A horvátoknak nem sok veszítenivalójuk volt az euróbevezetéssel, Magyarország esetében azonban árnyaltabb a kép. Igaz, a magyar euró amúgy sem reális az évtized vége előtt.
A magyar államnak a negatív felhangok ellenére nincsenek adósságfinanszírozási problémái, nem érdemes az ördögöt a falra festeni.
A hazai gazdaságpolitika, de még inkább a monetáris politika a politikusok által meghatározott egyre extrémebb helyzetben próbál helyt állni.
Az üzleti élet szereplői jobb, ha hozzászoknak a magas energiaárakhoz, ez lesz ugyanis az új norma.
A kormány ugyanazt a stratégiát követi a különadókkal, mint 2010-ben, ám merőben más viszonyok uralkodnak a gazdaságban most, mint akkor.
Érdemes megnézni, mi történik az amerikai élelmiszeriparban, aki eddig csomagolta az árut, az ma felügyeli a csomagolórobotot.
Május-júniusban könnyen elképzelhető 10 százalék feletti infláció, éves átlagban pedig jobb esetben 7-8, rosszabb helyzetben 9 százalék körüli pénzromlásra számíthatunk.
Nem látszik olyan stratégia, amely lehetővé tenné bármelyik félnek az egyértelmű győzelmet. Csak az biztos, hogy bármilyen érdemi oroszellenes szankció fájna Európának.
A cégek inkább küzdenek az ellátási láncok megszakadásának jelenlegi következményeivel, mint hogy viseljék a termelés hazatelepítésének tartósan magasabb költségeit.
Az infláció ellen nem véd szinte semmit a mostani lépés, de ha mégis, akkor dönteni kell majd a nagy áremelkedés vagy a benzinkutak tönkretétele között.