól is nagyon messze vagyunk, hogy a mostani keresletet ki lehessen elégíteni fosszilis energiahordozók felhasználása nélkül.

John Sterman, az MIT professzora a Washington Post-nak elmondta, hogy

Bár az emberiség arról már lemaradt, hogy megelőzhesse a felmelegedés okozta károkat, mostanra legalább az ehhez szükséges technológia rendelkezésre áll. Hiányoznak viszont a hatásos szakpolitikák.

William Nordhaus, a Yale Egyetem Nobel-díjas professzora nemrégiben egy interjú során úgy fogalmazott, hogy

Sosem használom azt a szót, hogy pesszimizmus, helyette mindig azt mondom, hogy realizmus, de úgy fogalmaznék, hogy egyfajta sötét realizmus van manapság.

Az éghajlatváltozással foglalkozó közgazdász szerint a szén-dioxid-kibocsátását olyan keményen kellene megadóztatni, hogy tényleg elmenjen az emberek kedve a fosszilis energiahordozók használatától, kevesebbet autózzanak, és a leghatékonyabban működő járműveket vásárolják meg. Nehéz azonban elképzelni, hogy ez megvalósuljon, elég csak belegondolni abba, hogy Washington államban épp novemberben kaszáltak el a választók egy hasonló törekvést, és hogy milyen tüntetési hullámot váltott ki a franciákból, amikor Macron elnök üzemanyagadó-emelést jelentett be, amitől aztán kénytelen volt visszakozni.

Ráadásul megfelelő hatáskörök hiányában a nemzetközi klímaegyezmények és a kérdésben érintett szervezetek sem ösztönzik elég erősen az országokat abban, hogy visszafogják az üvegház hatású gázok kibocsátását. Nordhaus szerint ugyanúgy vannak potyautas országok a környezetvédelmi megállapodások aláírói körében, mint a NATO tagállamai között, akik némi anyagi áldozat ellenében élvezik az USA katonai védelmét. Az egész Földet érintő éghajlatváltozás esetében ez azonban különösen veszélyes, amit jól példáz Brazília esete, ahol az új elnök, Jair Bolsonaro a Föld tüdejeként is emlegetett Amazonas-menti őserdő ritkítását tervezi, miközben országa a párizsi klímaegyezményt^*A szerződést 195 ország írta alá, vállalva, hogy a légkör felmelegedését 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest. három éve aláírta.

Nem mintha az éghajlatvédelmi megállapodás elfogadása túl sokat jelentene az aláírók számára, az éppen zajló katowicei klímakonferencián a várakozások szerint több nagy ország kényszerül beismerni, hogy a három éve elfogadott célokat nem tudják tartani. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy Donald Trump 2016-ban bejelentette, hogy kilépteti az Egyesült Államokat az éghajlatvédelmi megállapodásból.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem tartják be az országok, amit Párizsban ígértek, és továbbra is árasztják a légkörbe a szén-dioxidotAz ENSZ szerint egyre nagyobb a szakadék a valóság és az országok ígérgetése között. Egyre nehezebb lesz megmenteni a bolygót.

A legújabb tudományos eredmények közben arra utalnak, hogy a globális felmelegedés a korábbi becslésekhez képest jelentősen felgyorsul. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) októberi jelentése szerint

Ha az üvegházhatású gázkibocsátás nem változik, 2040-ig súlyosbodni fognak a szárazságok, az erdőtüzek és egyre több helyen lesznek élelmezési nehézségek, a part menti területeket elönti a tenger, a korallzátonyok pedig szinte teljesen kipusztulnak majd.

A Nature december eleji cikke szerint azonban elég csak a következő évtized végét megvárni, hogy mindez bekövetkezzen. Ha változatlan marad a levegőszennyezés növekedésének üteme, akkor ugyanis az IPCC által becsültnél sokkal hamarabb el fogja érni a globális felmelegedés mértéke azt a másfél Celsius-fokos határt, ami fölött a fentebbi következményekre lehet számítani.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKorábban teheti tönkre az életünket a klímaváltozás az ENSZ új jelentése szerint, mint eddig gondoltukHa nem változtatunk, már 2040-re komoly válság lesz a Földön a klímaváltozás miatt. Úgy tűnik, a 1,5 fokos felmelegedés lesz az új küszöb.

A New York Times által megkérdezett szakértő, Rob Jackson, a Stanford Egyetem kutatója szerint a tudósokat is váratlanul érte, hogy a kőolaj-fogyasztás még most is dinamikusan bővül.

Azt gondoltuk, hogy az olajfogyasztás az USA-ban és Európában 15 éve érte el a csúcsát. Az üzemanyagárak azonban alacsonyak, az autók mérete növekszik, az emberek pedig egyre többet utaznak, aminek következtében olyan sok olajat használunk, amire egyikünk se számított.

A sokkoló tudományos eredmények ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a fogyasztókat, illetve a politikai döntéshozókat lépéskényszerbe hozzák. Az egyre reménytelenebbnek tűnő helyzetben ugyanis kialakulhat egyfajta bénult pesszimizmus, aminek következtében az országok, cégek és az egyének inkább nem tesznek semmit sem azért, hogy mérsékeljék az általuk okozott légszennyezést. Ez pedig egyre súlyosabb károkat fog okozni, miközben tulajdonképpen egy öngerjesztő folyamattá válik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMár tudósok szerint is készülni kell a megszokott világunk végéreA mostani társadalmak összeomlásáról már nemcsak elvont víziók szólnak, hanem a klímaváltozást övező tudományos vitákban is mindinkább szó esik apokaliptikus forgatókönyvekről.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet felmelegedés klímaegyezmény klímaváltozás szén-dioxid kibocsátás Olvasson tovább a kategóriában